Ha az embereknek nincs bajuk, csinálnak maguknak

An Indonesian student takes a picture with her mobile phone at a museum in Jakarta on May 7, 2010. AFP PHOTO / ADEK BERRY / AFP PHOTO / ADEK BERRY

Oltásellenesség, gyógyszercég-összeesküvés, chemtrail, kamu holdra szállás – csak pár darab korunk legnépszerűbb konteói közül. Ezek a történetek az interneten terjedve gyűjtik a híveket, általában kevésbé iskolázott, hiszékeny emberek köréből. Ők persze azonnal megosztják ezeket ismerőseikkel, akik aztán szintén nyomnak egy megosztást a Facebookon, és így tovább: nem kell sok hozzá, hogy a konteóhívők megsokszorozódjanak. Az online butaság terjedésével nem könnyű felvenni a harcot, páran azonban mégis megpróbálják. Brian Dunning is épp ilyen ember, ráadásul ő az interneten küzd a józan ész uralmáért egy ingyenes rádióműsorral. Az Origónak mesélt a kritikai gondolkodás fontosságáról.

Brian Dunningnak elege lett. Már meg sem tudta számolni, hányadik kör-e-mailt kapta a továbbküldés nélkül veszélyes átkot elszabadító, mosolygós kutyás fotóról vagy a levelet fogadó internetező jóhiszeműségének függvényében életben maradó beteg kislányról.

Úgy döntött, utánajár ezeknek a történeteknek,

és ahelyett, hogy terjesztené őket, inkább mindenkinek elmondja a mögöttük rejtező igazságot: nevezetesen, hogy marhaság az összes, úgy, ahogy van, méghozzá ezért és ezért. Bumm, így lett a Skeptoid!

Online tudás fája

A Skeptoid egy internetes rádióműsor, úgynevezett podcast. Célja, hogy

némi racionalizmus és oknyomozás segítségével világítson be az online sötétségbe.

2006-ban indult, most tart az 540. epizódnál, és mindegyik része egy-egy mítosznak, szóbeszédnek, összeesküvés-elméletnek jár utána.

Legyen szó ufókról, szellemekről, a Kennedy-gyilkosságról vagy a nagylábúról, a Skeptoidnak mindenről sziklaszilárd, kritikus véleménye van.

A Skeptoid podcast logója Forrás: Origo

Alkotója, Brian Dunning szkeptikus körökben is elismert szakértő – igaz, ez a jelző az ő esetében csak óvatosan alkalmazható.

Dunning ugyanis nem tudós,

szakmája szerint programozó, illetve filmes. A podcastot mindössze az észszerűség jegyében indította el. Egyszerűen ráunt a sok internetes ostobaságra, és úgy gondolta, a kritikai gondolkodás népszerűsítésével veszi fel a kesztyűt a hülyeség ellen.

A kritikai gondolkodás az a módszer, ami segít megkülönböztetni a jó információt a rossztól

– mondta el Dunning az Origónak. Szerinte ez nem könnyű feladat, épp ezért úgy építette fel a Skeptoid epizódjait, hogy ne csak a nyers tényeket, érveket tartalmazzák, hanem a hozzájuk vezető utat is.

A hallgató belelát a podcast háttérmunkájába, megtudja, Dunning miféle módszerekkel szerezte meg azt a tudást, amivel alátesz egy adott legendának. Ebből tanulva a jövőben talán nem a „mimindenttudunkesigazunkvan.net.info.org” oldalról tájékozódik majd a kedves érdeklődő.

Hinni akarok

A fentiek ellenére Brian Dunning elzárkózik attól, hogy mítoszvadásznak bélyegezzék: állítja, nem kenyere mások hitének lerombolása, mindössze többet szeretne tudni, és ez vezet oda, hogy kiderül, egy-egy mese mögött

sokkal unalmasabb igazság rejtezik.

„Azok, akik le akarnak leplezni egy sztorit, rögtön úgy vágnak bele, hogy eldöntik: ez biztos nem igaz. Én nem így teszek, kutatok, és akármi legyen a konklúzió, az kerül adásba” – magyarázza Dunning.

Előbbi téves eljárás, hiszen akkor is negatív lesz a kutatómunka eredménye, ha minden bizonyíték a másik irányba mutat. A kritikai gondolkodásnak tehát fontos eleme a pártatlanság, az előítéletek nem férnek bele a logikus érvelésbe.

