Nácik a videojátékban: örök ellenségek

A számítógépes játékok rajongóinak régi ismerősei lehetnek a náci Németország katonái. Számtalan lövöldözős és kalandjáték hőseiként küzdöttek a Harmadik Birodalom gonosz terveinek meghiúsításán. Az IGN játékmagazin még 2006 márciusában választotta minden idők legemlékezetesebb játékbeli gonosztevőinek a nácikat. Bármennyire közhelyes játékelemnek számítanak is a birodalom katonái - nem is játékos, aki még nem akadályozta meg saját kezűleg egy-egy gaz okkult tervüket - még 2008-ban is képesek voltak újszerű játékot építeni köréjük.

Az első kalandozók 1981-ben járhatták be a mára legendássá vált Wolfenstein-kastélyt. A sorozat indítója még csupán kétdimenziós mászkálós- lopakodós játék volt, és nem lépett ezen túl az első, Beyond Castle Wolfenstein nevű folytatás sem. Mindkét játék igen jónak számított a maga korában, a régi, szabadon letölthető anyagokat gyűjtő Home of the Underdogs-on a legmagasabb értékelést kapták, ma már nehéz beleélnie magát az embernek a citromsárga náci katonák előli bujkálásba.

Zombikkal és monstrumokkal Európa ellen

A Wolfenstein-kastélyban 1992-ben tehettek legközelebb látogatást a videojátékokat kedvelők, ekkor jelent meg a Wolfenstein 3D, az egyik első személyű lövöldözős, vagyis FPS-játék. Ez a kor színvonalához képest gyönyörű grafikát és már-már hihető háttértörténetet is tartalmazott. A játékos B. J. Blazkowicz szövetséges kémet irányítva megszökik a börtönként használt kastélyból, küzd meg a náci tudósok által megalkotott zombihadsereggel, hogy a történet utolsó epizódjában az alacsony felbontás miatt rendkívül pixeles Hitlert is megölhessen.

A játék tele volt náci szimbólumokkal, horogkeresztek, vezetők képei lógtak a falakon, birodalmi sasokkal volt díszítve minden lehetséges terem, azonban ezeket lehántva csupán egy lövöldözős labirintusjáték szolgál alapul. A módosítási lehetőséggel többen éltek is, nem egy hackelt változata keringett a játéknak, még olyannal is lehetett találkozni, amiben a Mikulás bőrébe bújva tehetett rendet a játékos a krampuszok közt.

Wolfenstein: Hitlert is le lehetett lőni benne

Csatamező halottak nélkül

Az igazi háborús élményeket kínáló játékok csupán az ezredvégen jelentek meg. A Medal of Honor és a Call of Duty sorozat más nézőpontból mutatta be a Harmadik Birodalom katonáit. A kilencvenes évek összes grafikai újdonságát magával hozó játékok sokkal reálisabbnak tűntek mint a korábbi világháborús lövöldözős programok, ráadásul ezek a szoftverek behoztak egy olyan funkciót, amit eddig csak a táblás és számítógépes stratégiai játékok rajongóinak adatott me: többjátékos módban elérhetővé váltak a német egységek is.

A Medal of Honor-típusú játékok is díszletül használják a történelmet, illetve a történelmi dokumentumokat, mégis hűbbek maradnak ahhoz. A sorozat Frontline alcímű epizódjában a játékos végigjászthatja a Ryan közlegény megmentéséből már ismert partraszállási jelenetet. Ugyanott vannak az akadályok, ugyanúgy csapódnak be a golyók, ugyanannyira nehéz az életbenmaradás. A program fókuszában a katonai élmény, a küldetésekben való részvétel, a hadműveletek sikeres teljesítése áll. A játékmenet nem kontroll nélküli karneválszerű öldöklés egyre nagyobb fegyverekkel, hanem sebészi precizitással végrehajtott hadmozdulatok alkotják a pályákat. Ha a játékos nem figyel rá tudatosan, még talán az sem tűnik fel, hogy a megölt ellenségek kis idő múlva eltűnnek a pályáról, sterillé, mesterkéltté téve a játékot. Az ilyen egységek halála csupán a pályák végén található értékelésekben tűnik fel százalékos értékek formájában, eltávolítva a játékost a valódi háborútól.

