28 nap a világ megmentésére

Vágólapra másolva!
Folyamatosan hódítanak a stratégiai kategórián belül is azok a játékok, melyekben nem a számítógép, hanem barátaink ellen küzdhetünk a világhálón keresztül. Ezt a tábort erősíti a Time of Defiance is, melyben klasszikus elemek keverednek modern ötletekkel.
Vágólapra másolva!

A bevezetőben hagyományos, valamint újszerű elemekről beszéltünk, úgyhogy először térjünk ki erre a területre. Ami a játék világát illeti, alighanem nyugodtan besorolható az újszerű kategóriába, mivel meglehetősen eltér a szokványos valós idejű stratégiákban meghódításra váró univerzumoktól. A program helyszíne egy Nespanona nevű világ, mely már enyhén szólva is túl van a csúcspontján, sőt, egy hatalmas katasztrófa egyenesen darabokra szaggatta. Ezen darabok közül több is az egykori világ északi pólusának közelében lebeg az egykori felszín felett bizonyos energiasugaraknak köszönhetően. Ezek egy egyes darabok, vagy inkább égi szigetek már jobban emlékeztetnek a hagyományos RTS-ek világaira, de égi jellegük mindenképpen különleges hangulatot sugároz.

Itt át is válthatunk a hagyományos elemek sorolására, mivel a klasszikus valós idejű stratégia követelményeinek megfelelően történik a hódítás. Minden egyes sziget rejt bizonyos mennyiségű nyersanyagot - szén, fa, fém, kő, olaj, víz, kristályok -, melyek kibányászása alapvető fontosságú a bázisunk kiépítéséhez. Igen, a Time of Defiance-ból sem maradt ki a jó öreg bázisépítés, ami elkezdődik a főépülettel, majd következhetnek az energiatermelő létesítmények, a védelmi egységek, a gyárak, végül pedig természetesen azok az unitok, amikkel hódítani indulhatunk.

A játék azoknak is tetszhet, akik nem rajonganak kifejezetten a bázis mindennapi problémáinak aprólékos beállításaiért, hiszen szinte minden automatizálható, legyen szó az egyes nyersanyagok kibányászásáról, vagy az űrhajók üzemanyaggal történő feltöltéséről. Egy másik különleges, habár nem biztos, hogy tapssal fogadott eleme a programnak, hogy minden funkció az építésektől az űrutazásig tényleg valós időben zajlik. Ez azt jelenti, hogy egy épület felhúzása akár tíz percet is igénybe vehet, míg egyik bolygóról a másikra közel egy órát is igénybe vehet az utazás. Ez a hatalmas játékvilág eredménye, de azért valami gyorsító ötletet kiagyalhattak volna a brit fejlesztők.

Minden stratégiai programban alapvető fontosságot kap a bázisok megfelelő védelmének kialakítása, de ez még inkább hangsúlyos a Time of Defiance-ban. Hogy miért? Azért, mert a játék egyáltalán nem áll meg attól, hogy mi kiléptünk, sőt, még birodalmaink, bázisaink sem válnak elérhetetlenné, és nem kerülnek elmentésre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az aktív játékosok nyugodt szívvel támadhatják meg azon társaik bázisait, akik nincsenek is a játékban, aki pedig nem gondoskodott kellő védelemről, lehet, hogy már csak romokat talál városai helyén, mikor ismét bejelentkezik. Hogy ez nem teljesen sportszerű? Talán...

Az egyes küzdelmek azért nem zajlanak örökkön örökké - egy, az egész világra kiterjedő csata legfeljebb huszonnyolc napot vehet igénybe, ami után minden eredmény törlésre kerül, és mindenki kezdheti elölről az építkezést. Ez elég komolyan sújtja a frissen belépett játékosokat, mert lehet, hogy csatlakozásukkor már egy birodalom uralja az egész világot, vagyis a belépőnek fikarcnyi esélye sincs a diadalra. Emellett komoly előnyt élveznek azok a gamerek, akik éjjel-nappal a játékon lóghatnak, vagy akik olyan időpontokban indítanak offenzívát, mikor a legtöbb játékos alszik, vagy ünnepnapon nyaral.

Ami magukat a harcokat, vagyis az egyes összecsapásokat illeti, akár be is sorolhattuk volna őket az automatikusan végrehajtott feladatokat taglaló bekezdésbe. Persze mi magunk irányíthatjuk a hódításra induló űrhajókat, de a győzelemhez szinte minden esetben elegendő a számbeli, vagy éppen erőfölény. Mivel nincs technológia-fa, így az egyes hajótípusok egyformák, ami nagyon könnyen kiismerhetővé teszi a közeledő flottát, valamint a tőle várható csapás erősségét.

A program kivitelezésében nem veheti fel a versenyt más sikeres online programokkal, vagy a kedveltebb stratégiákkal. A grafika a kilencvenes éveket idézi - ha nagyon kritikusak akarunk lenni, akkor még nem is e periódus végét -, a hanghatások pedig annyira funkcionálisak, hogy akár néma csendben is ülhetünk a gép előtt jó ideig. Mindez persze nem lenne baj, de mivel a programban minden olyan sokáig tart, igencsak fontos lenne, hogy legalább a látványelemek lekössék a figyelmünket.

Nehéz értékelést mondani a Time of Defiance-ról, hiszen tartalmaz épp elég újszerű és ötletes elemet, de igazi sikerélményt csak azoknak a játékosoknak kínál, akik rengeteg időt képesek eltölteni egy programmal, ráadásul mindezt a világhálóra felkapcsolódva. Talán célszerű lett volna egy olyan játéklehetőséget beiktatni, melyben nem tart fél óráig egy űrutazás, vagy nem lehet megtámadni az "offline" játékostárs bázisait, mert így bizony hamar elmehet a kedve sokaknak egy hosszú napokon át tartó küzdelem utáni vereségért - főleg, ha ez akkor következik be, ha épp nincs a vesztes a játékban...

Rendszerkövetelmény:

ProcesszorP3 800
RAM128 Mbyte RAM
VGA16 MB VRAM