Új koncepciók a Thief 3-ban

Végre elkészült az egyik legjobban várt játék, a Thief sorozat harmadik része. Akárcsak a még '98-ban útjára indult széria első két részében ezúttal is egy árnyakban rejtőző tolvajt személyesítünk meg, kinek ereje nem izmaiban, hanem ügyességében és eszében rejlik

Anno 1998-ban igencsak meredek ötletnek tűnt egy olyan akcióprogrammal előállni, melyben nem a mindent elsöprő tűzerőn vagy a katonai csapatok lendületén volt a hangsúly, hanem a küldetéseket árnyékból árnyékba osonva, lopakodva kellett teljesíteni, lehetőleg minden vérontás nélkül! Sokan eleve kudarcnak gondolták a szóban forgó Thief: The Dark Projectet, majd nagyot néztek, mikor a játékot bombasztikus sikert aratott. A szintén remek Thief 2 már nem rendelkezett az újdonság varázsával, így elég hosszú ideig aludni tért a széria, mely álmát az eredeti fejlesztő kapuinak bezárása és mélyítette. De szerencsére vége a hét szűk esztendőnek, és ismét üdvözölhetjük kedvenc mestertolvajunkat a sötét utcák, katakombák és egyéb misztikus helyek homályában.

A koncepció nem sokban változott az előző epizódokhoz képest. A főhős, akit ezúttal Garrettnek hívnak, egy középkori hangulatú város "polgára", mely város nem mentes a fantasy elemektől. A feladatok zömében jól őrzött palotákba és egyéb rezidenciákba kell behatolnunk, hogy megszerezzünk bizonyos tárgyakat, majd lopva távozzunk. Mivel nem vagyunk harcosok, szemtől szemben nem sok esélyünk van az őrök ellen, így egyik árnyékos sarokból a másikba osonva cselezhetjük ki a strázsákat. Fegyvertárunkban számos trükkös eszköz található, melyekkel sötétet teremthetünk, elterelhetjük az őrök figyelmét, vagy hangtalanul iktathatjuk ki őket.

Persze nem sok sikerre számíthatna a játék, ha nem lapulna a színfalak mögött egy remek háttértörténet. Ennek elemei fokozatosan bukkannak fel a játékos előtt, úgyhogy már azért is érdemes végigmenni a pályákon, hogy fellebbenjen a fátyol a titkokról. Az információmorzsákkal találkozhatunk a küldetések elején látható videókban, Garrett monológjaiban, a megtámadott épületekben elrejtett levelekben és könyvekben, de több olyan szereplőbe is beleakadunk, aki nem ellenségként tekint ránk, hanem a segítségünket kérve szintén tovább gombolyítja a történet fonalát.

Aki játszott a korábbi két résszel, találkozik majd olyan változásokkal, melyek nem biztos, hogy elnyerik a tetszését. A korábbi epizódok egyik legkedveltebb eszköze az a vessző volt, melyhez egy kötél erősíttetett, s melyet kilőve remek kis kötéllétrát kaptunk. Nos, ezt hiába keresnénk a harmadik tolvajban, mivel az új fejlesztők jobbnak látták, ha egy pár mászást segítő kesztyűvel helyettesítik a nyilat. Ez nem volt túl jó ötlet, mivel elég nehéz jól megválasztani a mászás sebességét, könnyen lepottyanhatunk a falról, és különben sem olyan poénos. Egy másik negatív változtatás a zárak kinyitási módszerének a leegyszerűsítése. Aligha akadt játékos, aki amiatt állt fel a program elől, mert idegbajt kapott a zárakkal való babrálás során, az Ion mégis túl nehézkesnek találta ezt a részt. Hiába, a tartalmi hanyatlás még a Thiefet sem hagyja érintetlenül...

Szintén új elem, és sokak szemében ez sem a pozitív változtatások közt szerepel majd, hogy minden zsákmányolt értéket el kell adnunk, és ezekért igen jó árat kapunk. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ez miért baj, hisz azért vagyunk tolvajok, hogy meggazdagodjunk. Ez igaz is, de mivel ezúttal nem kapjuk, hanem megvásároljuk, és küldetésről küldetésre magunkkal is visszük a felszerelési tárgyainkat, a sok pénz igen megkönnyíti a dolgunkat. Sokkal hangulatosabb volt az első részekben, hogy nem tudhattuk, milyen tárgyakkal vágunk neki egy feladatnak.

