A Facebook inasa így segíti át az ünnepeken
Nagyon is korszerű az sms-kampány
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Hét napra a francia arisztokrácia helyébe képzelhettük magunkat, csak Jean helyett egy SMS asszisztens szolgált ki. Egy ilyen szolgáltatás az ünnepek alatt rengeteget segíthet. Nagyjából így fog működni a jövőre érkező Facebook M, a közösségi oldal inasa is.
- Jean, maga tökéletes inas. Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó, uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.
Az inas visszatérő szereplője a vicceknek, filmeknek, sorozatoknak, Jean mellett elég Bruce Wayne, alias Batman Alfredjára vagy a Csengetett, Mylord? című remek brit televíziós sorozatra gondolni.
De nem kell olyan messze menni, hazánkban 1931-ben született meg Hyppolit, a lakáj karaktere, az akkor még fekete-fehér hangosfilmben a legendás színész, Csortos Gyula alakította az újgazdag család szolgálóját.
S bár ma már kevés olyan családot találunk Magyarországon, akik körül a mai napig egy komornyik sürög-forog, úgy tűnik,
az inas a digitális térben mégis visszatérhet a mindennapjainkba.
A régióból elsőként Magyarországon debütált az SMSinas. A funkció elég hasonló a jövőre érkező Facebook M-hez, azaz a közösségi oldal asszisztenséhez.
Virtuális Hyppolit
A szolgáltatást úgy kell elképzelni, mintha tényleg lenne az embernek egy virtuális Hyppolitja, aki helyette intézi az ügyeket, enni és inni hoz, ruhát vásárol, amire csak megkérjük.
Cortana és Siri után igazán elkelt már egy férfi is a házhoz,
aki végre nemcsak cseveg és keresgél, de tesz is valamit értünk a való életben.
De mit is lehet kérni és rendelni?
"Mindent, ami létezik és legális"
Ha kérünk egy pizzát, azt az éttermet ajánlják első körben, amellyel együttműködést kötöttek. A pizzéria jól jár, mert hozzák az ügyfeleket a virtuális inasok, míg nekik csurran-cseppen egy kis jutalék cserébe. Hatalmas
kapcsolati háló és közvetítői díj, ez a titka.
Persze ígérik, hogy a nekünk ajánlott termékek, szolgáltatások, ajánlatok körét ez nem fogja befolyásolni: ha találnak olcsóbbat, jobbat máshol, azt kínálják fel.
Kapott az Origo is egy lehetőséget: kipróbálhatjuk az SMSinast, sőt mi több, feltöltötték 40 ezer forinttal a számlánkat, ebből garázdálkodtunk egy hétig. Persze
a virtuális Hyppolittal kommunikálni is kell,
ez a szolgáltatás nevéből adódóan SMS-ben történik.
Hogy is megy ez?
Na de kezdjük az alapoktól. Regisztrálunk e-mail címmel az SMSinas honlapján. Első körben pár ezer ember tudott csatlakozni a szolgáltatáshoz, a többiek várólistára kerülnek. Aki feljebb szeretne jutni ezen a listán, a szolgáltatás Facebook-oldalát ossza meg: minél több lájkot kap, annál több helyet lép előre.
Ha bekerültünk a programba, kapunk e-mailen egy kódot, amelyet egy megadott telefonszámra kell elküldeni. Ez lesz az a szám is, amelyen "Hyppolitot" elérjük. Arra figyeljünk, hogy
ékezetek nélkül írjunk,
ez sokaknak nem lesz problémás, rengetegen csetelnek így alapból is.
Mivel a saját mobil-előfizetésem korlátlan SMS-küldést is tartalmaz, ezért a számlámat egy forinttal sem dobta meg a tesztelés. Egyébként az üzengetés normál díjas, 30-as számon zajlik. Ilyenkor érdemes törekedni rá, hogy
minél több információt minél rövidebben adjunk az inas tudtára.
1. nap
A kollégám éhes lett, és egy jó burgerre vágyott, hát utánakérdeztünk, mit kínál az inas. Persze szomjasak is voltunk, gyorsan jött a felmentő sereg.
2. nap
A munka kellős közepén nem volt idő leszaladni enni, ismét a virtuális Hyppolithoz fordultunk. Peti nem evett még szusit, itt volt az ideje, hogy az is kipróbálja.
Darabszám alapján úgy ítéltük, elég lesz egy válogatás kettőnknek: bár én jóllaktam, azért egy fiúnak nem elég pár falat.
De legalább azt megtanulta, hogy pálcikával sosem szúrunk fel falatot, az a legnagyobb illetlenség Japánban. Inkább kézzel együnk, vagy késsel-villával-kanállal, de semmiképp se tűzzük a pálcika végére az ételt.
