Már készül a repülő repülőtér

Szállítógépekkel reptetné drónok tucatjait a harctérre az amerikai hadsereg. Száz éve léghajót használtak hasonló feladatra.

A Bosszúállók című szuperhősös film egyik jelenetében a repülőgép-hordozó egyszerűen a levegőbe emelkedik az óceán habjaiból, speciális burkolatának köszönhetően gyakorlatilag láthatatlanná válik. Ehhez hasonló csodajárművek elkészítése ma még csak filmeken lehetséges, de az Egyesült Államok védelmi minisztériumának kutatásokért felelős részlege, a DARPA egy hasonló feladatra használható jármű kifejlesztésén dolgozik.

A Bosszúállok járműve a valóságban még nem létezhet

Felhívása szerint az ügynökség arra keres ötleteket, hogy miként lehetne a már meglévő, hadrendben álló, nagy méretű bombázó és szállítógépeken drónokat elhelyezni. Az elképzelés szerint a felderítő feladatú, pilóta nélküli légi járművek üzemeltetéséhez csak minimális átalakításokat szabad elvégezni a már meglévő repülőgépeken – a DARPA kiírása kifejezetten kiemeli a C-130 Hercules négyhajtóműves szállítógépet. Nem véletlenül: ez a típus repülés közben is lenyitható rámpával van felszerelve, ami nagyban egyszerűsítheti a leendő drónhordozó változat kifejlesztését.

A Hercules csak úgy ontja majd a drónokat

A DARPA a kis méretű, így kis hatótávolságra képes, távvezérlésű felderítő, megfigyelő és hírszerző drónok használatát bővítené ki. Ezeknek a típusoknak az a hátránya, hogy a földről indítva csak nagyon közeli célpontok ellen vethetők be - ráadásul hegyek között a távvezérléshez és a kameraképek visszasugárzásához szükséges rádióhullámok sem terjednek optimálisan. Ezeket a hátrányokat kiküszöbölheti egy, magasan repülő légi indító-, és fogadórendszer, amelyben akár a drónok gyors akkumulátorcseréjére vagy feltankolására is lehetőség nyílik.

Így szállnak majd ki és be a drónok a szállítógépből Forrás: DARPA

Ha modulszerűen alakítják ki, akkor akár a már meglévő C-130 Hercules szállítógépekkel is lehetne harctéren bevethető drónokat hordozni. Ha nem kell speciálisan erre a feladatra átalakított repülőgépeket legyártani és hadrendben tartani, nagyban lecsökkenthető a gyártási és az üzemeltetési költség.

Rajban fognak szállni

A leendő felderítőgépek méretét csökkenti a hordozható felderítő kamera- és radarrendszerek méretének zsugorodása is. A DARPA szerint a drónokra négy és fél kilónál is könnyebb, cserélhető rendszerek kerülhetnek. A robotrepülőknek egymással koordináltan kell majd a feladatokat felosztaniuk és „lerepülniük”, azaz az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékén folyó kutatásban is alkalmazott elképzelésnek megfelelően a gépek egymással is kommunikálni fognak. Így egy repülőgép elvesztése sem jelenti majd a bevetés eredménytelenségét: a veszélyforrás információt azonnal megkapja majd a többi gép, akik már ennek megfelelően tudnak továbbrepülni.

Az ELTE-n fejlesztett, rajban repülő drónok Forrás: ELTE

A DARPA november végéig várja a repülő repülőtér koncepciójára szánt javaslatokat, a kiválasztott jelentkezőknek négy évük lesz egy működőképes rendszer lefejlesztésére.
Bár ma még csak kis méretű felderítődrónokat akarnak kifejleszteni, a későbbiekben a minirepülők akár felfegyverzett minirepülőgépek is elkészülhetnek.

Léghajóra és bombázóra is kötöttek már vadászrepülőt

Kevesen tudják, hogy a DARPA kezdeményezésének komoly múltja van: az 1910-es években mind Európában, mind az Egyesült Államokban voltak olyan kísérletek, amelyek során léghajókra vadászrepülőgépeket erősítettek. A harmincas években az amerikai haditengerészet már olyan "anyaléghajót" tesztelt, amely képes volt a speciálisan átalakított vadászgépek levegőből való indítására, vagy kampókkal való elkapására is.

Ilyen C-130 Hercules szállítógépekből szállnak majd ki a drónok Forrás: US Air Force Master Sgt. Scott Thompson

Nem csak léghajókat használtak erre: 1931-ben a Szovjetunióban a négy hajtóműves Tupoljev TB-1 és TB-3 nehézbombázó repülőgépekre akár öt darab vadászrepülőgépet is rögzíteni tudtak. Tíz évvel később Románia ellen sikeres támadóbevetéseket is repült a Zveno-SzPB rendszer, mely egy TB-3-as anyarepülőgépből és a szárnyai alól indítható, két darab 250 kilogrammos bombával rendelkező Polikarpov I-16SzPB vadászgépből állt.

Készült parazita vadászgép is

Az Egyesült Államokban egy, az új B-36-os hat hajtóműves nehézbombozók bombaterében elhelyezhető, onnan indítható és oda visszahúzható „parazita” vadászgépet fejlesztettek ki. A már sugárhajtású - és a bombatér mérete és alakja miatt különleges kialakítású - XP-85 Goblin vadászgép első repülésére 1948-ban került sor. A saját futóművel nem is rendelkező Goblint egy átalakított EB-29 bombázógépről többször is sikerrel tudták indítani. Végül az XP-85 gyenge repülési jellemzői, illetve a bombázógép légörvényei miatt jelentkező gondok a program törlését eredményezték.

Brit Gloster Grebe vadászrepülők egy R33-as osztályú léghajóhoz rögzítva, 1926-ban Forrás: Deutsche Bundesarchiv

Az 1950-es években is sugárhajtású repülőgépekkel folytatódtak a kísérletek, elsősorban a vadászgépek hatósugarának növelésére. A Tip Tow-programban egy módosított ETB-29A nehézbombázó repülőgép két szárnyvégére egy-egy speciális EF-84B sugárhajtású vadászgépet rögzítettek. Ezek gépek képesek voltak lecsatlakozni és visszacsatlakozni a bombázógép szárnyainak végére, illetve amikor a bombázógépen utaztak, leállítható volt a hajtóműveik, hogy ne fogyasszanak feleslegesen kerozint.

A Tom-Tom programban már egy hat hajtóműves JRB-36 bombázógép és két RF-84F vadászgép vett részt. Az eredeti elképzelés szerint a nukleáris bombát hordozó nehézbombázót saját vadászgépei védték volna meg a szovjet légvédelmi vadászoktól.