Brian Dunning, a Skeptoid alapítója és első számú műsorvezetője Forrás: Skeptoid

Mégis sok szkeptikus ezt a viselkedésmintát követi, méghozzá ugyanazért, ami miatt egy-egy áltudományos maszlag szárba szökken: a szenzációhajhászás okán.

Dunning úgy véli, ez a legkárosabb dolog a médiában. Nemcsak azok hajtanak a népszerűségre, akik elképesztő sztorikkal állnak elő, hanem azok is, akik mindenféle logikus érvelés nélkül próbálják besározni ezeket a történeteket.

A helyes megoldás középen van, azaz utána kell járni az állításoknak,

eljutni a forráshoz, vagy legalábbis egy ahhoz közel eső pontra, majd újraépítve a sztorit le lehet vonni a tanulságot, hogy akkor most igaz-e, vagy sem. Dunning ezt a módszert követve jutott arra a következtetésre, hogy minden idők leghíresebb nagylábúfelvétele egy jó szándékú csalás volt.

De ugyanígy derítette ki, hogy a romániai Hója-erdőben semmi természetfeletti dolog nem történt, hiába van tele ezzel mostanában az internet. Dunning tényleg csak az igazságra kíváncsi. Amikor azt írtam neki, hogy logika ide, józanság oda, azért jó lenne egy nap belebotlani a természetfeletti sztorik kikezdhetetlen Szent Gráljába, annyit válaszolt:

Mindannyian erre vágyunk.

Bajban az igazság

Dunning eleinte szabadúszó informatikusként dolgozott, de 2008 óta nem vállal külsős munkát, csakis a Skeptoidnak él, ami 2012 óta nonprofit módon üzemel. A podcast szépen kinőtte magát, több könyvet írt a témában, sőt két filmet is forgatott a kritikai gondolkodás népszerűsítése végett.

Azt mondja, meggazdagodni sosem fog ebből, hiszen a Skeptoid ingyenes: akár ön is meghallgathatja az összes részt, legfeljebb pár reklámot kell csak elviselnie.

Sokan vaktában keresnek az interneten, és nem tudják, mi hihető, és mi nem az Forrás: AFP/Eva Hambach

Természetesen van lehetőség előfizetésre, ebben az esetben a hirdetések eltűnnek. Adakozni is lehet Dunningnak, hogy tovább folytatódhasson az igazság kutatása, akár odaát is. Igaz, emiatt a szkeptikusok egy része folyamatosan támadja a férfit: azzal vádolják, hogy éveken át fejte a hallgatóit, holott volt pénze bőven, elítélt bűnözőként ugyanis milliókat keresett.

Ja, hogy ezt nem mondtam?

Dunningra 2007-ben törte rá az ajtót az FBI. Internetes csalással vádolták, 5 millió dollár elsikkasztott pénzt kerestek rajta. Dunning és állítólagos társa korábban az eBayen futtatott reklámokat, és a gyanú szerint az ezekből befolyó összeget szépen megcsapolták.

Bár a két férfi eleinte ártatlannak vallotta magát, illetve Dunning azóta többször is rávilágított a nyomozás hiányosságaira (az FBI Dunning lányának nevét sem tudta helyesen leírni, amikor pedig a férfi ügyvédet kért, egyszerűen figyelmen kívül hagyták a kérését), csak elítélték:

Dunning 15 hónap börtönt kapott.

Azért ilyen „keveset”, mert az enyhébb büntetés ígéretére beismerte a csalást, egyébként akár 20 esztendőt is rács mögött tölthetett volna. (Ez szerinte nem így van, bár az amerikai jog útvesztőjében még az ügyvédek sem mindig igazodnak el, hát még a programozók.) A szóban forgó társ egyébként megúszta a dolgot, még a büntetés rá eső összegét is Dunningnak kellett kifizetni.

Ez alatt a kicsit több mint egy év alatt jórészt vendégek vezették a podcastot, Dunning pedig 2015 nyarán tért vissza, hogy újra fejest ugorjon a szkepticizmusba.

Vállalom a felelősséget mindenért, amit tettem”

– mondja Dunning, noha az igazához máig ragaszkodik. És míg a szkeptikus közösség egy része szimpla csalónak bélyegzi, addig mások díjakkal halmozzák el a munkája miatt.

Sokan még ma is kamunak vélik a holdra szállást – nem volt az Forrás: AFP/NASA

És ez rendben is van, hiszen az igazságban pont az a szép, hogy teljesen mindegy, kinek a szájából hangzik el. Amennyiben Hannibal Lecter mondja azt, hogy az ég kék, attól még az állítás helyes, hogy a jó doktor épp valakiből lakmározva bámulja a fellegeket.

