Hogyan ne lopjunk tartalmat a weben?

Vágólapra másolva!
A blogok megjelenésével megszaporodtak a szövegek, képek az interneten. Idézni mindenki szeret, és az sem rossz érzés, ha valaki olyan jót írt, hogy mások idézik. De vajon milyen szabályok érvényesek mások műveinek közlésére?
Vágólapra másolva!

Két dolgot érdemes rögtön az elején tisztázni: az egyik az, hogy a blogokra nincs semmilyen külön szabályozás, a szerzők jogait akkor is védi a törvény, ha az internetes naplójukban, de akkor is, ha egy könyvkiadón keresztül a könyvesboltokban jelentetik meg írásaikat - nincs tehát külön "blogjog". Önmagában a blog csak egy sajátos, stílusbeli és technikai hátteret jelző közeg, ugyanazok a szabályok érvényesek itt is, mint bárhol másutt. A másik fontos - bár nehezebben tisztázható - főszabály, hogy a szerzői jog csak az egyéni eredeti szerzői műveket, alkotásokat védi.

Arra, hogy mi minősül eredeti alkotásnak és mi nem, nincsenek kőbe vésett definíciók. Caracalla, aki maga jogászként vezet egy izgalmas naplót, úgy fogalmaz: csak a kellő szintet elérő, a "szerző szellemi tevékenységéből fakadó, egyéni eredeti, jelleggel bíró" alkotásokat részesíti védelemben a törvény. Szerinte a védelem kiterjed mindenre, az óvodások rajzaitól kezdve az ömlengős énblogokig, ugyanakkor lehetnek kivételek, például a valamilyen felsorolások vagy rövid hírismertetések. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy semmiféle minőségi vagy mennyiségi megkötés nincsen, azaz egy rossz haiku is állhat szerzői jogi védelem alatt.

Az alapok

Aki az alapszabályokat ismeri, ezt a bekezdést átugorhatja. A jogvédettség Magyarországon a szerző halála után 70 évig él, több szerző esetén az utolsó szerző halálát követő 70 évig. Ugyanakkor vannak eltérések is, például az egyéni-eredeti alkotásnak nem minősülő filmeket (ilyenek lehetnek például a korabeli híradófilmek) a készítéstől vagy a megjelenéstől számított ötven évig védi a szerzői jog - ebből következik, hogy második világháborús, ötvenhatos híradókra már nincs jogvédettség, azok szabadon közölhetők. A 70 év leteltét úgy kell kiszámolni, hogy a szerző halálától számított 70. évet követő január 1-jén válnak szabaddá a művek (2008. január 1-től például többek mellett az 1937-ben elhunyt József Attila, Juhász Gyula művei váltak szabadon közölhetővé.)

A blogokkal kapcsolatban szerzői jogi kérdés három szempontból merülhet fel: egyfelől az ingyenes blogszolgáltatók felhasználói feltételei rendelkezhetnek ilyesmiről, másfelől a kommentírókat is megilleti bizonyos védelem, legfőképpen azonban persze a blogon megjelent anyagokra vonatkozó szabályok lehetnek érdekesek. Kezdjük az első kettővel: a blogszolgáltatók közül az általunk hamarjában megtekintett nagyobb blogfarmok közül a blogol.hu és a blogter nem foglalkoznak külön a szerzői jogi kérdésekkel, a freeblogon egyáltalán nem találtunk ilyen szabályozást, a blog.hu precízebben megfogalmazott feltételei van, akinek megnyugtatóak, mások idegenkednek az ott felsorolt jogok átadásától - még ha azok csak a szolgáltatáson belüli kezelésre vonatkoznak is.

A saját anyag mindig jobban számít

A kommentezőket illető jogok kapcsán érdemes kihangsúlyozni, hogy ezek a bejegyzések a legritkább esetben ütik meg az egyedi alkotássá válás mércéjét. Ám ott is előfordulhat, hogy valaki egy egész expozét szentel a témának, vagy annyira eredeti hangvételben fejti ki a véleményét, hogy az már önmagában is műalkotás. Bár talán túlzónak tűnhet az, hogy a hozzászólások szerzői jogait idejekorán tisztázzák, ám nem példa nélküli: nem blog ugyan, hanem hagyományos internetes fórum, de az Index hozzászólásainál bejegyzésenként választhat a fórumozó, hogy milyen feltételekkel adja közre hozzászólását.

A szerzői jogokkal sokszor csak akkor vannak tisztában az internetezők, amíkor a saját anyagaikat fedezik fel másutt. Ám noha a blog alapvetően személyes műfaj, azaz egy ember gondolatainak közreadása áll a középpontban, számos esetben látni akár idézetként, akár feldolgozásként mások műveit. Nézzük, hogy vehetünk át más videókat. A videomegosztó oldalak jóvoltából viszonylag könnyű a helyzet a beágyazott (embeddelt) videókkal. A Videáról, YouTube-ról vagy bármelyik videomegosztóról egy ott feltüntetett kód beillesztésével lehet megjelentetni a kiválasztott filmet a saját blogon.

