Nokia N96: a mobilok svájci bicskája

Megérkezett a Nokia N95 örökébe lépő mindentudó mobil, amely kicsit szebb, kicsit okosabb, mint elődje, de fő dobása használhatatlan, mivel digitális tévét egyelőre nem lehet rajta nézni Magyarországon.

Ha röviden össze szeretnénk foglalni az N96-os tudását, akkor azt kell elmondanunk róla, hogy szebb, és kicsit jobb. Érdemben azonban nem sokat változott: fontos különbség, hogy már 16 gigabájt beépített memóriája van, ami bővíthető, és került bele egy digitálistévé-vevő is, viszont ez Magyarországon egyelőre hasznavehetetlen. De nem formálhatunk róla igazán kerek véleményt, ha nem ismerjük az előd-modellt.

A Nokia 2007-ben dobta piacra a multimédiás mobilok svájci bicskájának számító N95-ös készüléket, amelyről elmondható, hogy nincs olyan telefonos funkció, amit ne került volna bele. A készülék egy otthoni felhasználóknak szánt szétcsúsztatható mobil volt, óriási kijelzővel, könnyen kezelhető médialejátszóval, és ami igazán különlegessé tette: ebben jelent meg a beépített GPS. A Nokia azonban nem aprózta el a dolgot, és a telefonba belerakták az akkor legjobb, öt megapixeles fényképezőgépet is (az N-eseknél megszokott Carl Zeiss Vario Tessar optikával), és a 3G-s hálózat mellett már wifin is lehetett vele netezni. A modellből tavaly bemutattak egy 8 gigabájt beépített memóriával ellátott változatot is, de nem sokat változott.

Egészen addig, amíg meg nem érkezett az N96-os, amelyet már sokan vártak, hiszen a finn gyártó mindentudó modellje igen nagy népszerűségre tett szert, és egyfajta etalon lett a mobilos világban. Az utódnak viszont már kevesebb esélye van erre: a Nokia csak a pár dologban frissítette a készüléket, ami így már nem előtte jár a korszerű mobilos technológiának, hanem épp csak lépést tart vele.

Trendibb lett a külső

A mobil külseje a legújabb N-series módit követi, ami a fekete előlapban, az oldalsó fémszínű műanyagban, a sötét hátlapban, és egy markáns, szögletes fém menüvezérlő iránygombban nyilvánul meg. Szintén az új dizájn része a külső billentyűzár-kapcsoló, a multimédiás vezérlőgombok (amelyek a fény iránybillentyű körüli "tárcsán" gyulladnak ki, amikor szükség van rájuk), illetve az egy gombnyomással (ami lényegében egy fém pöcök) elérhető multimédiás menü, amely lebegő, lapozható, kartotékrendszer-szerű ablakokban teszi elérhetővé az összes funkciót.

A készülék egyébként kicsit nagyobb, mint az N95-ös, de nem nehezebb, a csúszka mechanikájának illesztése pedig pontosabbnak tűnik. A mobilt ugyanúgy kétfelé lehet szétcsúsztatni: az előlapot fölfelé tolva a mobiltelefon-billentyűzet tűnik fel, ha pedig lefelé húzzuk, akkor a kép fekvő nézetre vált, és egy kisebb, médiavezérlő gombsor tűnik elő, ami film- vagy képnézegetéshez praktikus. A mobil kijelzőjének a képét is a lefelé-csúszkával tudjuk elforgatni fekvő pozícióba, mivel ebben a modellben nincs a képernyőhöz rendelt gyorsulásmérő, mint néhány más N-eseben, amelyeket elég ehhez határozottan oldalra fordítani.

Még több kép a Nokia N96-ról

A minőségérzetet a menügombok rontják egy kicsit, amelyek nem emelkednek ki az előlapból, hanem abból vannak kivágva, mint valami műanyag nyelvecskék. A multimédiás billentyűknél az aktivált funkciót a vékony műanyag átvilágító jelzések mutatják mind a fő billentyűzeten, mind az előcsúsztatható, képernyő melletti kezelőgombokon. A lapos billentyűzet nyomása kényelmetlen, bizonytalan, főleg hosszabb körömmel, és az egy lapból kialakított fényes felületű gombok nem is mutatnak valami jól, mivel nem mindig állnak egy síkban.

Tévé: egyelőre minek?

