Mint malac a jégen: pazar bukások a techuniverzumból

Szemüveg nélküli 3D tévé, Google okosszemüveg és még pár katasztrofális tévedés, amely megmutatja, hogy még a legnagyobbak is tudnak hibázni.

Nincs olyan iparág a földön, amely időről időre ne produkálna elképesztően látványos bukásokat. Ez a technológiai szektorra hatványozottan igaz, hiszen itt egy-egy jól eltalált innovációval, közönséget megtaláló újdonsággal évekre, sőt évtizedekre meg lehet alapozni a jövőt. Emiatt aztán mindenki gőzerővel fejleszt és próbálkozik, aminek sokszor katasztrófa lesz a vége, főleg akkor, ha valakinek nemcsak nem tűnik fel, hogy éppen robog a szakadék felé, hanem még csak azért is a lovak közé csap.

Lássunk most ezek közül a gigászi bukták közül néhányat, csak úgy okulásul! Előzetesen csak annyit mondanánk, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de azért megdöbbentő, hogy ekkora, és ilyen tapasztalt játékosok hogyan tudtak ekkorákat hibázni.

A szemüveg lehet, hogy okos....

A Google 2013-ban óriási csinnadratta közepette dobta piacra első okosszemüvegét Google Glass néven. A pazar marketingkampánnyal megtámogatott termékről azt ígérték, hogy teljesen új szintre emeli a mindennapi életet azáltal, hogy gyakorlatilag egy teljes értékű okostelefont hordunk majd a fejünkön.

Picit modern, de inkább buta kinézete van nem? Forrás: Origo

A hagyományos képernyőt felváltotta a lencse, és a hangvezérlés pedig pofonegyszerűvé tette az irányítást, legalábbis elméletben. Pakoltak rá egy kamerát is, amelynek az lett volna a feladata, hogy még jobban integrálja a felhasználót a digitális világba azáltal, hogy az ő nézőpontjából közvetíti vagy veszi fel az eseményeket. Mindezt pedig megfejelték azzal, hogy úgy állították be első pillanattól fogva a masinát, mint ami önmagában alkalmas arra, hogy ultramenővé tegye a viselőjét.

Sajnos viszont a valóságban a Google Glass kegyetlenül idiótán nézett kis, és idétlen külsőt kölcsönzött használóinak is.

Ráadásul egy csomó helyről ki is tiltották igen hamar.

Egyrészt veszélyesnek ítélték azt, hogy elvonja a figyelmet a lencsén megjelenő szöveg vagy ábra, másrészt pedig szimplán a nagy extraként beharangozott kamerája miatt. És ez még nem minden, hiszen a masinának több olyan hibája is akadt, amelyek már önmagukban halálos ítéletet jelentettek.

1300 dollárba, azaz olyan 350 000 forintba került, tehát annyit kellett kiperkálni érte, mint egy csúcskategóriás mobilért. Ehhez képes viszont nem lehetett rajta játszani, se filmezni, se zenét hallgatni. Rendben, térképnek nagyon jó volt, és frankón kijelezte, hogy hol van a közelben kávézó, illetve el lehetett rajta olvasni az e-mailekat, de ennyi pénzért ez egy kicsit azért kevés.
Az akkumulátora 4 óra után totálisan lemerült, amivel még az emiatt sokat szidott telefonokat is sikerült alulmúlnia. Azaz egyszóval bitang drága volt, egyáltalán nem nyújtotta azt az élményt, amit ígértek vele kapcsolatban, és még ronda is volt. Ez azért nem pontosan az, amit jó érzéssel lehetne sikerreceptnek nevezni. A Google Glasst 2015-ben gyakorlatilag kivonták a forgalomból, beismerve a totális kudarcot.

A készülék idén nyáron visszatért, de nem a nagyközönség számára, hanem a különféle ipari üzemekbe, gyárakba, hiszen kiderült, hogy a munkások remekül tudják használni az összeszerelési folyamatok során.

Na de ez azért nem pontosan az a szint, amiről 4-5 éve szó volt.....

Nem a szemüveg a 3D egyetlen baja

A Toshiba az elmúlt egy évtizedben egészen elképesztő bakiparádét mutatott be, hiszen jó pár olyan fejlesztésük becsődölt, amihez piszok nagy reményeket fűztek.

