Megjött a játék, amitől összecsinálja magát

Alion isolation

Az Alien: Isolationben nem lehet tucatjával irtani a szörnyeket, egyetlen lény elől kell folyamatosan menekülni. Szórakoztató folyamatosan szívinfarktus közelében lenni?

Ön hogyan képzel el egy jó Alien-játékot? Valamilyen dögös fegyverrel szeretné szitává lőni a rusnya, nyálkás idegeneket? Ezt el is felejtheti, hiszen az eredeti a Nyolcadik utas: a Halál sem erről szólt - az Alien: Isolation készítői pedig Ridley Scott 1979-es filmjét vették alapul.

Itt mi fogunk rettegni, nem az alien

A kezünkben lévő pisztoly golyói képtelenek kárt tenni a húsunkra pályázó alienben, akinek jelenlétét egy kézben cipelt mozgásérzékelő jelzi csipogással. A legjobb elbújni egy szellőzőrács vagy szekrény mögé, időnk többségét meneküléssel és osonással töltjük az elhagyott Sevastopol űrállomáson.

Általában rohannunk kell az alien elől, kiszúrva a menekülőutakat Forrás: alienisolation.com/

Át kellene jutni a túloldalra, de a lény szemmel tartja a folyosót? Mindig van valamilyen megoldás, például az üzemanyagos hordókat ledöntve órási lángcsóvával tehetjük ideiglenesen ártalmatlanná a lényt. Menekülni azonban mindig mi fogunk: miközben lélekszakadva rohanunk az alien elől, még fel kell térképezni az átjárókat, szellőzőrácsokat és mellékfolyósókat menekülési lehetőségeket keresve.

A lény sokszor a legváratlanabb helyeken és időpontokban bukkan fel, szívinfarktust hozva a játékosra, akinek még arra is figyelnie kell, hogy irányítójával a kritikus pillanatban visszatartsa a lélegzetét. Az idegen villámgyors, szuperintelligens és rendkívül kegyetlen: ha elkap, a farkával átszúrja a testünket vagy letépi a fejünket: nem nagyon szereti az embert.

A legváratlanabb helyzetekben bukkan elő H.R. Giger rusnya lénye Forrás: alienisolation.com/

A játék sztorija nincs agyonbonyolítva: a főszereplő Amanda Ripley a filmekben Sigourney Weaver által alakított Ellen Ripley lánya, aki azért utazik a Sevastopol űrállomásra, hogy kiderítse, mi történhetett az anyjával. Persze eközben elszabadul a pokol.

Isten hozott a hetvenes években!

A Sevastopol űrállomás pontosan olyan, mintha azt a Nyolcadik utas rendezője alkotta meg volna. Tökéletes a retró sci-fi világ: az űrállomás számítógépei a hetvenes-nyolcvanas évek masináit idézik régimódi gombjaikkal, a számítógépes rendszerek zöld parancssoros felületen fogadják a parancsokat. A hatást fokozza, hogy az átvezető animációkat is VHS-szalagokéhoz hasonló effektekkel nyomták tele.

Minden kütyü retró hangulatot idéz Forrás: alienisolation.com/

A játék nagy erőssége, hogy az elején fokozatosan építi fel a feszültséget: eleinte hiába próbáljuk kitalálni, hogy merről támad majd a filmtörténet legrusnyább szörnyetege, csak rettegő, paranoiás emberi túlélőkkel találkozunk.

Ön mit tenne Ripley helyében?

Gyenge nőként lehetetlen rátámadni a vérszomjas és szinte elpusztíthatatlan idegen lényre, semmi más lehetőség nincs, mint folyamatosan menekülni tűhegyes fogai elől. A legvégső esetben akár egy szekrényben is elbújhatunk, hátha nem vesz észre, és elsétál mellettünk.

Nyugalom, az ott egy béna droid, nem ember Forrás: alienisolation.com/

Ez elég nagy logikai bukfenc: bár az alienhez hasonló szuperlény látása pocsék, szaglása viszont kitűnő, így elvileg ki kellene szúrnia minket akár a szellőzőnyílásban is. Ám a játékban lazán átverhetjük a búvóhelyekkel, ha képesek vagyunk visszatartani lélegzetünket. Persze a játék elég egysíkú lenne, ha csak a lénnyel kellene bújócskázni, ezért a pályákat teletömték emberekre támadó, leginkább Fantomasra hasonlító retródroidokkal, és csoportosan támadó agresszív emberekkel kell megküzdeni - őket legalább pisztolylövésekkel vagy Molotov-koktélokkal ártalmatlanítani lehet.

Nem mindenki szeret parázni

Egyértelmű, hogy a játék készítői az első Alien-filmhez a végletekig hű, rémisztgetős, menekülős játékot akartak összerakni, ám szerintünk a végtermék nem mindenki számára jó választás. Más játékokban - így például a Thiefben - sokkal jobban kidolgozták a lopakodás és a rejtőzködés mechanikáját.

Azért emberekkel is összefuthatunk Forrás: alienisolation.com/

Az egyik legismertebb sci-fi horrorjáték, a Dead Space más megközelítést alkalmaz: abban szitává kell benne lőni az idegeneket. Ám emiatt sok játékos számára izgalmasabb lehet azzal játszani az új Aliennél, amelyben egyszerűen frusztrálóvá válik a folyamatos, véget nem érő menekülés, ahol alig van esélyünk visszavágásra. Mintha órákon át csak szívatná a gép a játékost.

A filmmel ellentétben ráadásul a játékfeldolgozás története is eléggé semmitmondó, a karakterek kidolgozása – mind grafikailag, mint a tulajdonságaik szempontjából – elnagyolt, unalmas. Valószínűleg nem használtak szuperfejlett motion capture technológiát, mint a Last of Us készítői, akik tökéletesen bedigitalizálták a valódi színészek mimikáját. Az Alien-játékban sokszor még a szájmozgás sincs szinkronban a beszéddel.

Ha feszült akar lenni, vegye meg!

Az Alien Isolationt leginkább azoknak tudnánk ajánlani, akik imádják a feszültséget okozó játékokat, és nem bánják, ha nagyon sokat kell lopakodni, ide-oda mászkálni a már felfedezett helyszínek között illetve sok időt kell ajtók, biztonsági berendezések, egyszerűbb elektronikai berendezések feltörésével tölteni.

Forrás: alienisolation.com/

Szerintünk azért nem is az Alien: Isolation a legfélelmetesebb játék a piacon: az ijesztgetés más játékokban - például a már említett Dead Space-ben -hatásosabban működik. Az új Alien-játék fejlesztői inkább az eredeti film hangulatát próbálták visszaadni: ez ugyan még a gyenge történet ellenére is jól sikerült - de ettől a játék még csak a fanatikus Alien-rajongók számára lesz csak nagyon élvezetes, a többieket inkább frusztrálni, untatni fogja.

Az Alien: Isolationből nem készült magyar nyelvű verzió, a játék PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra, Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra egyaránt megjelent. Verzióktól függően 10-18 ezer forintba kerül. A játékot 18 éven felülieknek szánják.