Videó, zene: nem egyértelmű helyzet

A blog szerzőjeként a beillesztendő videó jogtisztaságáról úgy győződhetünk meg, hogy elolvassuk a videómegosztó oldal felhasználási feltételeit. Amennyiben ott feltétele a feltöltésnek a videók jogtisztasága, úgy joggal feltételezheti bármelyik blogger, hogy az onnan átvett anyagokat szabályosan teszi közzé. Amennyiben utóbb bebizonyosodik, hogy a videó mégsem jogtiszta, azt a videomegosztó oldal üzemeltetője veszi le - s tűnik el ezzel egy időben az összes többi weboldalról, ahova beágyazták. Kimondva-kimondatlanul az a helyzet, hogy ha valaki közzé akar tenni egy videót és azt feltölti egy videomegosztóra, akkor - hacsak a feltöltő személye és a blog tulajdonosa közti összefüggés nem derül ki egyértelműen - ideig-óráig jogtisztává tehető bármilyen mű, és ha fel is figyel valaki a videóra, a felelősség a megosztó oldalra, illetve az oda feltöltő (de anonimitása miatt léynegében utolérhetetlen) személyre hárul.

Caracalla azt is kétségesnek tartja, hogy maga az embed technika (a videók, zenék beágyazása) egyáltalán terjesztés, közzététel lenne. Érvelése szerint eleve csak azt lehet megjelentetni, amit a videomegosztó enged, technikailag pedig inkább a linkeléshez hasonlít ez a fajta videóbemutatás. Ugyanakkor érzékelteti, ennek megítélése még a jogászok közt is vitát eredményezne, nem kis részben azért, mert a papíralapú világban hasonló kérdés fel sem merülhet.

Forrás: Blogter
Egy blogszolgáltató kezdőoldala

Hasonló a helyzet azokkal a dalokkal, amelyeket egy másik - a zenét jogtisztán közzétevő - oldalról ágyaz be a blog tulajdonosa. Ugyanakkor érdemes tudni: egy webrádiót jogtisztán indítani költséggel és nagy utánjárással jár. Az előadó-művészeti produktumoknál (dalok, videók) ugyanis megmaradt a közös jogkezelés (a szövegeknél ilyen ma már nincs), azaz a jogkezelő szervezeteket kell megkeresni, ha olyan forrásból merítene a blogtulajdonos, amelyekre még érvényes a szerzői jogi védettség. Az összes mozgókép- és hangfájl megítélését értelemszerűen nagyban befolyásolja, hogy míg az írott szöveg mint alkotás több százszor hetvenéves, a mozgókép alig 120, a hangrögzítés pedig a fonográf jóvoltából szintén nem sokkal idősebb. És mivel itt is a szerzők halálozásának a dátumától "ketyeg" a jogvédettség lejárati ideje, ezeknek az alkotásoknak a zöme még bőven védett.

Szöveg: idézni lehet, újraközölni nem

Szöveget idézni lehet, de egész alkotásokat átemelni és újraközölni már több figyelmet igényel. Idézni szabad, ám arra, hogy milyen szövegmennyiség számít idézésnek, nincs mérce; a józan észre hagyatkozva megítélhető, hogy például egy cikk utolsó sorát kihagyva, de a többit átemelve az már nem pusztán idézés. Mindig érdemes megvizsgálni, hogy az átmásolni, újra közzétenni kívánt szöveget milyen feltételekkel adta ki a szerző (vagy a kiadó). A hagyományos copyright, azaz a minden jog fenntartva valóban azt jelenti, ami a nevében van: meg kell keresni a jogok kezelőjét, aki lehet maga a szerző, az örököse vagy egy akár egy alapítvány, egyesület is, és kérni a hozzájárulást a közzétételhez.

A "könnyített" jogvédelem, mint például a GNU Szabad Dokumentációs Licenc (az angol rövidítésből adódóan GNU FDL), vagy a Creative Commons (CC) például könnyű átvételt ígér, de mindkettő rendelkezik arról, hogy milyen feltétellel lehet újraközölni a művet. A CC-ben például lehetőség, hogy a közreadó ragaszkodjon hozzá: átvételnél továbbra is a CC feltételeit kell alkalmazni, a GNU/GPL esetén pedig kötelező az eredeti szöveget az eredeti licenccel továbbadni. Sokak nem figyelnek rá, de ez azt jelenti, hogy a blognak azon az oldalán nem a bekarikázott C jelet kell alulra biggyeszteni, hanem annak a licencnek a jelölését, amelyik az adott szövegre érvényesek (ez a cikk például, amit most olvas, CC licenc alatt jelenik meg, másolható ezeknek a feltételeknek a betartásával).

A legegyszerűbb elkérni

Általában elmondható, hogy egy blogon, személyes honlapon közzétett védett mű nem vet olyan nagy hullámokat, hogy felkeltené a jogvédők érdeklődését. Amennyiben a bloggal (honlappal) pénzt is keres a tulajdonosa, már nyilván más megítélés alá esik más alkotásának a publikálása, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogtulajdonosok nagyra értékelik a közlés előtti korrekt megkeresést, és gyakrabban járulnak hozzá a közzétételhez, mint ahányszor nem. Azok a nagy visszhangot kapó esetek, amikor egy-egy bloggeren verik el a port a jogvédők - sőt, sok esetben nem is porverésről, hanem udvarias felszólításról van szó -, az csupán annak érzékeltetése, hogy van, aki vagy ami figyeli a szerzők neten felbukkanó anyagait. Általános támadásról, zéró toleranciáról beszélni túlzó lenne. Persze azért aránytévesztéssel ki lehet vágni a biztosítékot bárkinél: egy komplett mozifilm vagy regény blogon szerepeltetése nyilván nem marad visszhang nélkül...