A srác, aki egy kamerával él

Egy 23 éves amerikai fiatalember elhatározta, hogy magára szerel egy kamerát, és élete minden mozzanatát a nap 24 órájában közvetíti az interneten keresztül. Ismerjék meg Justint, a 21. század egyszemélyes valóságshow-jának megalkotóját!

"Azért indítottam el a Justin.tv-t, mert úgy gondoltam, fantasztikus lenne, ha az emberek láthatnák: milyen is Justinnak lenni." A show ötletgazdája és főszereplője csupán ezt az egy mondatos, lakonikus magyarázatot adja weboldalán arra, hogy miért is kezdett bele a különleges vállalkozásba. Pedig nem vállalná fel mindenki azt, amit ő: Justin, teljes nevén Justin Kan ugyanis egy, a fejére rögzíthető kamerával jár-kel a nap 24 órájában, amely a hátizsákjában magával hordott laptopra csatlakozik, így folyamatosan közvetíti életét - mégpedig a saját szemszögéből.

A show március 19-i indulása óta a nézők láthatták, ahogy Justin reggelizik, beszélget vagy bulizik a barátaival, találkozókra megy vagy éppen kiruccan egy kis sziklamászás kedvéért, és tanúi lehettek első, élőben sugárzott randijának és csókjának is. A kamera tényleg folyamatosan be van kapcsolva, viszont nem ugyanúgy mutat mindent: amikor például Justin wc-re megy, akkor felfelé fordítja azt, amikor pedig alszik, akkor leveszi a fejéről, és az ágya mellé teszi, így őt lehet látni a képen - és mivel San Franciscóban lakik, az időeltolódás miatt ez az a kép, amelyet napközben mi is láthatunk róla.

A műfajt nem ő találta fel

A műsor tehát nem az öncélú magamutogatásról szól: készítői a folyamatos közvetítést igyekeznek szalonképessé tenni, hogy a jó ízlés keretein belül maradjon a multimédiás kaland. Az internetes valóságshow-k történetében azonban nem mindig volt ez így. 1996-ban egy amerikai lány, Jennifer Ringley kamerázta be a kollégiumi szobáját, és adott életéről többé-kevésbé folyamatos közvetítést egészen 2003-ig. Az általa üzemeltetett JenniCAM viszont - széles sáv híján - kezdetben csak 3 másodpercenként frissülő képet sugárzott, és a naturistaként nevelkedett Ringley nem zárkózott el a meztelenkedéstől, vagy a kamerák előtti szextől sem.

Jennifer Ringley és a JenniCAM: hét évig ment

2000-ben az ideiglenesen DotComGuy névre is átkeresztelkedő Mitch Maddox fogott a Justinéhoz hasonló, embert próbáló vállalkozásba, ő viszont nem viette magával a kamerát sehová, mivel bezárkózott a házába. A saját maga által megszabott játékszabályok értelmében ugyanis kizárólag az interneten keresztül tartott kapcsolatot a külvilággal és ott vásárolt, nézői pedig élőben figyelhették. Olyan webkamerákat is lehetett találni az interneten, amelyeket tulajdonosaik magukkal, vagy magukon hordtak, manapság pedig az internetes naplóírás újhullámos változataként jelentek meg a weben a videoblogok, amelyek készítői kisebb-nagyobb rendszerességgel tesznek közzé kisfilmeket, jellemzően videomegosztó szájtokon.

A Justin.tv egyediségét viszont leginkább az adja, hogy egy látszólag amatőr, valójában igazán jól kigondolt és a maga módján professzionálisan kivitelezett médiavállalkozás, amely egyben pimasz fricska a nagy tévétársaságok hasonló, millió dolláros projektjeinek. Justin ugyanis nem szórakozásból csinálja az egészet: a hírnév mellett ebből szeretne élni, és az teszi különösen kalandossá a vállalkozást, hogy kicsiben indul ugyan, de menet közben próbál meg nagyra nőni. A fiatalember lakásának falait ugyanis már most hatalmas hirdetések díszítik, és az sem teljesen véletlen, hogy milyen termékeket vesz a kezébe. Gyanítjuk, ez még mind semmi, hiszen miközben zajlik a show, Justin üzlettársai a lehetséges befektetőkkel tárgyalnak a háttérben, így hamarosan nagyobb boltot is összehozhatnak a műsor emblémájával díszített pólók árusításánál.

A stáb: haverok az egyetemről

Webkettes haverok

Abban pedig, hogy üzleti lehetőség van a vállalkozásban, biztosak lehetünk, hiszen még két hete sem indult el, de máris volt olyan alkalom, amikor közel 20 ezren nézték egyszerre. Maga Justin és társai is egyértelművé tették: nem állnak le egyhamar. Maga a főszereplő az oldalon közzétett, direkt komolytalanra vett interjújában egy hatalmas, több száz embert foglalkoztató, több ezer (sic) kamerával közvetített, milliók által nézett műsort vizionál, amelyet még mindig ugyanabból a kis, San Francisco-i lakásban készítenének. A poénkodást pedig illik komolyan venni a készítők részéről, már csak azért is, mert az egész show-ra leginkább ez a közvetlen, laza, viccelődős hangnem a jellemző, és Justin a CBS-nek adott interjújában is kijelentette: (csak?) addig folytatja, amíg jól szórakozik.