Az N96-os tudásban nem sokat fejlődött az elődökhöz képest. A hétköznapi használat során a leglényegesebb különbség a 16 gigabájtos beépített memória, amit - és ez kivételes tulajdonság a mai mobilok között - microSD kártyán még bővíteni is lehet. (A közvetlen előd, a 8 gigabájtos N95-ös változat még nem kapott memóriakártya-fiókot a nagy beépített kapacitás mellé, és napjaink mobiljain általában ez a jellemző megoldás.)

A Nokia multimédiás modelljei rendre kiváló minőségű, hatalmas - 2,8 hüvelykes - kijelzővel rendelkeznek, és nincs ez másként az N96-osnál sem. Ezen a modellen ráadásul nem csak netezni, videót nézni, vagy játszani lehet, hanem tévézni is. Vagy legalábbis lehetne: a telefon ugyanis a DVB-H típusú, mobilra sugárzott digitális tévéadások vételére alkalmas, Magyarországon viszont egyelőre nincs ilyen szolgáltatás (igaz, elvileg pár hónapon belül elindulhat, de hogy mennyibe fog kerülni az előfizetés, azt még nem lehet tudni.)

A mobilos digitális tévéadás a legtöbb európai piacon, Magyarországhoz hasonlóan, még ismeretlen, vagy még csak gyerekcipőben jár, így a készülék fejlesztői kicsit előre gondolkodtak a legújabb funkció beépítésével. A tévézést vagy filmnézést segíti az is, hogy a mobil hátlapján vagy egy lehajtható kitámasztó, amivel körülbelül 45 fokos szögben megtámasztva lehet letenni magunk mellé az asztalra.

Balra az N96, jobbra az N95 (még több kép)

Van, amiben már meghaladott

A mobiltévé-vevő és a kötelező memória-növekedés mellett a készülék többi funkciója nem változott az N95-öshöz képest, talán csak a médialejátszó kezelését könnyítik meg az extra gombok. A gyártó a telefonba épített fényképezőgép felbontását sem növelte tovább 5 megapixelről, amit a nemzetközi sajtóban több helyen fel is róttak neki, mivel ma már van a piacon 8 megapixeles fotós mobil is - vagyis az N-széria zászlóshajója elveszítette elsőbbségét ezen a téren.

Ez azonban nem nagy hiányosság, ha tisztában vagyunk a mobilos fotózás korlátaival. Az már inkább, hogy a telefon exponáló gombja nagyon puhára sikeredett, sokáig kell nyomni befelé, hogy a végén el tudjuk sütni, emiatt a tesztelés során sok felvételünk bemozdult. A fényképező több divatos digitális funkciót - például a képstabilizátor, ez csak videózáshoz van, vagy az arcfelismerés - nélkülöz, viszont képes a felvételek rögzítésének helyét is eltárolni (geotagging), és sok hasznos beállítási lehetőséget kínál.

Az N96-ossal a legnagyobb probléma nem is az, hogy keveset tud, hanem talán éppen az, hogy túl sokat. A telefon akkumulátora az aktív használat mellett egy-két napnál nem bír ki többet, és a szoftver sem mindig működik gördülékenyen. Az N95-ös egy mindentudó, de mégis szolid külsejű telefon volt, és az N96-os is ilyen. A sokrétű funkcionalitás elsőre nem is szembetűnő, csak a multimédiás menü bekapcsolása fedi fel, hogy minden van a kezünkben. Az átlagfelhasználó talán soha nem is használ ki mindent, amit a készülék tud, igaz, az N95/96 vásárlói valószínűleg nem csak a praktikussága, hanem a formabontó forma (a két irányba nyíló csúszka) miatt is veszik.

A tesztelés során belefutottunk a készülék egy furcsaságába is. Az N96-oson folyamatosan villogott az új üzenetet jelző boríték ikon annak ellenére, hogy sem új sms, sem új e-mail-üzenetünk nem volt. A megoldásra a Nokia saját fórumán leltünk rá: a készülék a SIM-kártyán eltárolt régi üzenetekre hívja fel így a figyelmet, és azok memóriába való átmásolásával vagy törlésével lehet orvosolni. A jelenség azért lepett meg minket, mert eddig egyetlen típus sem reagált így a kártyánkra.

Ítélet: Az N96-os egy kicsit szebb, egy kicsit jobban kezelhető, mint az elődje, és ugyanúgy mindent tud, amire csak szükség lehet. A modellfrissítéssel járó tudástöbblet azonban hazai mobilos tévéadás híján nem elég indok egy jól bejáratott N95-ös lecseréléséhez.