Ez egy vidéki üzem - látogatás a CERN-ben

Nyugodtan megfér a vidéki kultúrház folyosója, a szupermodern antianyaglassító és az egyetemi kampuszok szabadságát sugárzó laboratórium egymás mellett a CERN-ben. Két napot töltöttünk a világ egyik legnagyobb kutatóhelyén.

Könnyen lehet a kvízműsorok mindent vagy semmit feladatára hasonlító trükkös képsort készíteni a Genf melletti CERN kutatóközpontról. Míg a high-tech cégek modern építészeti megoldásokkal, dizájnerbútorokkal és játszótérre hasonlító irodákkal nyűgözik le a látogatókat, a világ egyik legnagyobb tudományos kísérletének helyet adó központja a legjobb indulattal is retrónak tűnik.

Hol járunk, egy vidéki művelődési házban vagy a CERN egyik kantinjában? Forrás: Szedlák Ádám - Origo

A főbejárat vonzóvá tételéért szemmel láthatólag mindent megtett a CERN. A recepció előtti padló sejtelmes színekkel világít, a közeli oszlopra szerelt tábla pedig azt is elmondja, hogy a világítást a világűrből érkező részecskék szabályozzák. Ebből a teremből nyílik az ingyenesen meglátogatható Mikrokozmosz-kiállítás is, ami a természeti erőket és a részecskefizika alapjait magyarázza el. Cernes házigazdáinknak köszönhetően azonban volt lehetőség letérni a turisták számra kijelölt útról, és szétnézni a kutatóközpont belsejében.

Kövesd a fekete vonalat

A látogatóközpont elhagyásával kezdetét veszi az időutazás. Az első épületben főleg a nyolcvanas évek dizájnelemei köszönnek vissza, bármelyik magyar iskola tanárija és gazdasági irodája hasonlóképp fest. Egy lépcsőházzal és két folyosóval kell csak továbbmenni azonban, hogy a megtapintható hetvenes évekbe érkezünk meg. Megsötétedett, csillogósra lakkozott faajtók, csatahajókék ajtókeretek, szürkés linóleum a padlón. Épp csak a vibráló neonvilágítás hiányzik ahhoz, hogy A Keselyű három napjában vagy Az elnök emberei mozifilmben érezzük magunkat.

Linóleummal borított folyosón született a web Forrás: Szedlák Ádám - Origo

A falon látható tábla azonban arról árulkodik, hogy pont azon a folyosón állunk, ahol a kilencvenes évek világot átformáló találmányát, a World Wide Webet találta fel Sir Tim Berners-Lee. Nincs hová fokozni a kontrasztot, ha a mindennapokat meghatározó web egy gyárfolyosón született, a freskókkal díszített Google-irodákban minimum senki által nem látott csodákon kell dolgozniuk a programozóknak.

Tavaly nyáron a diákok zombihorrort forgattak a CERN-ben az intézmény hozzájárulása nélkül

A hetvenes évekbeli irodaház érzés csak azért nem válik kellemetlenné, mert mindenhol van egy-két jele a modernségnek, bár míg az egyik ajtóra a Dilbert képregény legjobb momentumai vannak kiragasztva, a másikon az interneten felfutott Xkcd képkockái láthatók. A lépcsőházakban egy fejfájós - ütközésen túl levő - részecskét ábrázoló karikatúra figyelmeztet arra, hogy könnyen beverhetjük a fejünket. Az ilyenektől pedig már a Magyarországon is népszerű Agymenők (Big Bang Theory) kutatóközpontjához válik hasonlóvá a CERN. A párhuzam nem véletlen, a magyar fizikusok örömmel újságolták el, hogy CERN-ben dolgozik az a fizikus, aki a sorozat Sheldonjának tábláján szereplő egyenleteket és levezetéseket írja.

A CERN egy gyár

Még a Genfbe való megérkezés előtt megkaptuk a figyelmeztetést, hogy a CERN nagyüzem. Több ezer villamosmérnök, informatikus, sugárfizikus dolgozik azért, hogy a Nagy Hadronütköztető működhessen. Egy pillanatig sem gondoltam azonban, hogy a gyárat szó szerint kell érteni. Még kéménye is van. Az utak mentén pedig sugárveszély táblával felszerelt nagy vasajtók sorakoznak, amelyek műhelyekbe és hangár méretű csarnokokba nyílnak.

