Teszteltük a finn pengét

A Nokia első pengemobilja már első ránézésre is arcátlanul hasonlít a Motoroláéra, ami nem is feltétlenül baj. Megvizsgáltuk, miben jó és miben gyenge a hamarosan boltokba kerülő N76-os mobil. 

Már jó ideje vártuk kíváncsian, hogy a Nokia mikor adja meg magát a trendnek és dob piacra egy vékony mobiltelefont. A hazai boltokban mostanság debütáló N76-os épp egy ilyen készülék: keskenyebb. mint másfél centiméter, 120 gramm körüli súlya viszont már nem mondható pehelynek, kissé húzza a zsebet. A kártyafüggetlenül 120 ezer forint körül megvásárolható finn pengemobilt kétféle színben lehet megvenni: az fekete változat a férfiasabb, tesztelésre azonban a nem túl uniszex, inkább hölgyeknek ajánlható - bár nekik viszont talán túl behemót - sötétvörös színű változatot kaptuk meg.

A Nokia N76 és egy régi Motorola RAZR V3 (még több kép)

Összehasonlításképp egy régi Motorola V3-as mellett fotóztuk le az új Nokiát: a képen jól látszik, hogy kevésbé kecses, mint ezüst színű riválisa, lapos fémbillentyűi viszont nagyon hasonlítanak a RAZR-ére. Mindkét telefont alaposan megfogdostuk, s rá kellett jönnünk, a régi Motorolát sokkal kényelmesebb használni, azon ugyanis rugó segíti a készülék szétnyitását. Ezzel szemben az N76-os tervezői fordíthattak volna nagyobb figyelmet az ergonómiára: a zsebből előkapva nehéz fogást találni a fémes hatású, ám műanyagból készült fedlapon. Ráadásul ha be van dugva a fülhallgató, szét sem lehet teljesen nyitni a készüléket - cserébe viszont bármilyen minijack-dugós fülest csatlakoztatni lehet hozzá.

Nehéz kinyitni (még több kép)

A telefont kinyitva az újabb Nokiákról ismert menü fogadja a felhasználót, a használatot egyedül a sima felületű billentyűzet nehezíti, nagyon könnyű ugyanis mellényomni egy-egy betűt - igaz, ez a többi pengemobil esetében is így van. A nemrég tesztelt N95 okostelefonnal szemben az N76-os a tesztelés hetei alatt egyszer sem fagyott le, ám az előfordult, hogy a szoftver belassult egy-egy művelet során.

Tetszetős a billentyűzet (még több kép)

Az N76-ost két színes képernyővel is felszerelték, a belső a standard 240x320 pixeles felbontást használja, és 16 millió színárnyalatot tud megjeleníteni, tehát elég jól festenek rajta a képek és videók is. Az előlapon lévő minikijelző képes is egészen jó, pedig ez csak olyan tájékoztató adatokat jelenít meg, mint például a hívó neve, vagy az épp lejátszott zenefájl címe - használaton kívül egyben sminktükörként is funkcionál.

Alatta három gombot is elhelyeztek, melyekkel például pauzálni lehet egy dalt, vagy a következő számra lehet ugrani. Ezek hasznosak, ám az zavaró volt, hogy sehogy sem sikerült lezárni őket, így a zsebben hordva néha magától elindult a zenelejátszás vagy a rádió.

2 megapixeles fotókat készít (tesztfotóink)

Multimédia terén egyébként a készülék elég jól teljesít, 26 megabájtos belső memóriáját külön megvehető - nagyjából tízezer forintos - microSD-kártyával akár 2 gigabájtig lehet bővíteni, az alapcsomaghoz egy 256 megabájtos kártyát mellékelnek. Az N76-os természetesen lejátssza az mp3-akat, a zenelejátszás terén extrájának pedig az számít, hogy a másolásvédett, Windows Media formátumú dalokkal is elboldogul.

Fotózás terén a mobil átlagosan teljesített, a beépített kamerán nincs automatikus, csak fix fókusz, a vele készített képek kissé elmosódottak, festményhez hasonlóak: a 2 megapixeles felbontás ellenére inkább csak legfeljebb egy blogbejegyzés illusztrációjaként állják meg helyüket, teljes ablakban már nem festenek túl jól. Fotózáskor a telefon menüje 90 fokkal elfordul, az exponálásra és a digitális zoom adagolására külön oldalsó gombok állnak rendelkezésre, sajnos a kamera néha csigalassan aktiválódik. Mozgókép rögzítésénél a maximális felbontás sajnos csak 320x240 pixel, és a képfrissítési ráta sem túl magas, így a kész felvétel kissé darabosnak tűnt.

Mobilinternet a Nokia pengéjén (még több kép)

Az internetes funkciók terén a penge Nokia 3G-t kínál (azaz legfeljebb 384 kbps-os letöltési sebességre képes), azonban a még gyorsabb letöltést biztosító HSDPA technológiát és a wifit sem támogatja, csupán a Bluetootht. A böngésző a gyártó hasonló kategóriás készülékeihez hasonlóan az Opera Minin alapul, azaz többé-kevésbé sikeresen be lehet hozni rajta hagyományos weboldalakat is. A telefonhoz Bluetoothon keresztül GPS-modult is lehet csatlakoztatni, így akár műholdas navigátorként is használható - az ehhez szükséges szoftvert a Nokia honlapjáról ingyen le lehet tölteni, egyes funkciói - például az útvonalkövetés - azonban csak fizetés ellenében aktiválhatók.

Ennek a telefonnak az N95-össel ellentétben nem méretezték alul az akkumulátorát, bár azt se lehet mondani, hogy túl sok extra kapacitást hagytak volna tartalékban: intenzív használat esetén a mobilt naponta kell tölteni, amikor azonban nem használtuk multimédiás vagy internetes funkcióit, két-három napot is kihúzott egy töltéssel.

Kicsit átlagos

A finnek első pengemobiljáról elég könnyű összefoglalni véleményünket, ergonómiáján még dolgozhattak volna egy kicsit a dizájnerek: női kézben ez a készülék kissé túl nagy, a szétnyitása viszont mindkét nem tagjai számára nehézkes. Zenelejátszási funkciói elég jók, bár nem ártott volna egy jobb minőségű, autofókuszos kamera a készülékbe, az internetes képességek közül pedig a wifit hiányoltuk.