Digitális kamera mesterlövészeknek

Teszteltük a legújabb japán csodát: a Panasonic Lumix FZ18 az átlagos távcsöveknél messzebbre lát, tizennyolcszoros átfogású, és nagylátószögú fotózásra egyaránt alkalmas Leica optikája kuriózumnak számít. A rengeteg beállítási lehetőséggel ellátott fényképezőn azonban a képminőséggel akadhatnak problémák.

Korábbi ultrazoomos gépek

A nagy tartományt átfogó, úgynevezett ultrazoomos készülékek az utóbbi években egyre népszerűbbek. Ennek meglehetősen egyszerű oka van: ezek a típusok azzal kecsegtetik a fotóst, hogy utazásra elég egyetlen gépet elvinni, hiszen a beépített objektív minden szituációra megfelelő lesz.

Az első messzelátó modellek már hét évvel ezelőtt megjelentek a piacon, akkor azonban még mindössze két megapixeles felbontással lehetett rögzíteni a legfeljebb tízszeres optikai zoomtartományt, amely ráadásul többnyire 38 milliméternél kezdődött, vagyis nagy látószögű fotókhoz - például az együtt vacsorázó család megörökítéséhez - alkalmatlan volt.

A Canon, Sony, Panasonic, Nikon, Fujifilm, Samsung ma már mind készítenek ilyen tartománnyal rendelkező fényképezőket. Akkoriban azonban az Olympus gyártotta a legfigyelemreméltóbb típust, így nem volt meglepő, hogy az év elején újabb mérföldkövet mutattak be. A Panasonic tehát a második típus ebben a különleges szegmensben, kíváncsiak voltunk hogyan veszi fel a versenyt a konkurenciával.

Minőségi kialakítású gépváz

Külső kialakítását tekintve a Lumix FZ-széria hagyományait követi a legújabb készülék, vagyis első ránézésre akár apró tükörreflexes fényképezőnek is lehetne nézni. A fekete és ezüst színben egyaránt kapható masina méretének megfelelő markolatot kapott, melyen a gumiborítás csökkenti a csúszósságot, így stabilan tarható még egy kézben is.

Az Olympus SP-550UZ-nál hiányoltuk, hogy nem érzékeli bekapcsoláskor az objektívsapkát, és a lencse kitolódásával az egyszerűen leesik. Erre ügyeltek a Panasonic tervezői: egyrészt stabil kupakot kapott a gép, másrészt pedig külön figyelmeztet a rajtafelejtett védőkupakra.

Egyedülálló optika, gyors autófókusz

A Lumix FZ18 egyik legérdekesebb tulajdonsága természetesen a Leica optika: kisfilmes értékeken számítva 28 - 504 milliméteres tartományban lehet vele fényképezni, legtágabb rekeszértéke pedig 2.8 és 4.2 között változik. Azt gondoltuk, hogy ekkora átfogásnál már durván fog torzítani az optika, mint az Olympus esetében. Ehhez képest kellemes csalódás volt, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem hordósodik a kép.

Ilyen tele tartomány mellett elengedhetetlen már a képstabilizátor, szerencsére már az összes Panasonic modellben van ilyen technológia. A rendszer kétféle módban működik: a Mode 1 folyamatosan kompenzálja a kézmozgást könnyebb komponálást biztosítva, a Mode 2 viszont csak az exponálógomb lenyomáskor lép életbe, és az előzőnél általában jobb eredményt ad. Ezen a téren is jobbnak bizonyul az Olympus gépénél, hiszen az CCD-mozgatásos technológiát kapott csupán.

Az SP-550UZ-nél nagyon zavaró volt a lomha élességállítás, ezen a téren a Panasonic termékével nem volt panasz, még rossz fényviszonyok között is jól állított élességet a tesztjeink során. A speciális High Speed AF üzemmód választásakor még gyorsabban fókuszál a gép, bár ilyenkor kimerevedik egy időre az LCD, és nagy zoomolás mellett nem mindig találja meg a helyes távolságot.

