Megérkezett a hódító Droid

Az európai piacon Motorola Milestone névre hallgat az amerikai gyártó Droid nevű készüléke, amit már Magyarországon is meg lehet vásárolni. A modell egy-két hiányosságával megizzasztott ugyan minket, de még így is az egyik legjobb okosmobil, ami eddig a kezünkben volt.

A Motorola Droid, vagy ahogy Európában hívják, Milestone, vagyis Mérföldkő megjelenése igazi szenzációnak számított, két okból is. Először is, ez volt az első, valamirevaló androidos mobiltelefon a maga 600 megahertzes processzorával és szétcsúsztatható qwerty-billentyűzetével. iPhone-őrület ide vagy oda, a magukra valamit is adó okostelefon-függők ugyanis nem érik be billentyűzet nélküli készülékkel. Másodszor pedig az a Motorola készítette, amelyik a pengemobilok "feltalálása" óta nem sok maradandót alkotott, és a közelmúltban már többször is haldoklásnak indult.

A Droid ráadásul óriási siker volt Amerikában, David Pogue, a New York Times szakkommentátora egyenesen úgy értékelte: végre van választási lehetőség, vagyis valami, amit megvehetnek azok, akik fontosnak tartják a letölthető mobilos alkalmazások bőségét, de nem szeretnének iPhone-t - szeretnének viszont valódi billentyűzetet. Éppen ezért nekünk is első dolgunk volt előcsattintani a Droid/Milestone billentyűit. Maga a készülék nagyon vékony, szinte mint egy tábla csokoládé, viszont meglepően súlyos, és ehhez illően masszív, enyhe ellenállást kifejtő rugós mechanika engedi szétcsúsztatni a mobilt.

A billentyűzet lapos, a síkból alig kidomborodó, kicsit gumis felületű gombokból áll. Először egy kis csalódást okozott ez a sokak által oly nagyra értékelt alkatrész, mert a gombok bizony picik, és először kicsit nehezebb gépelni rajta, mint vártuk volna. A megszokás persze itt is segít a dolgon, és később könnyű félreütni ugyan rajta, de jóval gyorsabb, és kényelmesebb is a használata, mint bármilyen érintős virtuális billentyűzetnek. A nagyobb baj az, hogy az Androidból egyelőre nincs honosított változat, így sem ő, sem ű betűt nem használhatunk, legfeljebb hullámos ékezettel. Persze ahogy elkészült a magyarítás, azonnal frissíthetünk majd rá.

A masszív hardver elsőre azt az érzést keltette bennünk, mennyire jól össze van rakva az egész telefon. Ezt a benyomást fokozza, hogy bár a hátlap műanyag, a kijelzőt fém perem veszi körül, a Milestone üvege pedig speciális, törés- és karcálló, úgynevezett Góliát-üvegből készült. Érdekes, hogy pont ez a megerősített rész a telefon kinézetének Achilles-sarka is egyben. A kijelzőnek ugyan nem tud ártani a zsebben a mellé dobott kulcscsomó, de a fekete foglalat pereméről könnyen lepattan a festék.

Gombokból sosem elég

Az ezüstös foltok pedig nem állnak jól a telefonnak, amit a motorolás, "amerikás" hagyományokhoz híven aranyszínű díszítésekkel láttak el. A fényképező elsütőgombja, a mikrofon rácsa és a billentyűzeten kurzorbillentyűként szolgáló téglalap aranyszínű. Ami nekünk sokkal zavaróbb volt, az az, hogy a telefon előlapján a tervezők nem helyeztek el valódi gombokat. Az általunk eddig kipróbált androidos okosmobilok mindegyikének az volt a jellegzetessége, hogy az érintőképernyő alatt nyomógombok sorakoztak, típustól függően más-más mennyiségben, de általában mindegyiken van egy vissza, egy menü, egy Home és egy keresés billentyű, és sokukon hanyattegér-szerű görgetőgomb is.

