Magyar főnök vezetésével készülnek a Gmail újdonságai

Nem félti a Gmailt a Facebooktól vagy a Messengertől, és még mindig valóságos ötletgyárnak írja le a Google-t Takácsi Pál, a cég levelezőszolgáltatásának egyik vezető fejlesztője, akinek csapata olyan újításokat valósított meg, mint a fontos leveleket kiemelő funkció, vagy a postafiók univerzális keresője.

Takácsi Pál az ünnepek előtt látogatott Magyarországra két napra, hogy családot látogasson és részt vegyen a magyar Google karácsonyi partiján. A Gmail svájci csapatának vezető fejlesztőjével a sűrű hazai menetrendjének két állomása között egy szálloda halljában ültünk le beszélgetni.

Mióta dolgik a Google-nál?

Majdnem hat éve vagyok a cégnél, 2005 februárjában kezdtem.

Elejétől fogva a Gmaillel foglalkozott?

Nem, sok mindent csináltam már a cégnél, az első munkám a Google által felvásárolt Blogger blogszolgáltató fejlesztőcsapatának a vezetése volt. Ennek köszönhetően a Twitter jelenlegi vezetésével is együtt dolgoztam egy ideig, mivel azt az egykori bloggeresek alapították.

Sok munkát jelentett ez a felvásárlás?

Elég nagy infrastrukturális munka volt, mivel a Google mindenből saját megoldásokat használ. A Blogger renszere meglehetősen összetett volt: nagy feladatot valósítottak meg, de kicsit összetákoltan, amit mi teljes egészében áttettünk a saját rendszerünkre. Mi például nem használunk Apache-t vagy MySQL-t, amire a Blogger eredetileg épült. Ezen két és fél évig dolgoztam, majd átmentem egy másik alkalmazás vezetéséhez, nem tudom, ismerős-e ez itt Magyarországon, ez az Orkut volt.

Igen, ismerős, mi csak úgy hívjuk, a brazil iWiW, mivel ez a közösségi oldal elsősorban ott népszerű.

Igen, két-három országban használják főleg, az egyik Brazília, a másik India, a harmadik pedig, ahol nagyon népszerű, Észtország. Hogy pontosan miért, azt nem tudom, de két és fél évvel ezelőtt, amikor ezen dolgoztam, minden második észt internetező Orkut-felhasználó volt.

Nem lehet, hogy az Orkut pont akkor jött létre, amikor az egyébként igen jól bedrótozott Észtországban megindultak az internetes fejlesztések?

Nem tudom, van egy kevésbé tudományos magyarázat erre, miszerint Orkutnak, az alapító googlernek (ahogy a Google-alkalmazottak magukat nevezik - a szerk.) volt egy észt barátnője, aki szerepet játszott ebben. A közösségi oldalak valahogy így terjednek el, mint a járványok... szóval az Orkutot vezettem 2008 nyaráig, akkor jöttem át Zürichbe, ahol a cégnek egy igen nagy fejlesztőközpontja van.

Akkor kezdtem el a Gmaillel foglalkozni, valamennyit dolgoztam az iGoogle-on is, majd a Calendaron (a Google tetszés szerint összeállítható kezdőlapja, illetve online naptárszolgáltatása - a szerk.). Utóbbinak a teljes fejlesztőcsapatát én vezettem, a Gmaileseknek körülbelül a felét.

Ez mit jelent, hány ember dolgozik a keze alatt?

Körülbelül 40 szoftvermérnök van a csapatban, de mindig változik a számuk.

Miért? Folyamatos a bővülés, vagy sokan mennek el?

Veszünk is fel új embereket, de a Google-nél nagyon könnyű átmenni egyik terméktől a másikhoz.

Legendák keringenek arról, hogyan vadászik a Google legnagyszerűbb elmékre, és milyen trükkös álláshirdetésekkel, feladványokkal teszi őket próbára. Tényleg nehéz bekerülni oda?

A dolognak ez a része túl van misztifikálva, talán azért, mert ahogy a Google egy keresőcégből nemzetközi szintű vállalattá nőtte ki magát, a téma mindenkinek az érdeklődését felcsigázta... Valóban nagyon alapos felvételi procedúrán kell átesnie a jelentkezőknek, de ez nem különbözik lényegesen a többi vállalattól az iparágban.

