Ground Control II - a Microsoft megduplázza tétet

Négy éve igen nagy sikert aratott a Ground Control című stratégiai játék, mely az akkor még újnak számító 3D-s megjelenítés mellett izgalmas történetével is megfogta a játékosokat. Most itt a folytatás, melyben a Northern Star Alliance ifjú kapitányát alakítjuk.

A játékos által megszemélyesített főhős tehát az NSA, vagyis a Northern Star Alliance oldalán harcol. Neve Jacob Angelus, és személyes elintézni valója is van az ellenséggel, az Imperial Terran Forceszal, mely a gaz Vlaana császár vezetése alatt éppen hősünk szülőbolygóját, a Morningstar Prime-ot ostromolja. Később belép a képbe egy idegen faj, a vironok is, akik mindkét oldal levesébe bedobják azt a bizonyos galacsint. Két kampány áll előttünk tizenkét-tizenkét küldetéssel, melyek egyikében az NSA, másikjában az idegenek seregeit vezérelhetjük.

A Ground Controlban nem kellett bázisépítéssel és nyersanyagok gyűjtögetésével foglalatoskodnunk, és ez a folytatásban sincs másként. Az erősítéseket légi úton kapjuk, de csak akkor számíthatunk támogatásra, ha legalább egy, a landoló hajót fogadni képes leszállópályát birtoklunk. A sikeres csatákat a program pontokkal jutalmazza, melyeket felhasználva az erősítést szállító dropshipet is fejleszthetjük, növelve annak sebességét, teherhordó kapacitását, vagy a fegyvereket, melyeket testén hordoz. Ez utóbbi azét jó húzás, mert egy jobban felfegyverzett dropship egy kevésbé védett helyen is képes a landolásra.

Nagy szerepet kap a helyes stratégia megválasztásában a környezet. A magaslatokon lévő egységek messzebbre tudnak lőni, őket viszont nehezebben találják el az ellenség tüzérei. A gyalogosok több kiváltságban is részesülnek, mely valamelyest kompenzálja sérülékeny mivoltukat. Az egyik ilyen kiváltság, hogy csak ők képesek behatolni az erdőkben, ami remek fedezéket biztosít, és az ellenség sosem lehet biztonságban a fák közül kirontó gerillák miatt. Szintén a gyalogság képes elfoglalni azokat a tüzérségi fegyvereket és bunkereket, melyek a térképeken árválkodnak a missziók elején még "gazda" nélkül. A csatákból a landoló hajó is kiveszi a maga részét - erős fegyvereivel rengeteg ellenséget képes visszatartani, de vigyázzunk, mert ha mégis elpusztul, nagyon sokáig tart, míg a bázis újat küld, és addig nincs erősítés!

Az sem mindegy, hogy mely oldalról támadunk meg egy unitot, mely különösen igaz a gépesített haderő esetében. Egy harci gép oldalról, valamint hátulról sokkal sérülékenyebb, mint elölről, és további támadási bonuszokat kapunk, ha egyszerre próbáljuk több oldalról áttörni a védelmét. A katonák és más egységek tapasztalati pontokat is kapnak, melyeket gyűjtögetve szintet lépnek, ami szintén fokozza a harcértéküket.

Már az előző epizód sem arról volt híres, hogy tíz perc alatt végig lehetett volna rohanni az egyes küldetéseken, és a folytatás sem tartozik a legkönnyebb stratégiák közé. A mesterséges intelligencia követi a még a Total Annihilationban lefektetett alapokat, és mindig annak a függvényében támad, hogy miként próbáljuk meg védelmünket kiépíteni. Ne aggódjunk, mindig meg fogja találni a rést, melyet folyamatosan tágítva szétszakíthatja győzelmi álmainkat. Mindezek tetejébe a legritkább esetben harcolunk egy fronton ellenségeinkkel, hanem szinte mindig több frontos háború vívására kényszerülünk. A győzelemhez legalább nem kell mindig szétzúznunk az ellen minden egyes kávéfőzőjét, hanem gyakran elegendő elfoglalnunk egy-egy stratégiailag fontos pontot.

A program második részének is egyértelmű erősségei közé sorolható a grafika - már ha az ember rendelkezik valamilyen nagyobb teljesítményű videokártyával. A küzdelmek nem a világűrben, hanem bolygók felszínein zajlanak, mely felszíneket dzsungelek, tavak, folyók vagy vörös pusztaságok tarkítják. Manapság igen nagy hangsúlyt fektetnek a fejlesztők a víz megjelenítésére, mely téren a Massive sem akart lemaradni; ennek megfelelően a játékban találkozhatunk talán a leglátványosabb H2O bemutatással. Ez azonban még nem minden - maguk az egységek is imponáló részletességgel mutatják be magukat a monitor előtt ülő parancsnokoknak; a unitok számos, önmagában is részletes darabból épülnek fel, mely részek egy egészségesebb találat hatására a szélrózsa minden irányába repülnek szét.

A hanghatások sem maradnak el a grafika mögött. Ha elég közelre "rázoomolunk" a gyalogos egységekre, hallhatjuk, amint az altisztek parancsokat osztogatnak, kemény talajon áthaladva pedig megütheti fülünket a bakancsok talpának dübörgése. Az ágyúk robaja megrengeti a földet, és a gépfegyverek folyamatos ropogása is félelmetesen szaggatja szét a bolygók csendjének leplét. Remekül eltalált a zene is, mely az ütközetek alatt zajlik - végre nem valamilyen oda nem illő muzsikával vagy unalmas katonai indulókkal találkozunk.

Nem maradt ki a többjátékos mód sem, melyben az egymás ellen, vagy egymás oldalán harcoló felek még légi csapásokat is kérhetnek egymás nyakába. Korunk talán legimpozánsabban megalkotott stratégiája a Perimeter, mely egyfelől iszonyatosan gépigényes, másfelől már-már túl sok benne az eredeti ötlet. A Ground Control 2 talán valamivel a Perimeter alatt marad a külcsín tekintetében, de tartalma alapján nyugodtan helyezhetjük a bolygókon játszódó RTS-ek kategóriájának első helyére.

Rendszerkövetelmény:

RAM	256 Mbyte RAM
Gépigény	P 3 1 Ghz
HDD	1,5 GB