Bérgyilkosnak lenni már nem akkora muri

Hitman 2, bérgyilkos, játék, teszt
Hitman, a 47-es ügynök visszatért!
Vágólapra másolva!
Lassan két évtizede már, hogy egy kopasz bérgyilkos felforgatta a világot! A Hitman-széria tar, szimplán csak "47-es"-nek nevezett lágy lelkű művésze páros lábbal rúgta be a játékuniverzum ajtaját, és önmaga megteremtett egy teljesen új kategóriát.
Vágólapra másolva!

A vérben tocsogós mészárolós gyilkolászások helyett a hangsúly a lopakodásra, elvegyülésre, fineszre, logikára és a részletek felderítésére került, ami kiegészítve az akkor remeknek számító grafikával, páratlanul szórakoztató elegyet alkotott.

Ráadásul a játék tele volt magyar vonatkozással, hiszen az egyik legfifikásabb gyilkosságot a Gellért fürdőben kellett végrehajtani, a zenét többek között a Budapesti Szimfonikus Zenekar húzta a kalandok alá.

Legvégül pedig az derült ki egy rémálomszerű, borzongató elhagyatott elmegyógyintézetben, hogy minden kalamajkáért, és a 47-es megszületéséért is egy bizonyos Kovács doktort terhel a felelősség.

A játékosok imádták ezt az új stílust, hamar jöttek a folytatások, sőt regény és film is készült belőle, igaz ez utóbbi eléggé borzalmasra sikerált. A dán fejlesztőcégnél úgy voltak vele, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, de az az igazság, hogy egy kicsit túlzásba estek, és a túl sok új rész, kiegészítő miatt a Hitman fénye kicsit megkopott. 2016-ban megpróbálkoztak egy kisebbfajta reboottal, hogy életet leheljenek a kopasz bérgyilkosba. Az eredményekkel a jelek szerint elégedettek voltak, hiszen nem egészen két évvel később már be is futott a folytatás, amit szimplán csak Hitman 2-nek neveztek el. Lássuk milyen lett!

Nyugdíjas

Ha valaki, akkor mi készséggel elismerjük a 47-es ügynök érdemeit, és a korai éra elszánt rajongóiként mindig jó szívvel fogunk gondolni rá. De ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy szegény mostanra kiöregedett. Az alapkoncepció nem nagyon változott, tehát továbbra is lopakodva, bujkálva kell likvidálni a testőrökkel körülvett aktuális célszemélyt, úgy, hogy ehhez rengeteg féle-fajta tárgyat felhasználhatunk a kávéba rejtett ciánkapszulától kezdve a körzőn, csavarkulcson, fojtóhurkon, pisztolyon, géppuskán át egészen a bombákig. Tehát ezúttal is számtalan módon végrehajtható egy-egy feladat, ami jó. Az már kevésbé, hogy a zárt, szögletes, fájdalmasan kicsi pályákon kényszeredetten halad a játékmenet: lassan, tötymörgősen és sajnos kiszámíthatóan. A gépi (un)intelligencia által irányított ellenséges vagy semleges karakterek egyszerűen buták, a viselkedésük gépies és természetellenes.

Hitman, a 47-es ügynök visszatért! Forrás: Origo

Ráadásul szkript alapon mozognak, tehát ha újrakezdünk egy pályát, akkor minden egyes alkalommal ugyanazt fogják csinálni. Ez egyébként nem véletlen, ez volt minden bizonnyal az eredeti terv is, hiszen a missziókat tökéletesen (nincs felesleges gyilkolászás, összes rejtett tárgy és hely megtalálása stb.) csak úgy lehet végrehajtani, ha már előre (!) tudni fogjuk, hogy mit is fognak csinálni az ellenfelek, és ahhoz igazítjuk a tevékenységünket. Ez egyszerűen egy idő után kicsit fárasztó és unalmas. Az irányítás, illetve a főszereplő mozgása lassú és körülményes, valamint szóról szóra ugyanezt lehet elmondani a harcokról is. Ráadásul az ellenségek pedig hajlamosak a semmiből felbukkanni, ami még mindig iszonyú bosszantó. Az pedig csak a hab a tortán, hogy van egy csomó logikátlanság is a játékban. Például rögtön a legelső küldetésben egy számítógépet kell feltörni, amire mi a legkézenfekvőbb módszert választottuk, és szétlőttük a monitort. Ezt követően sikerült megszerezni a belépéshez szükséges adatokat, a főhős pedig vidáman olvasta le a kért információkat, igen, a szanaszét zúzott monitorról. Rendben, ez nem egyedi, ilyenféle csacskaságok a legtöbb mai játékban benne vannak, de attól hogy a többiek maflák, még senkinek sem kell annak lennie.

Grafika és hang

Sajna a grafikában sem sikerült felnőni a legnagyobbakhoz, és nyugodtan azt lehet mondani, hogy amit itt látunk, az ma már bőven a másod-harmadvonal. Az emberábrázolás nem kifejezett erőssége a programnak, hiszen a figurák inkább tűnnek viaszbabáknak, mint hús-vér alakoknak.

A grafika elmarad a mai csúcstól Forrás: Origo

Az animációk sem tökéletesek, kicsit szögletesen, darabosan mozognak és gesztikulálnak a karakterek. Arról szó sincs, hogy csúnya lenne a Hitman 2, hogy rá se lehetne nézni, csak egyszerűen van már jobb is. Hiányoznak az olyan apróságok, hogy például az emberek nyomot hagyjanak a homokban, vagy hogy az elvonszolt hullák vércsíkot húzzanak maguk után. Nem nagy dolgok ezek, talán fontosnak sem tűnnek, de mégis rettenet sokat hozzá tudnak tenni a hangulathoz. A hangokat viszont nagyon jól eltalálták! A szinkronok, a környezeti zajok is teljesen rendben vannak, legyen szó szélzúgásról, hullámzásról, ajtócsapkodásról vagy a fegyverek kelepeléséről.

Összesítés

Bármennyire fáj is kimondani, de úgy érezzük, hogy a 47-es ügynök felett mostanra eljárt az idő. Lehet, hogy az alapoktól kéne kidolgozni egy új koncepciót, nagyobb pályákkal, lélegző világgal, okosabb ellenfelekkel, jobb sztorival, mert ez a mostani Titkos világrend a Titkos világrend ellen vonal már olykor egészen komikus.

Az emberek kicsit viaszbabaszerűek Forrás: Origo

A grafikára is ráférne egy komolyabb ráncfelvarrás, mert mostanra a világ egyszerűen ellépett a Hitman mellett. Biztos az is baj egyébként, hogy nem nyáron jött ki a program, mert most az új Assassin's Creed és a Red Dead Redemption mellett nehéz labdába rúgni. Aki bírta régen a Hitmant, szereti ezt a bujkálós, osonós és okoskodós vonalat, az nyugodtan tegyen vele egy próbált, simán lehet, hogy tetszeni fog neki.

Arról szó nincs, hogy rossz lenne a Hitman 2, de sajna nem is kiemelkedően jó.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!