Ön milyen végzettséggel került a céghez?

Matematikus és computer science... nem is tudom, mi a pontos magyar megnevezés (informatikus - a szerk.), de leginkább elméleti síkon mozogtam. Lovász László nevét talán ismeritek, ő talán a legnagyobb élő magyar matematikus, az ő diákja voltam itt. Van egy másik hasonló kaliberű matematikus, Babai László, aki Chicagóban tanít, az ő diákjaként fejeztem be az egyetemet.

http://www.youtube.com/v/5nt3gE9dGHQ&rel=0&hl=en_US&feature=player_embedded&version=3

A nyár végén bemutatott Priority Inbox ismertetője

Ott is kezdett el dolgozni?

Nem, utána rövid ideig éltem Magyarországon, de a feleségemet megismerve, aki finn, Finnországba költöztem. Az ottani munkáltatómat, vagyis startupunkat - üzleti adatbázisokkal foglalkoztunk - megvette egy amerikai vállalat, még '96-ban, és ezt követően visszamentem az Államokba. Úgyhogy elég kacskaringós utat jártam be...

A Google-nél miből áll a csapata munkája? Új fejlesztésekkel, vagy inkább az üzemeltetéssel foglalkoznak?

A Calendar esetében az egész termék a miénk volt, a Gmaillel kapcsolatban pedig mindenféle dolgot csinálunk, nincsenek szétosztva a feladatok Svájc és Kalifornia között - ugyanazokat a feladatokat végzik itt is, ott is.

A Gmailben két fontos dolog volt, amit mi készítettünk: az egyik a Themes, vagyis a levelezőhöz illeszthető grafikus témák, a másik a Priority Inbox, magyarul fontos levelek. Ezt már én kezdtem el csinálni Zürichben, amikor odamentem.

Sokféleképpen próbálkoznak mostanában az e-mail megújításával, hogy jött a fontos leveleket kiemelő funkció ötlete?

Azt tudniuk kell az olvasóknak, hogy a Google dolgozói nagyon szeretnek leveleket küldözgetni egymásnak... Nem tudom, hány levelet kapok egy nap, de közel van az ezerhez. Nem mindegyik személyes e-mail persze, sok automatizált üzenet, de így is elég nagy mennyiség, szóval tulajdonképpen a saját problémánkat akartuk megoldani.

Elég sokat kísérleteztünk vele, megoszlottak a vélemények arról, hogy mi lenne a jó megoldás, milyen technológiát használjunk. Végül gépi tanulást használtunk, amit egyébként is szívesen használunk különféle dolgokra a Google-nál.

Ennek a működési elve hasonló a spamszűrőhöz, nem?

Igen, sőt, az egyik fejlesztőnk, aki az Inboxon dolgozott, korábban a spamszűrővel foglalkozott, ami nem véletlen. A spamszűrés viszont könnyebb probléma, mert annak a felismerése, hogy valami spam vagy nem, egy jól megírt algoritmussal már viszonylag egyszerű dolog. De annak a felismerése, hogy számodra egy levél fontos-e, nagyon szubjektív fogalom.

A Google-féle spamszűrő egyik fontos újítása volt, hogy ha valamit sokan jelölnek szemétnek, arról a rendszer megtanulja, hogy spam, a fontos leveleknél viszont nincs ilyen közösségi erőforrás.

Ennek már nincs sok szerepe a dologban, hiszen ma már a spamszűrés sem elsősorban a felhasználói visszajelzésekre alapoz, hanem algoritmusokkal működik.

Az átlagos Gmail-felhasználónak már nem sok problémát jelent a levélszemét, van még dolguk a spamszűrővel, vagy már teljesen kiforrott?

Minden nap van, mivel ennek a fejlesztése egy háború a spammerekkel, aminek soha nincs vége. Amellett, hogy a felhasználóinkat meg kell védeni a spamtől, azt is meg kell akadályoznunk, hogy a Gmailről menjenek ki kéretlen levelek.

