Egyedi fényképező igényeseknek

Nagyméretű érzékelő és kiváló optika: ezek az új Sony csúcsgép, a DSC-R1 fő előnyei, melyek mellett vannak ugyan hiányosságok is, a mérleg nyelve mégis inkább pozitív irányba billen a használat során, különösen a kedvező árat figyelembe véve.

Évekkel ezelőtt, a digitális fotózás elterjedésével olyan új gyártók jelentek meg a piacon, melyek az elektronikai iparágban meghatározó szerepet töltöttek be már korábban, azonban a fényképezőgépek területére eddig nem merészkedtek. A frissen felbukkanó nevek közül elég csak olyanokra gondolni, mint a Panasonic, a Sony vagy a Samsung. Ezeknek az új szereplőknek természetesen folyamatosan valami érdekeset, valami egyedit kell felmutatni, hogy felkelthessék a termékeik iránti érdeklődést. A Panasonic részéről az egyik ilyen újítás például az optikai képstabilizációs rendszer bevezetése a teljes termékpalettára, a Sony pedig sokszor a fényképezőgép formatervezésével próbál kitűnni.

A japán vállalat legutóbb 2003 nyarán mutatott be csúcsgépet, ekkor került a boltokba a forgatható vázú, 8 megapixeles érzékelővel rendelkező DSC-F828-as modell. A mostani teszt főszereplője, a Cyber-shot DSC-R1 ismét újításaival és egyedi megjelenésével próbál hódítani. A DSC-R1 szakít a korábbi Sony csúcsfényképezők különleges, forgatható kialakításával, az igazi újítást azonban az új képérzékelő és az optika jelenti. Az új Sony kamera a világon az első fix optikás rendszer, melyet APS-C méretű, 10 megapixeles, CMOS típusú képérzékelővel szereltek fel.

Nagyméretű képérzékelő

A kompakt digitális fényképezőgépekben található fényérzékeny szenzorok általában az analóg filmkocka méretének csupán töredékét teszik ki. Ennek elsődleges oka a költséghatékonyság, illetve az így elérhető kisebb gépméret, eredménye viszont sokszor a gyenge képminőségben mutatkozik meg. Az előző Sony modell, a DSC-F828 egy 8,8 x 6,6 milliméter alapterületű CCD-vel rendelkezett. Ezzel szemben a DSC-R1 már 21,5 x 14,4 milliméteres érzékelővel van ellátva, vagyis képérzékelője megközelítőleg ötször nagyobb a korábbi típusénál.

A nagyobb méretű lapka előnye a Sony szerint a gyakorlatban az, hogy az elődhöz képest a DSC-R1 ötször olyan érzékeny, két és félszer nagyobb dinamikatartománnyal rendelkezik, fogyasztása pedig 76 százalékkal kisebb. Összességében tehát elmondható, hogy a nagy szenzor sokkal jobb képminőséget tesz lehetővé, így sokaknak talán nem jelent meglepetést az sem, hogy a japán gyártó készíti a Nikon tükörreflexes fényképezőiben található chipek jelentős részét is.

Külső kialakítás, fogás

Az új Sony már külalakját tekintve is számottevően eltér az említett elődtől. A szokatlan kialakítású gépváz bal oldalát a súlyos optika és a gép tetején található LCD monitor uralja, jobb oldalon pedig a hatalmas - kisebb kezű fotósok számára talán már túl nagy - markolat található. A fényképező súlypontja így baloldalra tolódik el, és bár a markolat stabil fogást tesz lehetővé, reflexszerűen két kézzel tartja egy tapasztalt fotós.

Ahogyan a fotókon is látszik, a gép hátoldalán nincs digitális kijelző, van viszont egy majdnem három centiméterre kitüremkedő elektronikus kereső, mely néha zavaró lehet. Az LCD a fényképező tetején kapott helyet, de az elforgatható konstrukció ellenére meglehetősen nehezen lehet megszokni, annyira megrögzött szokás már a gép hátoldalán keresni, hogy automatikusan oda téved az ember szeme.

Szintén érdekes, hogy a vakupapucs jobb oldalon, az exponálógomb mellett helyezkedik el, persze az LCD elhelyezését figyelembe véve, máshova nem is tehették volna a tervezők. Aki egy vakuval felszerelt Sony DSC-R1-el fotózik, biztos lehet benne, hogy nem marad észrevétlenül. Méretét tekintve ez a furcsa külalakú masina nagyjából a tükörreflexes fényképezők mezőnyében foglal helyet, összsúlya azonban ezeknél valamivel nagyobb, 995 gramm - ez feltehetően a nagy objektívnek köszönhető.

Kitűnő optika, de csak napfényben gyors fókuszálás

A bevezetőben már volt szó a fényképező két fő vonzerejéről, melyek közül egyik az elsőrangú objektív. A DSC-R1 optikai rendszere mindenképpen jobb, mint a belépőszintű tükörreflexes gépek kit lencséi, ugyanis a beépített Carl Zeiss Vario-Sonnar T* kimondottan széles átfogást biztosít. A gyújtótávolság kisfilmes értéken számítva 24 - 120 milliméter között állítható, vagyis a lencse ötszörös optikai nagyítást kínál. A maximális rekeszérték nagylátószögnél F2,8, tele tartományban pedig F4,8. Ehhez hasonló minőségű terméket cserélhető objektíves kivitelben csupán sokszoros áron lehet találni, ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy az optika önmagában megéri a gép árát.

