Ismeretlen magyar sikerek a weben

Nem sokan tudják, de a világ élvonalába tartozó weboldalak, webes szolgáltatások némelyike valójában magyar termék. Bemutatunk két, eddig szinte ismeretlen hazai sikersztorit.

Van azonban üdítő kivétel. Még március derekán hozta a hírt az MTI: a Joobili.com (ejtsd: dzsubili, az angol jubilee, vagyis jubileum, évforduló szóból) nevű magyar startup nyerte el a Seedcamp nevű startup-verseny közép-európai (varsói) fordulójának első díját. Jó volt hallani ugyan a sikerről, de több ismeretlen is volt a képletben: mindaddig ugyanis sem a díjról, sem a díjazottról nem tudtunk semmit. Felkerestük hát a szájt egyik alapítóját, az amerikai származású, de évek óta Budapesten élő és dolgozó Jared Saltert, mesélje el, miről van szó egyáltalán.

Programkereső, kicsit máshogyan

Az általa gondozott, díjnyertes oldal tulajdonképpen egy ötletes turisztikai programajánló: a szájt különlegessége, hogy nem az utazási célpontok, hanem az adott helyen zajló események szerint ad úti célokat, Európa-szerte. "A lényeg itt az, hogy az ember mikor szeretne utazni, nem pedig az, hogy hová" - magyarázza Salter. A dolog a gyakorlatban úgy működik, hogy a felhasználó a nyitólapon egy időszalagon mozgatható csúszka segítségével kiválasztja, mikor van ideje egy kis európai kiruccanásra, majd az Inspire me! gombot megnyomva a Joobili kilistázza, milyen ajánlatai vannak arra az időszakra. A találatok közül azután térkép segítségével vagy országra, az esemény típusára lebontva lehet válogatni, de az oldalon van felhasználói értékelés is.

Az angol nyelvű, nemzetközi közönséghez szóló Joobilin jelenleg főleg a szájt szerkesztői által felvitt események - körülbelül ezer - közül lehet válogatni, de maguk a felhasználók is rögzíthetnek újakat, és, ami különösen fontos, értékelhetik a fentlévőket. Az adatbázisba bekerülő ajánlatokat az üzemeltetők moderálják, hogy megtartsák a szolgáltatás profilját. "A cél az, hogy az oldalon egy adott időpontra jellemző események legyenek, ne állandóak, és természetesen olyanok, amelyek miatt már megéri elutazni" - mondta el Salter. A választékban így olyan ismert és kevésbé ismert események szerepelnek, mint például a pamplonai bikafuttatás, egy bázeli bluesfesztivál, a prágai húsvéti kirakodóvásár vagy a Sziget Fesztivál.

A keresési találatok, vagyis az események adatlapjairól egy kattintással el lehet jutni a partneroldalakra, ahol szállást, repülőjegyet lehet foglalni a kívánt programokhoz. A Joobili ebből (is) remél bevételeket: a szájtra becsatornázott partnereik részesedést fizetnek az innen érkezett forgalomból, de, mint Salter elmondta, ők maguk nem kívánnak sem utazásszervezővé, sem utazási irodává válni. Minden ilyen foglalást, megrendelést az erre szakosodott külső partnerek bonyolítanak le - ők csak a keresővel kívánnak foglalkozni.

A másik bevételi lehetőség az egyes országok (vagy régiók, tartományok, települések) turisztikai hivatalaiban rejlik, amelyek így is komoly összegeket költenek promócióra, de főleg offline, vagyis naptárak, plakátok, szórólapok és brosúrák formájában, az interneten keresztül pedig lehetetlen egy helyen fellelni a kínálatukat. A Joobili ezen változtatna azzal, hogy egy szolgáltatáson belül, ötletes formában teszi fel őket a "térképre". A cég jelenleg is keresi az együttműködést az ilyen szervezetekkel, akik fizetős, "Pro" felhasználóként töltheik meg ajánlataikkal az oldalt. Magyarországról például már a Magyar Turizmus Zrt. és a MÁV is a partnereik között van.