A munkájuk ezek szerint az algoritmusok folyamatos okosításából áll?

Igen, de mi nem találunk ki új algoritmust, hanem mások által kidolgozott módszereket használunk. Csak abban áll a különlegesség, hogyan alkalmazzuk ezeket. A legtöbb ilyen klasszifikációs rendszer nagyjából ugyanúgy működik, nagyon kis különbségek vannak. A spam esetében a fő kihívás az, hogyan lehet úgy megoldani a szűrést, hogy milliárdnyi üzenet menjen át rajta nap mint nap, és azok gyorsan célba is érjenek.

Ami a rendelkezésre álló számítógépes kapacitást illeti, gondolom, ennek bővében vannak.

Ez az egyik része dolognak, de a másik az, hogy mennyire tudjuk kihasználni ezt a kapacitást. Az erőforrások szűkössége a Gmail esetében nem jelent problémát, inkább az, hogy végtelen nagy rendszerek nem létezhetnek, szóval így is, úgy is állandóan optimalizálnunk kell.

A Google ügyel az inspiráló környezetre (az interjúalany saját felvétele)

Az azonnali üzenetküldők és a közösségi oldalak sokaknál már kiváltják az e-mailt, és a Facebook is erre alapozva újította meg a saját üzenetküldő rendszerét, mit gondol erről?

Nehéz megjósolni, mi lesz a jövő. Igaz, hogy a fiatalok egyre többet kommunikálnak Facebookon, nekem is van három tinédzserkorú fiam, akik folyton ott lógnak, de az a fajta kommunikáció, amit az ember ott folytat, kissé más, mint amire az e-mailt használjuk. Legalábbis a saját és ismerőseim e-mailhasználata alapján ezt mondhatom. Van egy lezserebb, komolytalanabb kommunikáció, ami a közösségi oldalakon zajlik, a fontosabb üzeneteket viszont e-mailben küldi el az ember.

A másik fontos különbség az, hogy Gmail-t a felhasználóinak jelentős része munkára használja, amire a Facebookot nem lehet -legalábbis a jelenlegi állapotában.

Azért az lehet, hogy a fiatal felhasználók körében a Gmail már nem lesz olyan vonzó, ami megnehezítheti a felhasználói tábor utánpótlását.

Megint csak nehéz ezt megjósolni, de annak ellenére, hogy a Facebook felhasználóinak száma növekszik, a Gmail felhasználóinak a száma is nagyon dinamikusan növekszik. Ez látszólag ellentmond a közösségi oldalak előretörésének.

A Gmailről elmondható az is, hogy már nagyon elszakadt az alapvető e-mail-funkcióktól. Mi a cégnél egymás között rengeteget használjuk az integrált chatet, és emellett videochattel is gyakran kiváltjuk az e-mailt, és szerintem a felhasználók is erre fognak menni.

A Google dolgozóinak viselkedése általában jó barométer annak a megjóslásához, hogy merre megy a piac. Amit mi használtunk, vagy ahogy mi használtunk valamilyen terméket másfél-két éve, az ma már mindenki számára elfogadott, és amit most használunk, az 2 év múlva talán elterjedt lesz.

A Gmail egyik különlegessége az volt, hogy nem könyvtárakba lehetett benne pakolászni a leveleket, hanem egy beépített Google-keresővel lehetett gyorsan elérni azokat. Most, hogy mindenkinek több gigabájtnyi adat van a postafiókjában, működik még ez a modell?

Ami a technológiai hátterét illeti, ezzel nincs probléma, hiszen egy-egy postafiók indexe körülbelül ugyanakkora, mint annak tartalma, vagyis nem nagyságrendekkel lesz nagyobb az adatmennyiség növekedésével.

Jelenleg inkább az az érdekes kihívás, amin most dolgozunk Zürichben, és már a Labsen (a kísérleti jelleggel bevezetett funkciók között - a szerk.) is megjelent már, hogy ne csak az e-mail-üzeneteidet kereshesd a fiókból, hanem mindenféle, a Google Dokumentumokba (a Google webes szoftvercsomagja - a szerk.) felvitt dokumentumot, prezentációt, vagy bármilyen tartalmat.