Innen megy az adás

Kan dolgát nagyban megkönnyíti, hogy vállalkozását a barátaival hozta össze, akiket az egyébként Seattle-i srác az egyetemen - a Yale-en - ismert meg. Ők egyben a show állandó szereplői is, és a Justin.tv weboldalán úgy ismerhetjük meg őket, mint valami tévésorozat figuráit. Emmett, a programozó egy igazi csodabogár: 14 évesen vették fel a főiskolára, ahonnan hamarosan kibukott, ennek ellenére olyan közös projektekben vett részt Justinnal, mint például egy kísérlet, amelyet a Nasa magával is vitt az űrbe, a Kiko nevű online naptár, amelyet azóta eladtak, vagy a végtelen playstationös gitárpárbajok.

Kyle egy vidéki kütyübuherátor, aki korábban harci robotjaival nevezett be az erre szakosodott tévéshow-ba, most pedig a kamerákat és közvetítéshez használt berendezéseket készítette a műsorhoz, amelyeket folyamatosan ő felügyel. A Justin.tv producere pedig egy brooklyni srác, Michael, akiről leginkább csak annyit tudhatunk meg, hogy kezdetben nem igazán kedvelték egymást a show főszereplőjével...

Profi webkettes gépezet

A kis csapat tehát remekül érzi magát a valóságshow készítése közben, ám természetesen arról is gondoskodtak, hogy a nézők is jól szórakozzanak. Ezt leginkább a Justin.tv jól átgondolt weboldala teszi lehetővé, amely egyszerű, átlátható, ezért lényegre törő módon tálalja a legfontosabb információkat, miközben a legkorszerűbb és legnépszerűbb webes szolgáltatásokat vonultatja fel.

Az adás élő képét egy tetszőleges weboldalba beágyazható lejátszón keresztül lehet nézni, amely alatt élő csevegés megy, emellett Justin egy üzenőfalon tájékoztatja a nézőket aznapi programjáról, vagyis tudni lehet, mikor érdemes "odakapcsolni".

Kelj fel, Justin, ne aludjál!

A "műsorba" be is lehet telefonálni, így élőben lehet beszélgetni a főszereplővel, az eseményekről pedig RSS-ben vagy a Twitteren keresztül is lehet értesítést kérni, a nap végén pedig az alkotók videókkal illusztrált blogbejegyzésben foglalják össze az aktuális eseményeket, amelyeket akár a saját fórumukon is meg lehet vitatni. A műsor saját weboldala mellett fenntartanak egy-egy oldalt a legdivatosabb közösségi szájtokon, a MySpace-en és a Facebookon is, és a YouTube videomegosztón is elhelyeztek egy-két felvételt. Persze ezek mellett nem lebecsülendő az a hardveres technika sem, amely a zavartalan műsorszórásról gondoskodik, és amelynek rekvizítumait gyakorta látni az élő képeken is egy hatalmas számítógép-, kütyü- és kábelhalom formájában.

Vállalható produkció

Most ezt nevezi munkának

A show egyelőre népszerűsége robbanásszerű növekedésének fázisában tart, amelyet elsősorban az internetes hírverésnek köszönhet: a twitterezők, bloggerek és más online fórumok körén már végigsöpört a Justin.tv híre, amelyről a "hagyományos" médiában mostanában jellenek meg az első híradások. Justin pedig eközben éli életét, ami leginkább a haverokkal és egyre inkább a rajongókkal való lógászatból, bulizásból, randizásból, valamint különféle internetes- és médiacégek képviselőivel való találkozgatásból áll. Nézői időnként arra buzdítják, rakjon már végre rendet a lakásban, mások pedig szeretnék rávenni, hogy mozduljon ki San Franciscóból, és járja körbe Amerikát.

Persze inzultusok is érték már Kant: rögtön a műsor indulása után nem sokkal valaki bejelentette, hogy gyilkosság történt a lakásában, és a rendőrök szó szerint rátörték az ajtót, máskor pedig a tűzoltókat hívták ki hozzá. De szerencsére inkább az a jellemző, hogy a műsor rajongói mennek oda hozzá, akik az interneten követik, hogy merre jár nyugati parti nagyvárosban. A Justin.tv népszerűségében valószínűleg az is szerepet játszik, hogy Kan egy egyszerű, hiteles figura, akinek tényleg el lehet hinni, hogy igazából semmi különöset nem akar, és csak jó heccnek tartja az egészet. Ha meg a tetejébe világhírű is lesz, és egy csomó pénzt keres ezzel, azt sem sajnáljuk tőle.