Vágólapra másolva!
Véletlenszerű szöveggenerátorok írták meg Shakespeare egyik szonettjét. A költőknek és regényíróknak azonban még nem kell attól félniük, hogy gépekre cserélik őket a spórolni vágyó kiadók: az írógépet püfölő majmok havi 84 ezer forintba kerülnek, és nem túl termékenyek.
Vágólapra másolva!

A gyakorlatban bizonyította egy ameikai programozó a végtelen sok majom és az írógép néven ismert matematikai tételt. Az Arisztotelészig visszavezethető gondolat szerint, ha végtelen sok, véletlenszerű karaktert generáló automatánk van, akkor majdnem biztos, hogy idővel bármelyik kiválasztott célszöveget képesek létrehozni. Az ugyan egyáltalán nem biztos, hogy az idő rövidebb, mint amennyi a világegyetem kezdete óta eltelt, a valószínűség pedig egy rettentően kicsi szám.

Az évszázadok során filozófusok több célszöveggel és több automatával megfogalmazták a tételt, ezek közül a legismertebb az, hogy végtelen mennyiségű gépíró majom még Shakespeare összes műveit is megírná, ha van rá idejük. A frissen elkészült, igazi majmok helyett véletlenszerű karaktereket szóró programokat használó kutatás szerint egy Shakespeare-szonett pár millió virtuális majommal is megiratható. Jessen Anderson számítógépes szimulációt használt a "Végtelen sok majom és írógép tételé"-nek bizonyításához, amely szerint ha adott egy előzetesen rögzített szöveg, akkor azt akár egy majom is leírhatja egy írógép billentyűinek véletlenszerű nyomogatásával, ha végtelen mennyiségű idő áll rendelkezésre.

Egy szonettet írtak meg először a majmok

"Egy halmon - öble melynek visszamondta / A testvérvölgybe' kelt gyászos panaszt / E kettős hang lelkem figyelni vonta" - kezdődik a virtuális majmok által leírt szöveg, majd háromszázharminc soron keresztül folytatódik tovább. A gépelő automaták elsőként William Shakespeare A szerető panasza című szonettjét alkották meg, de több más művén is dolgoznak.

Jesse Anderson a több gép között elosztott feladatok végrehajtását megkönnyítő Hadoop keretrendszer programozását akarta megtanulni. A virtuális majmok az Amazon EC2 nevű számítási felhő szolgáltatásában dolgoznak, koordinálásukat pedig Anderson asztali számítógépe végzik. A felhőben található, apró számítógépekként viselkedő programkódok véletlenszerű kilencbetűs karaktersorokat küldtek a programozó számítógépének, amelyeket az otthoni PC vet össze a Gutenberg Project ingyenes könyvtárból letöltött Shakespeare-összessel. Ha a minta passzol, a gép elrakja, a majmok pedig közelebb jutnak a drámaíró életművének megírásához.

A masinákat augusztus 21-én indította el Anderson, akinek napi 19,2 dollárjába kerül a kísérlet. A mintafelismerés is azért került a programozó asztali gépére, mert arra erősebb felhőbeli gépet kellett volna bérelni. Tim Harford tudományos ismeretterjesztő író szerint a majmok hamarosan végére érhetnek az életműnek, ha a programozó evolúciós megközelítést alkalmazott. A feladat azonban csak akkor teljesíthető, ha a programozó jól választott magának korlátokat. Ha a majmok szabadon gépelnének, rövidebb művek tucatjai hamarabb készülnének el, mint a hosszú Shakespeare-összes.