Az e-mail utódjának szánt Wave: idén leállították a fejlesztését

Honnan jönnek az ilyen és ehhez hasonló ötletek, amelyek alapján új funkciókkal bővül a levelező?

A Google-nél mindeninek ötpercenként van valami ötlete, úgyhogy nem hiszem, hogy ötletekben szűkölködünk... A kérdés inkább az, hogy melyik ötlet jó ötlet, és melyiket lehet megvalósítani. Az alkalmazásokban kereső modult még az előtt találta ki valaki, hogy én odakerültem volna a csapatba, és készített is egy prototípust belőle. Amikor aztán én odakerültem Zürichbe, felkeltette az érdeklődésemet a dolog, és szerveztem egy rendes fejlesztőcsapatot köré, akik ezt tökéletesítik most.

A Google Wave szintén egy fontos kísérlet volt az e-mail megújítására, bár inkább annak újrafeltalálásáról szólt. Hogyan érintett ennek a bemutatása titeket? Kapcsolatban álltak a fejlesztőivel?

Először egyáltalán nem voltunk velük kapcsolatban. Azt hiszem, direkt úgy állt fel az a csapat, hogy ne is forgácsolja szét az erőiket az, hogy folyamatosan másoknak kell a Wave-ről beszélniük. Titkosnak nem volt titkos a dolog, de az, hogy Ausztráliában voltak, megkönnyítette a helyzetüket, hiszen elég lehetetlen időeltolódásban vannak mind Amerikával, mind Európával szemben, így két évig háborítatlanul dolgozhattak.

Nekem tetszett a Wave, és sok jó ötlet van benne, ami lassanként átszivárog a Gmailbe is. Szerintem viszont nem volt jó ötlet, hogy nem lehetett belőle e-mailt fogadni vagy küldeni: az e-mailes sztenderdek, az SMTP és a POP mára annyira alapvetőek, hogy ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni egy kommunikációs terméknél.

Mi az, amit át tudnak emelni belőle a Gmailbe?

Az egyik dolog, ami nagyon hasonlít a Wave-re, hogy a különböző tartalomtípusokat egyesítjük egy postafiókban. Eredetileg ugye csak e-mail volt, most már vannak chatek, vagy ha valaki küld egy dokumentumot, azt is el tudod olvasni ott. és nem kell megnyitni egy másik alkalmazást.

Mi nem mentünk olyan messzire, mint a Wave, hogy innen lehessen közösen szerkeszteni dokumentumokat, hiszen az emberek 80 százaléka nem feltétlenül a levelezően akar rajtuk dolgozni, csak el akarja őket olvasni. Mi csak nekik akarunk megfelelni ezzel.

A másik dolog, ami hasonló irányba megy, mint a Wave, a Buzz, vagy magyarul Zümm, ami egy kevésbé formális, gyorsabb kommunikációs mechanizmus visz a postafiókba, és valós időben jelzi, ha új üzenete érkezik a felhasználónak.

A Google milyen irányt tűzött ki magának, hogyan szeretné megújítani az e-mailt?

Jelenleg azon dolgozunk, hogy többféle üzenet, dokumentum és alkalmazás legyen elérhető egy postafiókban, akár közös munkára is, és az, hogy minden teljesen harmonikusan, zökkenőmentesen működjön együtt, vagyis a felhasználó ne lássa, ne is érzékelje, hogy más-más szolgáltatásokról van szó - ez az az út, amit követünk.

A Gmail Labs felületén lehet böngészni az újdonságokat

A Gmail egy másik különlegessége volt, hogy a leveleket beszélgetésekbe felfűzve tárolja, nem egyenként, ősszel mégis bevezették, hogy ki lehet kapcsolni ezt a funkciót. Erre miért volt szükség, a felhasználók kérték?

Főleg a vállalati felhasználók akarták ezt, de aztán kiderült, hogy elenyésző a száma azoknak, akik használják - pedig rengetegen követelték a weben.

A Google-mítosznak az is része, hogy nálatok a munkaideje egyötödét mindenki valamilyen saját ötlete megvalósítására fordíthatja. Ez hogyan működik a gyakorlatban?