Még több kép

A Milestone ezzel szemben csak érintőgombokkal rendelkezik a képernyő alatt, amelyek ugyan vibráló visszajelzést adnak, de ettől még nem valódi gombok. Azoknak pedig megvan az az előnye, hogy az ember csak akkor nyomja le őket, amikor tényleg akarja, ellentétben az érintőgombokkal, amelyekbe sokszor véletlenül is belenyúltunk, főleg akkor, amikor szétnyitott állapotban használjuk a készüléket. Ilyenkor ugyanis akarva-akaratlanul kézre esnek. Ebben a tekintetben a Motorolánál győzött a design: a rezgős érintőgomb valóban látványosabb feature, mint a sima nyomógomb, és szebb is így, gombtalanul a készülék, de emiatt több odafigyelést igényel.

A telefon másik apró ergonómiai hibája - főleg az iPhone-nal összevetve -, hogy a billentyűzár gombjaként is szolgáló kikapcsológomb nem igazán esik kézre, mivel túlzottan belesimul a készülék felső peremébe. Lehet, hogy ez már tényleg csak kukacoskodás, de mivel megszoktuk, hogy nap közben is sokat piszkáljuk, vagyis nyitjuk meg és zárjuk le a telefont, és rendszerint nem a billentyűzet kinyitásával, nekünk ez így kényelmetlen volt. (Az iPhone-on egy kiálló pöcök szolgál erre a célra.) A képernyőzár nyitására és a lezárt készülék némítására kialakított félköríves, tárcsa alakú virtuális csúszka egyébként nagyon tetszetős, de a lezáró gombnak nem csak ez a szerepe: le is kapcsolja a képernyővilágítást, amivel sokat spórolhatunk az akkumulátor-élettartamon.

Multitouch és multitask

Az európai Milestone abban különbözik az amerikai Droidtól, hogy immár szoftveresen is támogatja a multitouch funkciót, lévén a vonatkozó Apple-szabadalom csak az Egyesült Államokban korlátozza a többi gyártót. Ezen a téren a készülék sajnos mégis elmarad a nagy vetélytárstól, mind a kétujjas zoom, mind a képernyő tartalmának görgetése kicsit darabosabb, nehézkesebb, mint az iPhone-on. A 2.0-s Android böngészője képes két kattintásra belenagyítani a weboldalakon is a célba vett hasábba, amit szintén az Apple-mobilon szoktam és kedveltem meg, de van, hogy elméri a dolgot, és a szövegrész teljes képernyőre nagyítása helyett csak 20-30 százalékkal zoomol bele. A kezelőfelület azonban így is van annyira gyors, hogy a különbség tényleg csak azoknak tűnhet fel, akik már fogtak a kezükben iPhone-t, és a hétköznapi használat során sikerült is szép lassan elfeledkezni róla.

A telefon kezelését néha kicsit megnehezítette, hogy a képernyő álló tájolásban kicsit keskeny - vagy inkább fura a képarány - ezért nehéz kényelmesen elrendezni rajta a néznivalót, és főleg a linkek eltalálásához nagyon bele kell nagyítani az oldalba. Szerencsére ebben a kétujjas zoom nagy segítség. A képernyő felbontása egyébként jóval nagyobb, mint az iPhone-é: míg az Apple-mobil kijelzője 320x480 pixeles, addig a Milestone 480x854, és a hosszú, kesekeny telefon kényelmesebben el is fér az ember zsebében. A tervezők szerencsére nem felejtették ki a mobilból azt a szenzort sem, ami érzékeli, ha a fülünkhöz emeljük a mobilt, és lekapcsolja az érintőképernyőt. A telefon hangminősége pedig igazán kiváló: ebben is érezni azt a minőséget, ami a készülék külsejéről rí le első pillantásra.

