Vajon cuki vagy ijesztő a Sony méregdrága robotkutyája?

Vágólapra másolva!

Elérhető vált a japán piacon a Sony új robotkutyája. A korábban beharangozott képességekről egyelőre nem nagyon esett szó, a fókuszban inkább a cukiság és a taníthatóság áll. Azonban Aibo lehet a kulcs ahhoz, hogy a Sony fel tudjon zárkózni a mesterséges intelligencia kutatásában és fejlesztésében.

Vaffler Dániel

Vágólapra másolva!

Sony Aibo

Nem olyan rég írtunk róla, hogy a Sony hamarosan egy új robotkutyát tervez a piacra dobni. Ebben a cikkünkben arról is beszámoltunk, hogy ezúttal már az Aibo nevű gépeb nemcsak nagyjából cuki lesz, hanem mindenféle extra funkciót is el fog látni, például a Google és az Amazon okoshangszóróihoz hasonlóan az okosotthonunkat is vezérli majd, és ügyel a biztonságunkra.

Nos, egyelőre kérdéses, hogy ebből mennyi valósult meg a most piacra került kutya esetében, ugyanis egyelőre vannak problémás részek a bejelentéssel kapcsolatban. Az első és legfontosabb természetesen az, hogy Aibót ezúttal is csak Japánban lehet majd kapni, legalábbis egyelőre.

Ráadásul ott is piszok drágán.

De nézzük először inkább a jó dolgokat. A Sony új kutyája hardveresen mindenképpen fejlődött: egy négymagos, 64 bites központi processzor van benne, képes csatlakozni az LTE-hálózatra, és a beépített motorjaival összesen 22 különböző irányú mozgást tud végezni.

Ezzel létre tud jönni szinte minden, a mezei sétálástól kezdve az ülésen keresztül a pacsizásig, amit egy kutyától nagyjából elvárnánk. Még a füleit és a farkát is tudja mozgatni, ha szükségesnek érzi.

Mindenesetre a hivatalos videó alapján úgy tűnik, hogy elég szépen ki tudja fejezni magát: csóválja a farkát, ha boldog, ki tudja nyitni a száját, mindenfelé tudja forgatni a fejét, és hasonlók. Ráadásul a fejét, az állát és a hátát érintésérzékeny szenzorokkal szerelték fel, hogy képes legyen reagálni a simogatásra.

Az is kifejezetten érdekes, hogy a két szeme egy-egy kis OLED-panel, amivel mondjuk egyelőre nem tud sokat kezdeni (csak olyanokat, amiket egy valódi kutya nem, például kacsintani), viszont a fontos érzékelők az orrába vannak beépítve: itt kapott helyet a kamera, meg a többi szükséges technológia, aminek a segítségével effektíve látni tud, és fel tudja térképezni a lakásunkat.

Így egy idő után magától el tud majd igazodni, kikerüli az akadályokat, és megtalálja a legrövidebb utat egyik pontból a másikba.

A furcsa dolgok ezután következnek. Egyrészt a robotkutya 179 ezer jenbe, vagyis nagyjából 465 ezer forintba kerül, de itt még nincs vége a költekezésnek. A Sonyval még kötnünk kell egy három évre szóló szerződést, melynek keretein belül havi nagyjából 7 ezer forintot ki kell csengetnünk azért, hogy Aibo az LTE-hálózaton keresztül hozzáférjen a vállalat felhős rendszeréhez. Ha pedig ezt a havidítjat mégsem fizetjük a robot megvásárlását követően, akkor bizony a Sony kemény kötbért szab ki.

A Sony szerint erre azért van szükség, hogy a robotkutyák mindig kapcsolatban legyenek a felhővel, oda folyamatosan adatokat töltsenek fel, és így tanuljanak és fejlődjenek.

Ezen kívül a felhős hozzáférés azt is jelenti, hogy megkapjuk a My Aibo nevű alkalmazást, amin keresztül új trükköket tölthetünk le a kutyánkra, megnézhetünk felvételeket, amiket az orrában elhelyezett kamerával készített, játékokat indíthatunk el, és hasonlók.

Persze trükköket és újdonságokat mi is taníthatunk neki, nem kell az alkalmazásboltra hagyatkoznunk. De a fontos része ennek igazából nem is ez, hanem a kérdés, hogy miért van szüksége a kutyának LTE-kapcsolatra?

Ha a házunkban, lakásunkban van, miért nem elég neki a wifi?

Egyrészt természetesen fontos, hogy meglegyen az állandó online kapcsolat. Ahogy Berlinben az 5G-s fejlesztések kapcsán is megtudtuk, az igazán hatékony mesterséges intelligencia nem helyben végzi el a feldolgozást és a „tanulást”, hiszen ahhoz minden egyes robotba rendkívül komplex és drága hardvert kellene építeni, ami nemcsak a költségek szempontjából felesleges, hanem azért is, mert a sok száz vagy sok ezer robot összeadott tudása alapján tud igazán komolyan fejlődni.

Amikor az új Aibóról először írtunk, megemlítettük, hogy a Sony komolyan le van maradva a mesterséges intelligencia kutatásában és fejlesztésében az olyan nyugati konkurensekhez képest, mint a Google, az Amazon vagy az Apple. Egyrészt mert későn szállt be a versenybe, másrészt mert nincs hozzáférése olyan mennyiségű és változatosságú adattömeghez a keresőmotorokon, vásárlási szokásokon, okostelefonokon és egyéb alkalmazásokon vagy hardvereken keresztül, mint az előbb említett riválisoknak.

A robotkutya ezek alapján a Sony trójai falova lehet a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez: ha máshogy nem, hát egy cuki kutya képében igyekszik beférkőzni az otthonokba, hogy feltérképezze azt, információkat gyűjtsön a „gazdák” szokásairól, utasításairól, napi rutinjairól. És ezen a ponton nyerhet értelmet a mindenképp szükséges LTE-kapcsolat is. A Sony talán azért nem elégszik meg a wfivel, mert ezzel is arra próbálja buzdítani a tulajdonosokat, hogy ne csak otthon használják Aibót, hanem esetleg vigyék el sétálni is, és így a vállalat felhős rendszere a nagyvilágból is kapjon információkat.