A Google-alkalmazottak a munkaidejüknek átlagosan a 20 százalékát használhatják erre. Ez nem kötelező, és sokan nem is élnek vele, aki pedig belevág, azzal kapcsolatban az egyetlen feltétel az, hogy valamilyen hasznos dolog legyen, nem lehet focimeccset nézni ez alatt... A legtöbben egy-egy kisebb újdonságot dolgoznak ki ilyenkor, mint például azok a funkciók, amelyek most a Labsben elérhetők. A legtöbb 20 százalékos projekttel kapcsolatban ilyen ötletekre kell gondolni.

Tavalyra viszont annyira el is szaporodtak a Google-szolgáltatások, hogy a cég le is állított néhányat.

Growing pains, vagyis a növekedés átka, ahogy az angol modja... Attól, hogy viszonylag nagy a dolgozók szabadsága, idővel eléggé kaotikus állapotok alakultak ki.

A Google növekedését hogyan élte meg? Amióta a cégnél dolgozik, pár százról több mint 23 ezerre nőtt az alkalmazottainak száma.

A felsővezetésnek biztosan okozott kihívást a növekedés, de nem hiszem, hogy ettől radikálisan megváltozott volna az, ahogy az ember itt érzi magát. Leginkább csak annyi érzékelhető belőle, hogy amikor odakerültem, minden második ember ismerős volt a Mountain View-i székházban, ma már viszont alig jön szembe ismerős arc a folyosón.

Az utóbbi időben megszaporodtak a konkurens webes szolgáltatások, ezek mennyire tudják elcsábítani önöktől a fejlesztőket?

Nincsenek pontos számaim, de szerintem aki a Google-nél dolgozik, az hosszú ideig ott marad. Annyira jók a munkafeltételek, és annyira jó a légkör, hogy elég kevés oka van rá az embereknek, hogy elmenjenek onnan. Kevés olyan vállalat van a világon, ahol ekkora méretekben tudna az ember dolgozni, vagyis ennyi felhasználót tudna elérni a munkájával, mint mi.

A Chrome OS felülete: leszámolnának a telepített szoftverekkel

A Google nemrégiben mutatta be a Chrome OS operációs rendszert, ami telepített alkalmazások nélkül, a böngészőn keresztül elérhető szolgáltatásokra épül. Hisz benne, hogy ez a jövő? El tudná végezni a munkáját a Google operációs rendszerével, hagyományos operációs rendszer és szoftverek nélkül?

A fejlesztők csak egy kis részét jelentik az internetezőknek. Ahhoz, hogy valaki programot írjon, mindig hozzá kell férnie a gép operációs rendszeréhez, az internetezők többségének viszont nincs többre szüksége egy böngészőnél.

A fejlesztőknek vannak saját, Google-os szoftvereik a programkód szerkesztéséhez?

Nem, ilyenek nincsenek. A fejlesztők közül mindenki azokat a programokat használja, amiket megszokott. Az én negyvenfős csapatomban is mindenféle változatát használják a rendelkezésre álló szoftvereknek.

A Microsoftot, amelynek egyre több szoftverét és már az operációs rendszerét is megpróbálja kiváltani a Google saját megoldásaival, mennyire tekintik piaci ellenfélnek?

Nem szeretjük az "ellenfél" kifejezést... Inkább azt mondanám, a termékeink olyanok, mint egy autó, mintha mi lennénk a Fiat, ők meg az Opel, és ugyanazoknak az embereknek akarjuk eladni őket, aztán mindenki eldönti, melyikbe ül bele.

A Gmail jelenleg a harmadik legnagyobb e-mail-szolgáltató, majdnem 300 millió felhasználóval a Hotmail és a Yahoo levelezője mögött. Van valamilyen ütemterv arra nézve, hogyan kellene ezt a számot növelni?

Az elsődleges cél nem az, hogy a legnagyobbak legyünk, hanem az, hogy a legjobbak. Ha pedig a felhasználók ezt felfedezik, akkor szép lassan átállnak majd a mi szolgáltatásunk használatára...