A Milestone kényelmesen kezeli a wifi-hálózatokat is, de ez nem újdonság az Androidtól: a rendszer pillanatok alatt reagál a közelben lévő hotspotokra, és ha egyszer megjegyeztettünk vele valahol egyet, akkor legközelebb azonnal rátalál és csatlakozik is, szinte észrevétlenül. Lefagyasztani a több mint egy hetes nyüstölés alatt csak egyszer sikerült a telefont, és annak ellenére is végig tűrhető sebességgel működött, hogy feladatkezelő nélkül tulajdonképpen lehetetlen kilépni a mobilos szoftverekből. A legegyszerűbb egy idő után egyszerre legyilkolni őket az erre a célra rendszeresített programmal: az Android Marketen több ilyen célszoftver közül is válogathatunk.

Bajok a kontaktok körül

Egy másik, talán nem annyira hardver, hanem inkább platformspecifikus probléma, hogy a Milestone nem olvassa a Nokiából átemelt sim-kártyáról a kontaktokat. Egész pontosan néhányat sikerült neki, de a telefon használatba vétele után némileg sokkos állapotban konstatáltam, hogy jószerivel senkit nem tudok felhívni. Ezt a problémát nem is volt valami könnyű orvosolni. A Milestone ugyanis - éljen a cloud computing! - a Google címtárából (google.com/contacts) szinkronizálja a telefonkönyvébe a számokat (és vérbeli mobilnetes telefon lévén nem tesz különbséget a levelezőpartnerek és a mobilos kontaktok között).

Még több kép

A legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy a Nokia memóriájából a PC Suite segítségével egy CSV-fájlba írtam ki a telefonkönyvet, és azt importáltam a Google címjegyzékbe. Nem dőlhettünk azonban hátra nyugodtan: CSV és CSV között is van ugyanis különbség, és a Nokia és a Google nem ugyanazt a formátumot használja. A közös nevező talán az Outlook lett volna (értsd: Nokiából Outlookba, Outlookból Google-ba exportálás), de ezzel már nem volt kedvünk kísérletezni, inkább a Google névjegyzék webes felületén szerkesztettünk be minden szükséges adatot, mondván, az legalább mindig ott lesz, és a későbbi androidos tesztkészülékek is könnyedén elérik majd.

Úgy tűnik, a Milestone tervezői is érzékenyek voltak a hasonló problémákra, hiszen a telefonon előtelepítve található egy céges Exchange-hez szabott Corporate Calendar és Corporate Directory nevű alkalmazás. A készülék telefonkönyve is képes külön kezelni a munkahelyi fiókot, és elvileg a facebookos ismerősöket is elérhetjük rajta keresztül egyszerre, bár ez utóbbi funkció valamiért nem akart működni a teszt során.

A Motorola saját szoftverei gyengék

A Milestone a viszonylag nagy felbontású, öt megapixeles kamerájával is kiemelkedik az eddigi androidos mezőnyből, főleg azért, mert ehhez egy igen jó erejű ledes vaku is tartozik. A beépített kamera minősége és a vaku megléte ennél a típusnál már csak azért is fontos tényező, mert a készülék nem csak az üzleti felhasználók érdeklődésére számíthat: sokan buliban, nyaralásnál is előkapják majd. A kamera gyári szoftvere egy kicsit lassan indul és a vakuval készített képek gyakran fátyolosak egy kicsit, de még így is felveszi a versenyt a jelenleg kapható fényképezős mobilokkal. Már csak arra kell odafigyelni, hogy a lencsét tartsuk tisztán, mivel lencsevédő fedél nincs a telefonon.

Még több kép

Az Android egy fontos területen mérföldekkel veri az iPhone-t: ez pedig a fájlkezelés és -szinkronizálás. A Milestone ilyen szempontból különösen kezes, mind az USB-s adatátvitel, mind a készülék csatlakoztatása (legalábbis XP-n és Windows 7-en) villámgyors. Ennek tükrében igen furcsának találtam, hogy a telefonra telepített Phone Portal nevű klienst sehogy sem sikerült aktivizálni, és a fájlkezelés során a telefonhoz CD-n mellékelt Motorola Media Link nevű szoftver is gyakran megmakacsolta magát.