Korábban említettük, hogy Garrett barátunknak túl sok esélye nincs a szemtől szembeni harcban, ami szintén meglepő lehet egyes játékosoknak, hisz a két korábbi részben egész ügyesen lehetett vagdalkozni kardunkkal, főleg, ha az ellenfelek nem voltak túlerőben. A harmadik epizódban a főhős tolvaj úgy tűnik kissé berozsdásodott, mivel sokkal lassabb, és gyengébb, mint a korábbi tolvajok. Kardját lecserélte egy tőrre, melyet ugyan automatikusan felemel, ha egy ellenség közelébe ér, de nagy szerencse kell, hogy egy egyszerűbb ellenfél csapásait túlélje. Ez végső soron nem baj, hisz elég botor dolog volt hagyományos FPS-ként nyomni a Thiefet, de azért annyira nem volt baj, hogy végső megoldásként ott lapult az acél az oldalunkon.

A Thief nyitó része volt az első olyan "shooter", melyben a fejlesztők igen komolyan odafigyeltek a mesterséges intelligenciára. A második rész már nem tűnt ki annyira ezen a téren, a harmadiknál pedig kifejezetten úgy tetszik, hogy az alkotók megfeledkeztek ezen a téren a haladásról. Mai szemmel nézve a Thief 1 őrei olyan hibákat követtek el, melyek miatt egy mai játékot alaposan lehúznak a kritikusok; annak idején ez persze egyáltalán nem volt baj, de a Deadly Shadowsban is ugyanezen elégtelenségekkel találkozunk. Az rendben van, hogy egy árnyékos sarokban, vagy ajtó mögött nem vesznek észre bennünket, de az kicsit erős, hogy elég egy árnyékosabb fal mellé lapulni, és lazán elsétálnak mellettünk a strázsák a félhomályban. Az sem teljesen elfogadható, hogy minden további nélkül sétálgat egy őr egy terem egyik felében, miután leütöttük a társát, történetesen ugyanabban a helyiségben. Azért az továbbra is dicséretes, hogy nem hagyhatjuk szanaszét munkánk melléktermékét, vagyis a leütött testeket, mert egy ilyet észlelve azonnal rohangálni kezd minden élő s holt.

A program megjelenítése kiváló, de ez szinte természetes egy olyan széria harmadik installációjától, melynek korábbi darabjai is kimagaslottak a grafika terén - gondoljunk csak vissza, hogy 1998-ban milyen vízábrázolással találtuk magunkat szembe a Dark Projektben! Az igaz, hogy ha felhőtlenül szeretnénk gyönyörködni a programban, akkor nem árt, ha vásárolunk magunknak egy komolyabb számítógépet, de megéri. A környezetet minden eddiginél hangulatosabbá teszik a fény-árnyék hatások, a karakterek rendkívül részletesek, és természetesen felvonul valamennyi, a pompás grafikáért felelős technológia.

A Thief azon sorozatok közé tartozik, melyben még a grafikánál is fontosabb szerepet kapnak a hanghatások. Hogy kellő hatékonysággal hajthassuk végre a küldetéseket, elengedhetetlen, hogy minden apró neszre odafigyeljünk, legyenek azok lépések, halkan kiszűrődő beszéd, vagy egy ajtó nyikorgása. Garrett ezúttal is Stephen Russel hangján szólal meg, rajta kívül pedig más színészek is "visszaszólnak" a korábbi részekből. A zene ezúttal sem túl változatos, de a nagy volumenű muzsika el is nyomhatná a hangokat.

Jobb-e a Thief 3 a korábbi két epizódnál? Ezt a kérdést természetesen lehetetlen eldönteni. Kétségtelenül szebb, de ez természetes, hisz az elmúlt hat év alatt a játékok grafikája milliószorosára javult. Talán elvesztette az újdonság varázsát, de ez is természetes, mivel már előtte megszületett két másik tolvajos játék. A legjobb az lesz, ha az összehasonlítgatások helyet vásárolunk egy példányt, és belevetjük magunkat az éjszaka sötétjébe.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 1000
RAM	256 Mbyte RAM
HDD	2.9 GB
VGA	64 MB VRAM