3-4-5. nap
Az egész rovatban, de talán a szerkesztőségben, és azon kívül is akad olyan ember, akinek volt kedvenc meséje, animáció, játék, ami megragadt. A menetelő pikachuk konkrétan beleégnek az ember retinájába, habár én nem is a mozgásuk, hanem a hangjuk miatt szerettem beléjük.
Ekkor jött az ötlet a pólókra: legyen mindenkinek egy saját, kedvenc karakterével ellátott felső. Kérdéses volt azonban, hogy vajon időben le tudják-e szállítani, mielőtt a tesztelés véget ér, és kirepülne a rovat pihenni az ünnepekre.
Az inas azonban intézett mindent: nemcsak kiválasztotta a képeket, leadta a rendelést, de azt is kiderítette, hogy melyik napra mennyiért tudná szállítani az árut. A különbözet alapján pedig el tudja dönteni már az ember, hogy megér neki pár ezer forintot, hogy előbb megjöjjön, vagy inkább vár, és kevesebbet fizet.
Utolsó pillanatban még kiderült, hogy a női felső ujjatlan, vagy férfi pólóra tudnak nyomtatni ebben a színben, de egy gyors egyeztetéssel elhárult a probléma.
Még aznap késő este kiderült, hogy még egy kolléga beszállna a projektbe, gyorsan írtam is Hyppolitnak, aki elintézte, hogy a korábbi rendeléssel együtt érkezzen a negyedik póló is.
6. nap
Kíváncsi voltam, hogy egyrészt Budapesten kívülre, illetve késő este hogyan reagál az inas. A feladat sem volt könnyű: dohányárut szerezni este fél 9-kor, hogy az még aznap, vagyis éjfélig odaérjen hozzám.
Körülbelül fél óra alatt intézkedett. Vélhetően futárt szerzett, aki elmegy egy nemzeti dohányboltba, majd egyenesen ki Budakeszire. Az ár borsos volt, 6 ezer forint, de ha azt számítjuk, hogy volt este futár, aki ilyen gyorsan, Budapesten kívülre vállalta a küldetést, és az oda-vissza benzinköltséggel is számolunk, akkor nem tűnik olyan drágának a kérés. Végül nem kértem a rendelést, inkább kisétáltam a 10 percre lévő boltba magam, ahol ezer forint körül megúsztam a dolgot.
Viszont ami fontos:
volt döntési lehetőségem, hogy akarok erre időt és energiát szánni, vagy nem érek rá, és fizetek érte.
Ez az egész SMSinas lényege: azt az ügyintézést, keresgélést, rendelést csinálják meg, amire nincs időnk, erőnk, kedvünk.
7. nap
A felelős szerkesztő új pénztárcát keres. Nem egyszerű a helyzet: körülbelül 20 kártyája van, amit szeretne beletenni, és nem ártana még pár hely, ha még többet gyűjtene össze.
Fél óra, és jön is a válasz - ehhez hozzá kell tenni, hogy közben ebédet is szerzett az inas -, talált 2 napos kiszállítással együtt egy irattartó pénztárcát, amibe 21 kártya fér el. Egyetlen hiba a méret, viszonylag kicsi: 11 x 13 centiméter.
Közben persze a szerkesztő is körbenézett a neten, és egy olcsóbb, kínai, de nagyobb verzió mellett döntött. Ha nem lett volna ideje nézelődni, akkor folytattuk volna Hyppolittal az egyezkedést, de így értelmét vesztette szegény inas.
Helyettünk dolgozik
Az áraknál azért érdemes mindig kalkulálni kiszállítással, távolsággal, idővel: hiszen ha rögtön szükségünk van egy termékre, szolgáltatásra, annak ára van, és ezt már nem az SMSinas szabja meg, hanem a futárszolgálat, amely kihozza.
Akinek lehetősége van kipróbálni, láthatja, milyen az, amikor az egész napos rohanás mellett nem jut idő mindenre, és
jól jön, ha valaki helyettünk intézkedik.
Főleg az ünnepek alatt, amikor hatalmas a tömeg, minden munkát szeretnénk leadni
még a pihenés előtt, és akkor a karácsonyi ajándékokra, nagybevásárlásra semmi idő nem maradt.
A Facebook is hasonló koncepcióban gondolkodik. A közösségi oldal asszisztense állítólag nemcsak virtuális formában fog létezni, de egy teljes csapat dolgozik majd azon, hogy a foglalásokat elintézze az étterembe, moziba, vagy az ajándékokat kikeresse.