Bajban a Sony Ericsson - hogyan tovább?

Júliusban tömeges leépítésekről, augusztusban az X1 további késlekedéséről lehetett hallani, majd a Sony és az Ericsson különválását szellőztette meg a gyártó vezérigazgatója. A cég negatív eredményeinek több lehetséges oka lehet.

Az idei év eddig nem éppen a sikerekről szól a japán-svéd vállalatnál. A Sony Ericsson 2008 második pénzügyi negyedévének végén kétezer alkalmazott elbocsátásról határozott. A tervek szerint a gyár így 300 millió eurót spórol - mint ezt Lisa Canning, a gyártó szóvivője elmondta. Szükség is van a megtakarításra, mert míg a cég nettó nyeresége a tavalyi második negyedévben 220 millió euró volt, idén ugyanebben az időszakban mindössze 133 milliót sikerült elérni.

Augusztusban Howard Stringer, a Sony Ericsson vezérigazgatója, a Die Welt című lapnak adott interjújában finoman célzott a két cég különválására, és a nem túl meggyőző értékesítési adatokat a következőképpen kommentálta: "Egy gondokkal teli év van a hátunk mögött, ráadásul egy partner kivásárlása soha sem egyszerű feladat".

A világ mobiltelefon-piaca évek óta ugyanarról az öt szereplőről szól: a piacvezető Nokiát követi a Samsung, a Motorola, és az LG, majd a sorban az ötödik helyet a szóban forgó Sony Ericsson foglalja el. A Motorola válsága körülbelül egy éve tart. Az amerikai cég pozíciójának megszerzésére leginkább a Samsung-LG páros tör, és kezdi az eddigi Motorola-ügyfelek egy részét a koreai termékek felé csábítani. Eközben a Motorola hanyatlását a Sony Ericsson is kihasználhatná, de úgy tűnik, hogy ez az új termékei megjelentetésével sem sikerül neki.

Mára a három évvel ezelőtt sikeresen bevezetett Walkmanek és Cyber-Shotok lendülete elfogyott - több bőrt már nem lehet lehúzni a sokasodó megapixelekről és az egyre több GB-os tárolókapacitásokról. Problémát jelenthet az is, hogy bizonyos területeken még az innováció gyanúja is messze elkerüli a japán-svéd gyárat: alig fejlődtek a telefonokba épített LCD-kijelzők, gyakorlatilag évek óta ugyanazokat a típusokat alkalmazzák - mind felbontás, mind színmélység szempontjából. További hiba lehet, hogy a cég későn reagált a 3G, majd a HSDPA bevezetésére is, és míg a többi gyártó mára az alsó-középkategóriában is kínál ilyen készülékeket, addig a Sony Ericssonnál még mindig a drágább készülékek privilégiumai e fejlettebb adatkommunikációs lehetőségek.

Miközben a Nokia igyekszik piaci trendet diktálni, és egyszerre kielégíteni minden igényt, az LG és a Samsung pedig megpróbálja ötvözni az egyedi felhasználói felületet, a divatot és a multimédiát, addig a Sony Ericsson és a Motorola egyhelyben toporog, és sikeres készülékeit próbálja meg egy-egy aprósággal kibővítve újraértékesíteni.

És végül: évek óta hiányzik a Sony Ericsson palettájáról egy valódi csúcskészülék, melyet büszkén lehetne felmutatni, mint a gyár vezető termékét. A P910i után sem az M600, sem a P1i nem volt képes tartós sikert aratni - ezek a készülékek ma már lassan matuzsálemnek számítanak. A beígért X1 felkavarhatta volna az állóvizet, de a télen bemutatott készülékhez már a sajtótájékoztatón sem merték a premier konkrét időpontját megjelölni, manapság pedig továbbra is csak arról hallunk, hogy az új csúcstermék pontos érkezési dátuma talán 2009 elejére tehető - szemben a korábban ígért 2008 szeptemberivel.