Természetesen egy jó optika önmagában még nem garancia a tökéletes végeredményre, és ez a Sony DSC-R1 esetében sincs másképp. Optikai képstabilizátorral ugyan nem szerelték fel, ez a gép súlya miatt nem okozott különösebb gondot a tesztelés során. Az élességállítási rendszer viszont már vegyesebb képet mutat: megfelelő fényviszonyok között a riválisokhoz hasonló sebességgel állít élességet, a fény csökkenésével azonban egyre lassabban és pontatlanabbul végezte a fókuszálást. Ennek egyik oka az lehet, hogy a DSC-F828-ban sikerrel bemutatott hologramos élességállítási rendszert kihagyták az új gépből, helyette egy sima narancsszínű AF-segédfény hivatott segíteni rossz fényviszonyok között, nem mindig sikerrel.

Egyedi kijelző

A Sony DSC-R1 nem tükörreflexes fényképezőgép, vagyis használata nem jár az exponáláskor felcsapódó tükör zajával, ugyanakkor az első nagy képérzékelővel szerelt termék, mely folyamatos LCD-képet ad. A fotók komponálására tehát egyaránt használható az elforgatható monitor és az elektronikus kereső.

Az LCD átmérője 2 coll, felbontása pedig 134 ezer pixel, és nagyon jó tükröződésmentes borítást kapott. Ötletes, hogy szemünkhöz emelve automatikusan az elektronikus keresőre vált a gép. Eleinte ez bosszantó is volt, mert a közel tartott gép LCD-je gyakran váratlanul elsötétedett, mikor az automatika túl korán átváltott a keresőre, azonban szerencsére ez az opció kikapcsolható. Az elektronikus kereső felbontása jóval nagyobb, 235 ezer pixel, így sokszor inkább ezt használtuk fotózás közben.

Üzemmódok, képérzékenység

A Sony tervezői azt feltételezik, hogy ilyen jellegű gépet csupán hozzáértők vásárolnak, ezért a kompakt gépeknél megszokott előre beállított téma-üzemmódok helyett itt a tapasztaltabbaknak szánt manuális, illetve idő-, és rekeszautomata expozíciós módok kerültek hangsúlyba. Persze azért családi fényképezőnek is alkalmas lehet az R1, mert automata móddal, sőt négyféle beprogramozott szituációban különösebb tudás nélkül lehet vele tájképet vagy portrét készíteni. Manuális és félautomata módokban a gyors állítást a gép hátoldalán lévő tárcsák segítik.

A képérzékenység ISO 160 és ISO 3200 között szabadon szabályozható, egészen ISO 800-ig jó képminőséget nyújtva. E feletti értéket csupán végszükség esetén érdemes választani, ugyanis ekkor már jelentős mértékben romlik a minőség, nő a képzaj, csökken a dinamikatartomány. Ezen a téren még nem veszi fel a versenyt a Sony terméke a többi gyártó tükörreflexes gépével, a kompaktokhoz képest viszont nagyságrendekkel jobb az eredmény.

Kimaradt a mozgóképfelvétel

Videofelvétel lehetőséggel nem rendelkezik a Sony R1, bár a gyártó szerint nem technikai okok miatt hagyta ki ezt az opciót a fényképezőből. Bár a konkurenciának számító tükörreflexes gépek egyikében sem található ilyen videó mód, ennek ellenére sokaknak hasznos lett volna, ha az új Sonyba építenek ilyet.

Végszó

Összegzésképpen tehát az mondható el a Sony legújabb zászlóshajójáról, hogy szokatlan külső kialakítása ellenére figyelemreméltó fényképezőgépet dobott piacra. Mellette szóló érv a nagy felbontású CMOS képérzékelő, illetve a Carl Zeiss által gyártott elsőrangú objektív, viszont megszokást igényel a gép tetején elhelyezkedő forgatható LCD monitor, és a hátoldalán kitüremkedő elektronikus képkereső is.

A DSC-R1-et egyértelműen a tükörreflexes fényképezők vetélytársának szánja a japán gyártó, amelyet a MemoryStick/CompactFlash kártyafoglalat is jelez, a képminőség és az élességállítás terén azonban még lemaradásban van velük szemben. ISO 400-as érték felett érezhetően romlik a fotók minősége, a hologram AF mellőzése pedig gyengébben teljesítő autófókuszt eredményezett. A fényképezőgép előnyeit és hátrányait mérlegelve döntő szempontot jelent a fogyasztói ár. Magyarországon jelenleg bruttó 197 ezer forintért kapható a masina, és ezért az árért ma ilyen felbontású, ilyen zoomtartományt biztosító objektívvel szerelt terméket nem lehet találni.

Halász Dániel