Az Alpokból jött az ötlet

Salter maga ugyan bír némi webes szakmai háttérrel, mivel San Franciscóból jött, ahol az Intelnek és az Ebaynek is dolgozott tanácsadóként, és több induló vállalkozás mellett segédkezett, de a Joobili létrehozásába, vagyis első saját projektjébe Magyarországon fogott bele, és innen kezdte el befuttatni alapítótársával, Gábor Tamással együtt. A két fiatalember MBA-tanulmányai során ismerkedett meg egymással a Közép-Európai Egyetemen (CEU).

Forrás: joobili.com

A Joobili nyitólapja: ötleteket adnak

A szájt alapítói még a tanulmányaik ideje alatt szerveztek kiruccanásokat külföldre, és hiányolták ehhez a megfelelő, Európa-szerte programajánlatokat szolgáltató weboldalt. Az alapötlet azonban ennél egy kicsit többről szól. "A partnerem, Tamás egyszer St. Moritzban (svájci luxus-síparadicsom, több James Bond-film helyszíne, nagyjából az Alpok Monte-Carlója - a szerk.) járt, ahol éppen lovaspóló-bajnokság zajlott. Ezt ott hagyományosan egy befagyott tó jegén rendezik meg, és neki nagyon tetszett a hely a különleges esemény miatt. Én is jártam már St. Moritzban, de az év más időszakában, és nekem nagyon rossz élményeim voltak: csak a turisták idegesítő tömegével találkoztam. Nekem az a benyomásom alakult ki, hogy St. Moritz nem egy jó hely, Tamás viszont oda volt érte. Ekkor állapítottuk meg, hogy sok olyan hely van szerte a világban, amelyek az év legnagyobb részében egyáltalán nem érdekesek, viszont bizonyos események miatt érdemes meglátogatni őket."

A páros 2007-ben vágott bele az ötlet kidolgozásába. Fejlesztésről akkor még szó sem volt: sem Gábor, sem Salter nem programozó, ami a technikai oldalát illeti, semmi közük a webhez. "Én még a blogomat is alig tudtam elindítani" - felelte erre vonatkozó kérdésünkre Salter. A két üzletember szó szerint egy darab papíron kezdte el kidolgozni, hogy mit is szeretne létrehozni a weben, és így kezdtek el támogatókat keresni. Az első befektetőjük Salter munkaadója, a Hamu és Gyémánt lapkiadó volt, azonban nem csak házon belül tudták eladni az ötletet. Nem sokkal később ugyanis egy igazi webkettes nagyágyút, Esther Dysont is sikerült megnyerni az elképzelésnek. Az újságíróként és kockázati befektetőként tevékenykedő svájci üzletasszony több webes vállalkozás elindításában, menedzselésében is részt vett a régiónkban - ilyen például a Vatera aukciós portál, amelynek jó ideje egyik fontos befektetője.

Ez nem egy tudomány...

Salter és társa éppen ezért írt neki is egy bemutatkozó levelet, amelyre aztán - sok más, hasonló befektetőknek, szakembereknek elküldött megkereséshez hasonlóan - hónapokig nem érkezett válasz. Amikor azonban Dyson legközelebb Budapestre látogatott a soros igazgatósági ülése miatt, válaszolt a Joobili alapítójának levelére azzal, hogy szívesen leülne vele egy órára beszélgetni. "Egy szálloda előcsarnokában ültünk le. Én részletesen elmagyaráztam neki az ötletet, ő pedig türelmesen végighallgatott, és azt mondta: rendben, támogatom, és megmondta, mennyi pénzt ad hozzá."