Innen nézve Dunning múltja irreleváns, hisz a kutatómunka, amit a Skeptoidba öl, a körülményektől függetlenül is meghozza a gyümölcsét.

Ráadásul a műsor népszerűsége egyre nő.

Hetente átlagosan 140 ezer hallgatót vonz a podcast, Dunning pedig szeretné, ha minél több emberhez elérne a show. Ennek érdekében jelenleg három filmprojektet is futtat, ezek közül az egyik egy mozikba szánt dokumentumfilm lesz.

„ŐK tehetnek róla!”

Persze az igazság nem mindenki tetszését nyeri el. A Skeptoidon éveken át fontos szerepe volt a kommentelés lehetőségének, Dunning mégis úgy döntött, ezt felfüggeszti –

novemberben lesz egy éve, hogy nem lehet hozzászólni az adásokhoz.

A közösség nem fogadta jól a hírt, pedig volt oka a lépésnek: megszaporodtak a gyűlölködő, rasszista, antiszemita hozzászólások.

Ezek nem csak a normális diskurzust lehetetlenítették el, de Dunning szerint az oldal minőségét is rombolták – arról nem is beszélve, hogy megnehezítették a hirdetésfelvételt.

Hiszen nem sokan adják a nevüket egy olyan weblaphoz, ahol a kommentelők többsége egyetért Hitlerrel, gyűlöli a zsidókat, és meg van győződve róla, hogy a szeptember 11-i terrortámadásokat Bush szervezte meg, természetesen a nibirui gyíkemberek megrendelésére.

A kommentek között megszaporodtak a trollok Forrás: Origo

És bár kezdetben sokan bírálták Dunningot a döntés miatt, állítja, azóta kiderült, neki van igaza: szerinte a trollok sosem hallgatták a műsort, csak balhézni jártak a Skeptoidra, a hallgatók száma pedig csak nőtt.

Ez az egész internetet átfogó trend

– mondja Dunning. – Sok weboldal megszabadul a kommentektől, hogy így javítsa fel a tartalom minőségét.”

A valótlanba menekülünk

Felmerül persze a kérdés, hogy egy olyan világban, ahol az információ bárki számára szabadon elérhető, és az internetnek hála megszűnnek a klasszikus értelemben vett távolságok, mégis miért akarnak az emberek olyan dolgokban hinni, mint hogy a Föld lapos (nem viccelek, vannak emberek, akik TÉNYLEG ezt hiszik), hogy a Hold egy hologram (ez sem poén), vagy hogy az oltások autizmust okoznak.

Miért ragaszkodunk ennyire a butasághoz?

„Amikor az emberek nem néznek szembe valós problémákkal, kitalálnak maguknak párat” – fejti ki álláspontját Dunning az Origónak.

Azzal példálózik, hogy amíg a nyugati világ rettegett a 2012-es – egyébként nem létező – maja világvége jövendölésektől, addig Afganisztánban vagy Srí Lankán ez senkit sem érdekelt, mert ott valós gondokkal voltak elfoglalva.

Ha nincs semmi bajunk, kitalálunk párat Forrás: Dreamstime

Ahogy nő az életszínvonal, úgy növekszik az igény a látszatproblémákra, ezek helyére pedig könnyen befurakodnak az ostobábbnál ostobább konteók. És ezért még csak

ki sem kell tekintenünk Magyarországról.

Itthon is külön Facebook-csoportok léteznek, amelyek tagjai az égen látható kondenzcsíkokat fotózgatva rettegnek a háttérhatalom mérgező tevékenységétől, vagy épp mindenféle számsorokat küldözgetnek egymásnak, szívecskék és vallásos(nak tűnő) megjegyzések közepette, mondván, azok segítik a beteg szervezet gyógyulását, szemben a valós orvosságokkal.

Ezek az információk azonban nem a hiszékeny netezők kisujjában teremnek.

A tájékozatlanságban, a kritikai gondolkodás hiányában gyökereznek. Ezért fontos az olyan emberek munkája, mint Dunning, hiszen közérthetően, példákkal segítik hozzá a hallgatókat a helyes adatszűréshez.

Zárásként pedig Winston Churchill azon szavaival búcsúzom, amiket a Krull bolygó elleni csata végén mondott, Krisztus előtt 40 000-ben:

Nem minden igaz, amit az interneten annak mondanak.