A LEIR gyorsító is betonkockákkal van körbelegózva Forrás: Szedlák Ádám - Origo

A CERN állandó részét képezik a nagyfeszültségű vezetékek. Az intézmény a francia áramszolgáltatótól veszi a működéséhez szükséges villamos energiát. A szerződés egy fontos záradéka szerint a kutatóközpont akkor kap olcsó áramot, amikor a szolgáltató rendszere nincs csúcsra járatva. A villamos fűtést használó fogyasztók miatt decemberre és januárra le is szoktak állni a kísérletek. 2012 telén azonban, amikor már nagyon közel jártak a Higgs-bozon megtalálásához a kutatók, a CERN főigazgatója inkább kifizette a drágább téli villanyszámlát, mint hogy hónapokra leálljon a tudományos munka.

A detektorok környékén elég a rövidujjú póló Forrás: Szedlák Ádám - Origo

Az óriási legószerű betonkockák az elsők, amiket egy csarnokba belépve megpillant az ember. Minden kísérlet, minden csarnokrész daruval arrébb rakható, körülbelül tíz méteres téglákkal van elhatárolva, a kisebb gyorsítók alagútjai, termei is ebből épültek. A közlekedés pallókon, kiépített acél magasjárdákon és fém lépcsőkön történik. A veszélyes helyeket sárgára vagy pirosra festett, riasztóval felszerelt ajtók zárják. A riasztórendszer akár a gyorsítót is le tudja állítani, ha egy ajtót felfeszítenek.

A falon túl rejtőzik a csúcstechnológia

A betonfal több mint két ember magasságú, esély sincsen belesni fölötte. A CMS-nél és az ALICE-nél kisebb együttműködésnek számító antianyagot vizsgáló ASACUSA-kísérletben dolgozó Barna Dániel fizikus azt is elújságolta, hogy szükség esetén a téglákat a kísérlet résztvevői is át tudják rendezni. A legtöbbjük megtanulta kezelni a darut, letette a szükséges vizsgát, ha kell, legózhatnak a betonelemekkel. Talán csak a nagy egyetemeken lehet ilyen fajta szabadságot tapasztalni.

Antianyag kering az ASACUSA-ban Forrás: Szedlák Ádám - Origo

A régebbi és a kisebb kísérletek meglátogatása azért bizonyult tanulságosnak, mert az újrahasznosítás csodálatos példáit nézhettük meg. A LINAC2 lineáris gyorsító régi, kanapé méretű irányítópultjából már csak a váz maradt meg. A belsejében modern PC-k dolgoznak, amik lényegesen kevesebb helyet igényelnek, mint a régi elektronika. Amit meg lehet tartani még az úgy tűnik, megmarad. Az egyik berendezés melletti polcon még olyan kísérleti jegyzőkönyvet is találtunk, amiben a kézírásos egyenletek mellé az oszcilloszkóp kijelzőjéről készített fekete-fehér fotók voltak beragasztva.

Analóg technológiával készült mérési jegyzőkönyv 1990-ből Forrás: Szedlák Ádám - Origo

A kísérletekhez egyre közelebb jutva válik egyre laborszerűbbé a CERN. Nem kell ahhoz leereszkedni az LHC száz méter mélyen fekvő alagútjába, hogy az ember sci-fiben érezze magát. Az óriási mágnesek, a vezetékek erdeje és a kísérletek mellé telepített műszer- és számítógépszekrények gyorsan visszarántanak a jelenbe. Ahol csúcstechnológiára van szükség, ott a CERN egy kicsit sem retró.

Bárki kijuthat a CERN-be

Két napot töltöttünk a kutatóintézet telephelyei, gyorsítói és rejtett zugai között járva, és nagyon sok magyarral találkoztunk. A tizenéve Svájcban élő fizikustól egészen a pár hónapja érkezett informatikusig számos bejutási lehetőségről hallottunk. Akit érdekel a részecskefizika, az akár már gimnazistaként szétnézhet a CERN-ben egy látogatócsoport tagjaként, egyetemistaként pályázhat nyári diáki helyre vagy a szakdolgozat megírásához hasznos ösztöndíjra is. Hazánkból a legtöbben az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontján vagy a Debreceni Egyetemen és az MTA debreceni Atomkutató Intézetén keresztül kerültek ki Svájcba. Aki próbát tenne a világ egyik legnagyobb kutatóközpontjával, ezeket az intézményeket érdemes keresnie.