Azt, hogy pontosan mekkora összeggel szállt be Esther Dyson az induló vállalkozásba, Salter nem árulta el nekünk. Azt azonban megtudtuk tőle, hogy egy tipikus európai webes startup az első körben 100-150 ezer eurós (30-40 millió forintos) összegre számíthat, az üzleti angyalok pedig jellemzően félmillió eurós (150 millió forintos) összeghatárig áldoznak a kiválasztottakra. Az ezek után érkező kockázati befektetők már millió eurós nagyságrendben gondolkodnak, és, mint a Ustream.tv példája is mutatja, nem lehet felső összeghatárt megállapítani.

Forrás: joobili.com

Egy budapesti programajánlat

"A dologban az volt a legérdekesebb, hogy volt egy alaposan kidolgozott pénzügyi tervem, de ez egyáltalán nem érdekelte Esther Dysont. Sőt, még az sem, hogy milyen technológiával szeretnénk megvalósítani a tervet" - meséli az alapító. "Az volt a legfontosabb volt neki, és azt hiszem, ez az, ami a legfontosabb egy befektetőnek: legyen egy érdekes ötlet, és egy jó csapat legyen mögötte. Ezeket Dyson látta, én teljesen szenvedélyes voltam az ötlettel kapcsolatban - és ennyi. Ez egy érzés, nem egy tudomány. Esther egészen pontosan azt mondta: ez egy jó ötlet, és úgy érzem, az interneten van a helye. És érted, ennek alapján belerakott egy jókora összeget."

Amikor a kezdőtőke megvolt, a páros elkezdett fejlesztőket keresni a Joobilihez, akikre a webes szakma egyik itthoni házi rendezvényén, a 2008-as, egyébként az első StartUP konferencián találtak rá. "Fel akartam állni, hogy elkiabáljam magam: van már seed befektetőnk, ki akar fejlesztőnek jönni? Lehet, hogy azért, mert amerikai vagyok, de jó ötletnek tartottam" - emlegeti fel mosolyogva Salter. "A többiek viszont nem hagyták, hogy megcsináljam, így aztán inkább körbejártam a helyszínen, elvegyültem a résztvevők között, és így találkoztunk a mostani fejlesztőkkel, az Inepex nevű céggel" - idézi fel a kezdeteket Salter.

Bármiféle kusza tender vagy pályázati kiírás helyett a legfontosabb tényező az volt az alapító számára, hogy jól megértsék egymást a fejlesztőkkel, és ezen a téren az első lépéseket még a StartUp konferencia büféasztala mellett tették meg. A munka során aztán is nagy szükség is volt rá, hogy kijöjjenek, mivel Salteréknek sok olyan, laikus elképzelésük volt a weboldalról, amit nehéz volt megértetni a fejlesztőkkel. "És ha kicsit is értünk a dologhoz szakmailag, akkor lehet, hogy eszükbe sem jut úgy belevágni, ahogyan azt elképzeltük" - mondja el az alapító. "Ez néha jól jött ki, néha rosszul. Sok mindennel kapcsolatban nem is tudtuk, milyen sok extra munkát adunk a fejlesztőknek." (Az Inepexnek is egyik első nagyobb munkája volt a Joobili, és bár talán a felhasználók szempontjából az alkalmazott technológia a legkevésbé érdekes, a fejlesztőktől megtudtuk: ugyanazt a fejlesztőkörnyezetet, a Google Web Toolkitet használták hozzá, amivel az internetes vállalat saját alkalmazásait készíti.)

Kis magyar startup a nagyágyúk között

Az oldal végül tavaly ősszel készült el, nyilvános béta változata pedig idén januárban indult el - és az alapítók idén márciusban már nem a hazai StartUp konferencián voltak, hanem Varsóban, a Seedcampen, mivel eredményesen pályázták meg a részvételt. Ez a rendezvény - és a mögötte álló, tőkebefektetőkből álló szervezet - egy kicsit olyan, mintha a Szilícium-völgy tehetséggondozásra szakosodott turnézó változata lenne. A kezdeményezés 2007-ben indult, akkor még egy hétig tartott, Londonban, és tavaly indult útra Európában, hogy kicsit közelebb kerüljön a kontinensen tevékenykedő szakmabeliekhez. A Seedcamp az év első felében járja körbe Európát: idén Tel-Avivban, Párizsban, Varsóban, Londonban, Helsingborgban (Svédországban), Ljubljanában és végül Berlinben fordult meg.

