Kevesebbet fogyaszt a 3D-s tranzisztor

Vágólapra másolva!
Sokkal gyorsabbak lesznek, mégis kevesebbet fognak fogyasztani az Intel frissen bemutatott, háromkapus tranzisztort használó processzorai. Az Ivy Bridge kódnéven fejlesztett lapkák a PC-k mellett az okostelefonokban és a táblagépekben is feltűnhetnek.
Vágólapra másolva!

Két dimenzió helyett 3D-ben tervezik a jövő tranzisztorait az Intel mérnökei. A chipgyártó által bejelentett változás aprónak tűnhet, ám a processzorok alap építőkövének számító tranzisztor áttervezése óriási előnyökkel fog járni: a lapkák gyorsabbak lesznek, fogyasztásuk pedig drasztikusan csökkenhet. A háromkapus tranzisztorokból álló chipek 37 százalékkal lehetnek gyorsabbak, mint az Intel jelenlegi 32 nanométeres technológiával készülő hagyományos lapkák.

A háromkapus tranzisztor nem új ötlet, az Intel már 2002-ben közzé tette a technológiával kapcsolatos kutatási eredményeit. A mostani bejelentés veleje az volt, hogy a korábban csak a laboratóriumokban létező technológia mostantól kész a tömeggyártásra is. A 3D-s tranzisztorok a cég Ivy Bridgde kódnevű, 22 nanométeres csíkszélességgel készülő processzoraiban jelennek meg először. A processzorgyártó azt várja az új technológiától, hogy a szerverekbe szánt nagyteljesítményű chipektől az okostelefonok processzoraiig minden területen megjelenjen. Az áttörésre szüksége is van a cégnek, mert az okosmobilok nagy részében Intel-lapkák helyett az ARM-architektúrára épülő, különböző gyártók által előállított chipek dolgoznak.

A tranzisztor egyike a huszadik század legfontosabb találmányainak. Az 1948-ban, a Bell Labsben feltalált eszköz tette lehetővé az elmúlt hatvan év elektronikai fejlesztéseit a mobil telefóniától a számítástechnikán át. Az Intel vezérigazgatója az új tranzsisztortervezési módszert olyan áttörésnek tartja, mint az eszköz feltalálását. A 3D-s felépítés lehetővé teszi, hogy sűrűbben helyezzék el az apró egységeket a processzorban, így a miniatürizáció tovább folyhat, a rendelkezésünkre álló teljesítmény pedig duplázódhat 18 havonta, ahogy Gordon Moore, a mikrochip atyja 1965-ben megfigyelte.