Mindezek alapján azt hiszem, jobban járunk, ha ezt csak a készülék szoftverfrissítéseinek telepítésére használjuk. Egyébként a zenéket és más állományokat pofonegyszerűen rádobálhatjuk a telefonra Windowsban, csupán a rajta megnézni kívánt filmeket kell megfelelő méretűre konvertálni egy segédprogrammal. (Ilyen funkciót a PC-s kliensben nem sikerült fellelnem, pedig ez kellene leginkább.) A fotókat, videókat pedig pofonegyszerűen importálhatjuk akár a Windows sztenderd varázslójával, akár manuálisan, a megfelelő mappákat előkeresve a telefonon.

Zenében is iPhone-rivális

A telefon zenelejátszónak is igazán kiváló. Nyilván a Motorola ezen a téren felhalmozott tapasztalatának köszönhető, hogy remek hangchip került bele, és a legtöbb szóba jöhető fájlformátumot (az alap mp3 és wma mellett aac, aac+, ogg, amr) természetesen ismeri, és nagyon szépen szól. Az szinte már említést sem érdemel, hogy 3,5 milliméteres jackdugós csatlakozója van, hiszen ez lassan iparági szabvány. Az Android zenelejátszója kényelmesen kezelhető, és a háttérből szóló playert bármikor elérhetjük a képernyő tetejéről lehúzható tálcán keresztül. Rádióvevő viszont sajnos nincs a modellben, tehát maradnak a rámásolt, vagy letöltött zenék. Ami a hardvert illeti, tulajdonképpen csak az FM-rádió hiánya lehet az egyetlen, komolyan felróható objektív hiányossága a típusnak.

Még több kép

A telefon különféle funkcióit a végtelenségig lehetne sorolni, van azonban valami, ami különösen jó rajta: a GPS. A készülék villámgyorsan talál GPS-jelet, és hogy a vevője mennyire jó, az mutatja, hogy a tesztelés során a szerkesztőségben az ablaknál ülve, vagy az otthoni kanapén is tökéletesen működött a pozicionálás. A GPS-t a Google Maps vagy más térképes, GPS-es alkalmazás automatikusan ki-be kapcsolja, ahogy szükség van rá, ezzel is spórolva az akkumulátoron. A Motorola saját navigációs szoftvere, ami feltelepítve érkezik rajta, Magyarországon sajnos nem használható, és egyelőre a Google Maps is csak az USA-ban navigál - de egy androidos iGo-hoz biztosan remek lesz ez a hardver.

A Milestone-nal kapcsolatban teljesen érthető az amerikai piacon tapasztalt lelkesedés. Így a 2.0-s verzió felé már nem kell bizonygatnunk, hogy az Android egy kitűnő mobilplatform, a Motorola pedig kiváló "vasat" rakott alá ezzel a típussal. Hiába a fentebb említett kisebb hiányosságok, a Milestone használata még mindig sokkal kényelmesebb, mint bármilyen más hasonló okostelefoné. A készülék alapvetően gyors, mind az érintős felülete, mind a billentyűzete kényelmesen kezelhető, és a multimédiás képességei is kiválóak, legyen szó akár zenehallgatásról, akár fényképezésről vagy videózásról. Valahogy nagyon sajnáljuk, hogy az okostelefon-ipar csak mostanra jutott el odáig, hogy egy olyan modellt produkáljon, ami ilyen zökkenőmentesen teszi a dolgát, és nem mellesleg, még jól is mutat akár egy üzletember íróasztalán, akár egy tini kezében.

A Motorola készüléke kevésbé forradalmi, mint - annak idején - az iPhone volt, de mindent megkapunk benne, amire szükségünk lehet. Ráadásul ez a modell megfizethető: a Milestone hivatalos ára kártyafüggetlenül, két év garanciával ugyan 180 ezer forint, de egyes forgalmazóknál már 120 ezer forint körüli áron elérhető idehaza, így már tényleg csak a honosított Android hiányzik hozzá.