Feltámasztottunk egy kínlódó laptopot

Új laptopot szeretne venni? Az árlistákat böngészve hamar rájöhet, hogy 150 ezer forintért nagyjából hasonló gépeket lehet venni, mint néhány éve: kétmagos processzor, kettő-négy gigabájt memória, néhány száz gigabájtos winchester a tipikus felszereltség. És minek lecserélni a régit, ha fel is támaszthatjuk?

Egy laptopon utólag nem sok mindent lehet fejleszteni. Az esetek többségében - a Macet leszámítva - akár házilag is bővíthető a memória, vagy kicserélhető az adatainkat tároló winchester a gép alján vagy oldalán lévő ajtók lecsavarozásával. Tesztünk során egy ötéves Lenovo laptopot turbóztunk fel úgy, hogy a meglévő merevlemezét egy SSD-meghajtóra cseréltük. Ez abban különbözik a winchestertől, hogy nem mágneses lemezek forognak benne, hanem a digitális fényképezőkben használt memóriakártyákhoz hasonlóan tárolódnak az adatok, tehát nem mozog belül semmi, a sebesség pedig sokkal gyorsabb.

25 ezerért új erőre kap a laptop

Választásunk az egyik legolcsóbb meghajtóra, a Samsung EVO 840-esre esett (a néhány ezer forinttal olcsóbb típusok sebessége a specifikációk szerint lényegesen lassabb volt). Bár a gépben korábban egy 500 gigabájtos laptopwinchester dolgozott, az SSD-ből csak 120 gigabájtosra futotta ennyiért.

Lent az új SSD-meghajtó, fent a régi winchester, már egy USB-s házban Forrás: [origo]

Az ötszáz gigabájtos SSD még közel százezer forintba került volna - 256 gigabájtos negyvenezer forint körül van -, amit otthoni célra megfizethetetlennek tartunk, ezért a régi winchestert egyszerűben beraktuk egy háromezer forintos USB-házba, így a filmeket és a zenéket továbbra is lesz min tárolni, a rendszer és a legfontosabb fájlok viszont bőven elférnek a 120 gigabájton is.

Éljen, nem kell újratelepíteni?

A Samsung SSD-jéhez CD-n egy olyan szoftvert is mellékelnek, amivel a winchesteren lévő rendszert egyben át lehet költöztetni a frissen vásárolt meghajtóra. A közel félórás művelet után kicsavarozzuk a winchestert takaró lapot, kihúzzuk a régi meghajtót, bedugjuk a helyére az újat, és a rendszer kék halál és egyéb gondok nélkül indul. Minden fájl ugyanott van, minden ugyanúgy van beállítva, mint ahogy kikapcsoláskor hagytuk.

Lássuk a sebességet! A merevlemezről induló Windows 7 előzetes méréseink szerint átlagosan egy perc és néhány másodperc alatt jutott el a belépőképernyőig, az SSD-vel a sebesség csak 53 másodpercre javult. Megnyitunk egy nagy, hat megabájtos Word dokumentumot: ez korábban 8 másodpercig is eltartott, most egyetlen szekundum alatt ellepi a monitorot a sok képet tartalmazó doksi. A másolás? Egy 2,2 gigabájtos film átmásolása korábban 2 percig tartott, az SSD-vel a gép tíz másodperc alatt végez. A rendszer lekapcsolása húsz másodpercről tíz másodpercre gyorsult. Minden program minimális késleltetéssel indul, de gyanús, hogy valami nincs rendben, mert bár a gépben a legfejlettebb, az adattárolókkal való kommunikációt szolgáló csatlakozó található, ennél fürgébben kellene élednie.

SSD: a szilárdtest-meghajtóban semmi nem mozog benne, és kevesebbet is fogyaszt a winchesternél Forrás: Samsung

Nem úsztuk meg az újratelepítést

Végül mégis a Windows 7 újratelepítésére kényszerülünk. Szerencsére az SSD-vel már a telepítés is fürgébb, a vírusirtó, Office és hasonló dolgok után csak a Windows több mint száz frissítésének feltelepülése idegőrlő.

De legalább megérte: a teljesen friss rendszer 30-35 másodperc alatt elrajtol, amiből legalább tíz-tizenöt szekundum a régi típusú rendszertöltő egysége, a BIOS lomhaságára írható. Egy újabb számítógépen már egy UEFI nevű modul tölti be a szoftvert, amivel nem kell hosszan várakozni bekapcsoláskor, ezért akár tíz-tizenöt másodperc alatt is éledni tud a laptop. Mivel ez az alkatrész utólag nem cserélhető, a régebbi laptopot használóknak meg kell elégedniük a félperces starttal, de azért ez már nem olyan rossz.

A Word a szűz rendszeren is egyetlen másodperc alatt megnyitja a nagy dokumentumot, a film másolása is fürgébb egy kicsivel: átlagosan 17 másodperc alatt végzünk vele. A lekapcsolás végre 5-6 másodpercre gyorsul, pedig ugyanazok a szoftverek vannak a gépen, mint korábban. További előny, hogy soha többé nem kell töredezettségmentesíteni, sőt, ez tilos is, mert csak feleslegesen csökkenti az SSD élettartamát.

Mikor éri meg? Mikor nem?

A huszonötezer forintos beruházással tényleg új életet leheltünk a gépbe. Valószínűleg egy teljesen új, de még merevlemezzel szerelt laptop sem lenne fürgébb. A legolcsóbban 190 ezer forint körüli összegért találok olyan új hibrid laptopot, amiben SSD és winchester is volt, ami hasonlóan gyors. A Windows egyszerű újratelepítése ilyen fokú gyorsulást nem eredményezne.

Természetesen az SSD megvásárlásától csak a rendszer működése lesz gyorsabb, de ettől még a laptop - vagy asztali PC - grafikai teljesítménye nem javult, azaz nem lesz képes újabb játékok futtatására. Fontos tapasztalat, hogy bár a régi rendszer egyáltalán nem volt összegányolva mindenféle szoftverrel - csak néhány mobiltelefon kliensprogramját telepítettük rá az elmúlt egy évben -, a Samsung szoftverjével átköltöztetett rendszer nem volt olyan gyors, mint a saját magunk által telepített. Úgy tűnik tehát, hogy a félnapos telepítési macerát nem lehet megúszni: egy öt-hat éves gépet azonban ezért cserébe újra versenyképessé tehetünk.