Zsebmozi a Samsungtól mutatós külsővel

Vágólapra másolva!
Kipróbáltuk a Samsung YP-T8-as multimédia-lejátszót, amely az egyik legkisebb a hasonló tudású kütyük mezőnyében. A készülék mutatós kialakításávál és versenyképes árával hívja fel magára figyelmet, bár videós képességei korlátozottak.
Vágólapra másolva!

Nem, ez nem tényleg nem egy mobiltelefon, hanem egy médialejátszó - ezzel kellett helyreigazítanunk legtöbb kollégánkat, aki meglátta a Samsung YP-T8-ast. A készülék külsőre tényleg mutat hasonlóságot a telefonokkal, ami főleg a kijelzőjének köszönhető: az álló elrendezésű, 1,8 inches LCD a mobilokról lehet ismerős. Méretre viszont már jóval kisebb, mivel a nyolc centiméteres médialejátszó kicsit több mint másfél centiméter vastag, és mindössze 55 grammot nyom. Összességében el lehet mondani róla, hogy kicsi, szép és könnyű.

A Samsung mérnökei minden olyan funkciót igyekeztek belezsúfolni a kütyübe, amire egy ilyen mobileszköz felhasználójának csak szüksége lehet. A YP-T8 legnagyobb erénye, hogy minden népszerű zeneformátumot (mp3, wmv, ogg, asf) zsebre lehet vágni a segítségével; emellett videókat, fényképeket, szövegfájlokat is meg lehet nézni rajta, valamint FM-rádióként és diktafonként is használható.

A videofájlokkal már nem olyan könnyű a felhasználó dolga, mivel azokat csak saját, SVI formátumában fogadja a készülék, ezért át kell konvertálni őket: szerencsére ez gyorsan és egyszerűen megoldható a hozzá mellékelt szoftverrel. Újabb hasonlóság a mobiltelefonokkal, hogy egyszerű ügyességi játékokat is találunk a készüléken.

Inkább hangban jó

Multimédia-lejátszó létére a videofunkciók terén érezhetően spórolt a gyártó, és a tudást áldozták fel az olcsóbb árért. Már az LCD mérete is korlátozza a lehetőségeket: a gyufásdoboz-méretű kijelzőn nem nagy élmény videót vagy fényképet nézegetni. Ugyan a képernyő fényereje elég ahhoz, hogy mindig jól olvasható legyen a menü, és jól látható legyen a kép, a lejátszásnál használható 65 ezer szín és 160x128-as felbontás már bizony elmossa az apróbb részleteket.

A fényképnézegetésnél emellett jelentős hiányosság, hogy a fotókat sem forgatni, sem nagyítani nem lehet, pedig a készülékre néhány digitális fényképezőgép-típusról az USB-kábelen keresztül akár közvetlenül is át lehet másolni a felvételeket.

A fél-egy gigabájtos memória egyébként is csak arra elég, hogy rövidebb klipeket vigyünk magunkkal - érdemes inkább a zenéknek tartogatni a helyet. A kütyü szépen, tisztán szól, és a hozzá adott fülhallgatókat is kényelmesnek találtuk. A lejátszó előre programozott hangzásai közül figyelmet érdemelnek a térhatású effektusok, és bár ez a lehetőség eléggé el van rejtve a menüben, saját hangszínbeállításokkal is lehet rajta zenét hallgatni.

A készülékkel diktafonként, a beépített rádióból, vagy a hozzá mellékelt hangkábel segítségével akár más hifi-eszközről is rögzíthetünk mp3-formátumban felvételeket. A felvett szöveges anyagok lejegyzését, vagy akár az idegen nyelvű dalszövegek kibogozását is megkönnyítheti, hogy pár gombnyomással végtelenítve újra meg újra le lehet játszani vele egy kiválasztott részletet.

Kakofónia a grafikában

Fotó: Pályi ZsófiaUgyan a kijelző a videózáshoz kicsi, a készülék kezelését a grafikus menü nagyon megkönnyíti. A navigációs billentyűk és a lejátszó oldalán elhelyezett gombok funkciója elsőre ugyan nem egyértelmű, és mi is csak a kézikönyv megfelelő fejezeteinek áttanulmányozása után ismertük ki a kütyü vezérlését, használata közben már minden kézre esik.

A memóriában a formátumuknak megfelelően csoportosított fájlok között az előlapon lévő gombokkal lehet lépkedni, lejátszás közben pedig tekerni, számot léptetni és hangerőt szabályozni, az alapfunkciók közötti átváltáshoz és a beállításokhoz pedig külön menügombbal lehet eljutni.

A készülék menüje furcsa, következetlen kettősséget mutat. Míg a fájlmenü egyszerű szöveges felület, addig a funkciók szabályozását egy animált, térhatású ikonokkal kiegészített képernyőn lehet elvégezni. Előbbi inkább praktikus, mint esztétikus, utóbbi pedig lehetne kicsit letisztultabb, de ami a legfontosabb, nagyon elütnek egymástól.

Az akkumulátor töltöttségét jelző ikont és az órát magában foglaló legfelső sáv sohasem tűnik el a képről, a zenelejátszás vagy felvétel alatt pedig minden lényeges adat kiírására van hely: így megfelelő mp3-címke megléte esetén szerepel a képen az előadó neve, az album és a lejátszott szám címe mellett a lejátszó státuszablaka és egy grafikus vizualizáció is. Mindez megint csak eléggé vegyes képet mutat - a tervezők célja minden bizonnyal itt is a funkcionalitás volt.

Minden jár hozzá, amire szükség lehet

Fotó: Pályi ZsófiaA kütyühöz mellékelt fájlkezelő szoftver ugyan szép és átlátható felületet kapott, nekünk mégis jobban esett ennek nélkülözésével, a készüléket flashdrive-ként használva másolgatni rá az állományokat, amit egyedül a videofájlokkal nem tehetünk meg a konvertálás kényszere miatt.

A lejátszóhoz egész kábelrengeteget csomagoltak: az USB-kábelhez jár egy (A-B) átalakítót, amellyel más kézi eszközzel lehet összekötni, plusz egy hangkábelt, egy USB-s töltőkábelt és az ehhez tartozó adaptert. Ezek mellett van hozzá csuklópánt és egy övcsattal ellátott gumitok is, amelyet célszerű használatba venni. A kütyü a számítógépről is tudja tölteni magát, de gyorsabban kap erőre a hálózati egységről; üzemidejét zenelejátszáshoz 20, videózáshoz 6 órában adja meg a gyártó, és tapasztalataink szerint tényleg jól bírja a strapát.

Multimédiás többlet vonzó formában

A Samsung YP-T8-ast jelenleg fél- és egy gigabájtos változatban lehet megvásárolni 53-56, illetve 63-66 ezer forint körüli áron. A miniatűr médialejátszó a grafikus menü furcsaságai ellenére nagyon mutatós kis készülék, és bár a színes kijelző által nyújtott szolgáltatások csak látványos extrák, megléte nagyban megkönnyíti kütyü használatát. Az általa nyújtott funkciók sokasága ellenére a felhasználók számára valószínűleg még mindig a zenelejátszás lesz a meghatározó, de azt a kis többletet, amit multimédiában tud, igazán versenyképes áron nyújtja a Samsung készüléke.

Vámosi Gergő