Átlagos kijelző extra funkciókkal

A Lumix FZ18 hátoldalán egy 2,5 col képátlójú, 207 ezer pixeles monitor kapott helyet, ami méretei alapján teljesen hétköznapinak számít. Különlegesség viszont, hogy az LCD kijelzője három különféle állásban használható.

Átlagos fényviszonyok között az alapbeállítást érdemes használni, erős napsütésben viszont bekapcsolható egy úgynevezett Power LCD mód, így valamivel jobban látható a kijelző, nagy tömegben, például koncerten pedig a High Angle Mode a legjobb választás. Elsőre talán furcsán hangzik, de a gyakorlatban nekünk már többször bevált, és a fej fölé tartott fényképező képernyője sokkal jobban volt látható.

Komponálásra ezen kívül az elektronikus keresőt is lehet használni. Ezt különösen akkor érdemes bekapcsolni, ha merül az akkumulátor, vagy extrém tele tartományban kell fotózni, a szemhez tartva ugyanis stabilabban lehet tartani a fényképezőt, még kisebb lesz a bemozdulás veszélye.

Üzemmódok profiknak és amatőröknek

Ahogyan azt ebben a kategóriában várni lehet, rengeteg állítási lehetőséget zsúfoltak a készülékbe, így mindenki megtalálja a neki megfelelő üzemmódokat. A gyakorlottabb fotósok választhatnak idő-, és rekeszautomatika között, de az expozíciót akár teljesen magunkra hagyatkozva is be lehet állítani. A gyors módosítást a tavaly bevezetett új kezelőszerv, az LCD jobb oldalán elhelyezkedő botkormány teszi lehetővé.

A kevésbé megszállottaknak sem kell kétségbe esni, ha ilyen fényképezővel találkoznak, ugyanis kifejezetten a kezdő fotósokra gondolva építettek be egy egyszerű üzemmódot. Az úgynevezett iA (intelligens automata) üzemmódban a fényképező magától kiválasztja a megfelelő témamódot, vagyis a képmezőt tartalmát elemezve választ portré, tájkép, makró, éjszakai felvétel között, majd beállítja a fényérzékenységet, a stabilizátort, a követő fókuszt, és érzékeli az arcokat is.

Az intelligens ISO-mód beállításával pedig megadható, hogy maximálisan 400, 800, vagy 1600-as érzékenységet használjon a kamera. Saját tapasztalataink szerint már ISO 200-nál is elmosódott a felvétel az erős zajszűrés miatt, így 400-as érték fölé menni már nem érdemes ezzel a géppel.

Mozgóképfelvétel, memória

Az új Panasonicon a videózáshoz elérhető maximális felbontás 848x480 pixel, vagyis szélesvásznú módban is készíthető vele mozgókép, 30 kép/másodperc sebességgel. Felvétel közben a zoom sajnos nem működik, valószínűleg azért, mert az optika tolódásának a hangját is rögzítené a készülék. Mindössze 27 megabájtos a beépített memória, erre pedig nem is enged a legjobb felbontással filmezni a japán kütyü, ezért mindenképpen kell egy memóriakártyát is venni hozzá. Ezek közül az SD/SDHC/MMC típusokat ismeri fel a kamera.

Végszó

Mindent egybevetve a Panasonic egy nagyon meggyőző fényképezőt vezetett be a piacra a Lumix DMC-FZ18-al. A hatalmas zoomtartomány, az optikai stabilizátor, villámgyors fókusz, az arcfelismerő rendszer és a manuális beállítások garmada széles közönségnek lehet vonzó. Ráadásul a nyolc megapixeles fényképezőgép optikája és élességállítása egyaránt felülmúlja az Olympus általunk tesztelt termékét, igaz, azóta bejelentett már új verziót a gyártó, és a Fujifilm is debütált hasonló fényképezővel.

Bár a többi Lumixhoz hasonlóan ez is egy jól összerakott készülék, az erős zajszűrés miatt nem elég részletgazdagok a fotók. Sajnáltuk azt is, hogy mindössze 27 megabájtos beépített tároló van a gépben. A bruttó 105 ezer forint körüli árú fényképezőn tehát maradt még tökéletesítenivaló.