Ezek közül is az egyik leglátványosabb buktát a forradalminak titulált 3D tévéjük, az 55ZL2 produkálta. Arra okosan rájöttek, hogy a kényelmetlen szemüvegek miatt sok embernek gondja van a térhatású tévézéssel, filmezéssel, így aztán irgalmatlan mennyiségű pénzt öltek egy olyan technológia megalkotásába, amelynél ez a faktor kiküszöbölhető. Azonban másokhoz hasonlóan ők is csődöt mondtak, a jelenlegi technológiai fejlettségi szint mellett ugyanis egyszerűen nem lehet épkézláb szemüveg nélküli 3D tévét csinálni.

Még a kutya is unja. Forrás: Origo

A kép minősége gyatrább volt, mint amit a szemüveges rokonok produkáltak, ráadásul

mindössze néhány helyről, úgynevezett nézési pozícióból lehetett nézni a kijelzőt, ha máshova állt, ült az ember, akkor csak egy zavaros kulimászt látott a képernyőn.

Ez persze egyben azt is jelenti, hogy ha még jó pozícióban is volt, akkor sem mozoghatott sehova. Ez aztán az igazán nézőbarát szórakoztatás nemde? Kőszoborként bámulni a képernyőt, nassolás nélkül, ennek aztán tényleg nincs párja. Az ára is kifejezetten csalogató volt, hiszen

10000 dolláros, azaz mintegy 2,6 millió forintos áron került a boltokba, ami egy 55 hüvelykes LCD tévéért már akkor is brutálisan soknak tűnt.

Az pedig már csak a masni az egészen, hogy 2015-re kipukkadt a 3D lufi, és kiderült, hogy nincs igazán igény a térhatású anyagok iránt. Úgyhogy a nagy filmgyártók és tévés társaságok visszavonulót fújtak. Azaz, ha még sikerült volna a lehetetlen, és megalkotnak egy remek szemüveg nélküli 3D technológiát, akkor is ott álltak volna megfürödve, hiszen egyszerűen nem lehetne a tévéjükön mit nézni. Tehát a Toshiba rengeteg pénzért kifejlesztett egy gyatra minőséget produkáló eljárást, amelynek ráadásul még létjogosultsága sincs. Azért lássuk be, ez mesterterv volt a javából.

Bátor kihívás

Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Nokiának sem kell a szomszédba mennie egy kis balfacánkodásért. A finn cég megcsinálta a lehetetlent, és a mobilpiacon sikerült a csúcsok csúcsáról tökéletesen vert helyzetbe navigálni magukat. Voltak totálisan érthetetlen húzásaik szoftveres és hardveres fronton is, és mi most ez utóbbiak közül választottunk egyet.

Az idősebb mobilosok valószínűleg még most is szent borzongással emlékeznek erre a modellre. Forrás: Origo

Úgy gondolták a finn cég döntéshozói az ezredfordulót követően, hogy itt az ideje megszorongatni a Nintendót a hordozható játékgépek piacán. A japán holding a Gameboy-jal egy igazi adu ászt tartott a kezében, hiszen a sorozat rendkívüli népszerűségnek örvendett. A Nokia egy váratlan húzással az N-Gage nevű telefonnal kombinált eszközt küldte ellene csatába, és az tény, hogy szokatlan stratégiát alkalmaztak.

A ő masinájuknak rosszabb volt a képminősége, kevesebb volt rá a játék, gyatra volt az üzemidő, és a kezelés is tragikus volt.

Gyakorlatilag olyan volt az egész, mintha valaki elkezdené verni a mellét, hogy lesöpri a Ferrarit a sportautók piacáról, hogy aztán egy Dacia TLX-szel gördüljön ki a flaszterre.
Nem csoda, hogy a termék akkorát perecelt, mint a malac a jégen. A kritikusok és a felhasználók se szerették, de ennek ellenére még futottak egy kört a projekttel, de a 2004-es folytatás sem sült el sokkal jobban. A Nokiánál végre belátták, hogy ez nem az ő terepük, és elhagyták ezt a frontot.

További durva bakikért lapozzon egyet!