Harc a Call of Duty-ban

A tudomány is vizsgálja a világháborús játékokat

A Stockholmi Egyetemen kutató Eva Kingsepp különbséget tesz a második világháborúban játszódó két típusa között. A Wolfenstein 3D-hez hasonló, és a Medal of Honor-típusú művek között az alapján tesz különbséget, hogy hogyan használják a történelmi hátteret. Ez alapján az előbbihez hasonlóan nagyszabásúbb, a valóságtól sokkal elrugaszkodóbb játékok a kalandjátékok hagyományát folytatják.

Az ő világukba belehelyezkedő játékos ugyanabban az univerzumban tartózkodik, ahol az Indiana Jones-történetek, a Rider Haggard-regények, fantasztikus kalandtörténetek játszódnak. Ezekben a művekben a történelmi hivatkozások főleg a hangulathoz adnak hozzá. Ugyanaz a funkciója a Wolfenstein 3D végén leggyőzhető gépágyúkkal felszerelt óriási Hitler-figurának vagy a legenda legújabb folytatásában, a Return to Castle Wolfenstein-ban mindenütt jelenlévő gótbetűs napiparancsoknak, jól elhelyezett náci jelképeknek vagy éppen az okkult tetteken dolgozó SS-katonáknak: hangulatot teremtenek a karneváli jellegű káoszba torkolló öldöklésnek.

Bizarr náci-szörny a Return to Castle Wolfenstein-ból

Játék lett a képregényből

Nem kerülhette el sorsát a Mike Mignola által megálmodott Hellboy képregénysorozat sem. Még a történetek megfilmesítése előtt készült egy játék Playstation-re és PC-re, amelyben a felhasználó kívülről nézve irányíthatta a jó oldalon harcoló vörös démont. A Hellboy: Dogs of the Night inkább a Mignola által megteremtett univerzum misztikus részére helyezte a hangsúlyt, és úgy tűnik, hogy az idén megjelenő The Science of Evil című folytatás azonban már a mitológiai szörnyek és alvilági nagyurak világa mellett ismét előveszi a jól bevált okkult eszközöket és a nagy visszatérésre készülő nácikat, így a játékosoknak ismét lehetőségük nyílik megmenteni a világot. A türelmetlenek pedig játék bemutatásáig hátralevő pár hónapban még újraolvashatják a képregény több kötetre rúgó archívumát.

A célpont: Amerika

A 2008 elején kiadott Turning Point: Fall of Liberty fordulatot hozott világháborús lövöldözős játékokba. Az alternatív múltban játszótó játékok szabályait felrúgva áthelyezte a helyszínt Amerikába. A háttérttörténet szerint Churchill nem éri meg háború kitörését, így a második világháború a németek győzelmével ér véget, Nagy-Britannia elesik, és a csodafegyver létrehozására irányuló német tervek egy része sikerrel jár. A történet nem rugaszkodik el annyira a valóságtól mint a hasonló eszközökkel játszó Sky kapitány és a holnap világa című film. Nincsenek benne óriásrobotok vagy őrült tudós, azonban a látványvilágában nem riad vissza az erős húzásoktól. A játékos az égő New Yorktól a náciság minden nyomát magán viselő Fehér Házig egy halom olyan helyszínen jár, ami ugyan ismerős a játékos számára, még sincs vele valami rendben.

A Turning Point: Fall of Liberty trailere

Maga a program ezer sebből vérzik, és igen gyenge kritikákat kapott a szaklapokól, ám a szokatlan alaptörténet és a remek helyszínek mégis a monitor elé szögezik a játékost. Bár a történet a főszereplő halálával végződik, a világ nem menekül meg, csupán New York félig lerombolt városa kap egy kis haladékot. Ez, és a játékipar vonzódása a folytatásokhoz, garantálja, hogy a jövőben is találkozhassanak világuralomra törő náci katonákkal, hiszen mindig érdekes egy interaktív kirándulást tenni a megszállt Angliában és a lassan már konszolidálódó Európában.