A Seedcamp mögött a legfontosabb internetes vállalatok (például a Google, a Yahoo, a Cisco, a Microsoft, Mozilla) és a legnagyobb technológiai tőkebefektetők állnak. Kíváncsiak voltunk, vajon hogyan zajlik egy ilyen nemzetközi megmérettetés? "A regionális rendezvényekre a szakemberekből álló zsűri által összeválogatott 20 legjobb oldalt hívták meg, akik egyenként öt percben mutatkozhattak be" - mondta el Salter. "Ezek után egy-egy órára leültünk egy szobában öt mentorral, olyan emberekkel, akik az Ebay, a Skype vagy más hasonló, sikeres webes cégek felfuttatásában részt vettek, akik ezerszer csinálták már ezt." A résztvevők így az összesen négyórás mentoring során összesen húsz ilyen nagyágyú tanácsait hallgathatták meg.

A Joobili alapítója szerint már önmagában ezért is megérte pályázni a Seedcampen. "Képzeld csak el, egy hozzánk hasonló, teljesen új cég ezektől az emberektől kap közvetlen tanácsot. Megmondom őszintén: korábban is megpróbáltunk kapcsolatba lépni velük. Írtunk leveleket ezeknek a befektetőcégeknek 3-4 hónappal ezelőtt, de a fülük botját sem mozdították. Aztán két hónappal később, egyszer csak velük egy asztalnál ülünk egy szobában, és egy egész órát beszélgetünk. Nem ugyanaz a helyzet..."

A nyeremény: tudás és kapcsolatok

Azzal pedig, hogy a Joobili megnyerte a Seedcampet, nem egy szép oklevelet vagy egy rakás pénzt, esetleg további befektetést kapott, hanem további tanácsadást, ami ezeknél sokkal értékesebb. A nyertesnek ki kellett tűznie egy 3 hónap alatt megvalósítandó üzleti célt, amelyet mentorai majd kiértékelnek, majd ezek után nekirugaszkodhatnak egy újabb 3 hónapos, ugyanilyen figyelemmel kísért időszaknak. Az ennek révén megszerzett tapasztalat és a mentorok által ingyen adott tanácsok valószínűleg megfizethetetlenek, de kíváncsiak voltunk arra is, vajon milyen tanácsokkal látták el a kis induló vállalkozást a profik még Varsóban.

"Megnézték a weboldalunkat és az üzleti tervünket, és kiemelték belőle a jó ötleteket meg a rosszakat. Például volt egy olyan ötletünk, hogy létrehozzunk egy közösségi oldalt utazóknak, ahol az emberek megoszthatják az élményeiket, ismerkedhetnek egymással, és így tovább. Erre azt mondták, felejtsétek el! Rengeteg más ilyen oldal van már, az emberek már ott vannak a Facebookon, a LinkedIn-en, az iWiW-en, egyszerűen nem kell nekik még egy tagság. Azt mondták, integráljuk magunkat a többi ilyen oldalhoz, de ehelyett fókuszáljunk az utazási ötletekre, és ne próbáljunk meg közösségi oldallá válni. Felesleges. Ezzel a tanáccsal egy tonna pénzt spóroltak meg nekünk..." A szájton ugyan lehet regisztrálni, de a felhasználók csak értékelhetik az egyes programokat, úti célokat: ennél összetettem közösségi funkcióval nem ruházták fel azt.

A webes alkalmazások kapcsán pedig, bármennyire fontosnak tűnik is a technológia, mint azt Salter elmondta, nem ez volt a lényeg. "Egy technológiát nagyon könnyű lemásolni. Nincsenek száz százalékban eredeti ötletek, és ha van is egy új ötlet, biztos, hogy fél éven belül lemásolja valaki." A lényeg az, hogy mit kezd az ötletével az ember...