Horror és akció jól ötvözödik a The Sufferingben

A horrorprogramok esetében megszokhattuk, hogy nem az akciókon, hanem a rettegésen van a hangsúly. Félelemből a Surreal Suffering című játékában sincs hiány, viszont ezúttal az akciókért rajongóknak is érdemes lesz leülni a program elé pár nyugtatóval.

A The Suffering főszereplőjét aligha tekinthetjük klasszikus, görög eposzokban felbukkanó hősnek, mivel a játék elején épp egyik cellából kísérik át egy másikba a legveszélyesebb bűnözőket semlegesítő Abbott State Penitentiary nevű börtönben, mely intézményben a "főhős", Torque épp halálos ítéletére vár. A vád ellene nem más, mint hogy meggyilkolta feleségét, valamint két fiát, noha ő maga az ég világon semmire sem emlékszik. Amint Torque sétál őrei kíséretében az új cella felé, a börtönt rémes szörnyetegek támadják meg, akik az őrök zömét lemészárolva véres szabadulást kínálnak a halálra ítéltnek.

Valamilyen szörnyeteg Torque barátunk felmenői között is szereplehetett, mivel időnként ő maga is átváltozik egy ádáz fenevaddá. Ennek megtörténtéhez arra van szükség, hogy kellő mennyiségű vért ontson, feltöltve ezzel a képernyőn is feltüntetett "őrület-mércét". Ebben a formában igen komoly kárt tudunk okozni a legtöbb ellenségnek, de vigyázzunk, mert ha nem változtatjuk manuálisan vissza magunkat, a mérce elapadása a halálunkat jelenti.

A szörnyeteg forma jó móka, de sokkal egyszerűbb valamilyen távolról operáló fegyverrel lepuffantani a rosszfiúkat. Kezdetben még csak egy pajszert ragadhatunk meg, de hamarosan rábukkanunk egy pisztolyra, melyet követ a Thompson géppisztoly, a shooterek elmaradhatatlan kelléke, a shotgun, valamint számos gránát. Az eszközöknél időzve feltétlen említést kell tennünk a flaslightről, melyet akár ingünkre is erősíthetünk. Mivel a játék jó része a gamma feltekerése esetén is szinte vaksötét helyszíneken zajlik, lámpásunk nélkül semmi esélyünk a szörnyetegek ellen.

A fejlesztők biztos sok pacalt ettek lefekvés előtt, hogy ennyi rémes teremtményt sikerült megálmodniuk. Ezek nemcsak külsejükben különböznek egymástól, hanem abban is, ahogyan életünkre próbálnak törni. Akadnak kreatúrák, akik puszta erejükben bízva ránk rontanak, és közelről próbálnak darabokra szaggatni. Mások távolról lőnek ránk, vagy dobálnak felénk tárgyakat, megint mások láncaikkal próbálnak lekaszálni, bizonyos galád teremtmények pedig a földből kinyúlva akarnak lerántani kit tudja, miféle pokoli mélységekbe.

A vadászat közben találkozhatunk néhány fejtörővel is, melyek azonban alig emelkednek az akcióprogramokban megszokott, finoman szólva is egyszerű rejtvények fölé - kapcsolókat nyomunk meg, vagy karokat húzunk le ajtók kinyitásához, ládákat lövünk szét, melyek elállják az utat, és így tovább. A szörnyetegek mellett találkozunk túlélőkkel is, és hogy milyen befejezést látunk majd a program végén, az attól függ, hogy mit teszünk az inváziót megúszó őrökkel, vagy rabtársakkal. Ha azt akarjuk bebizonyítani, hogy ártatlanok vagyunk, jobb, ha szépen kiszabadítjuk, majd biztonságos helyre kísérjük a fickókat, de ott is hagyhatjuk őket, sőt, akár legyilkolva szegény párákat elvehetjük tőlük a fegyverüket, vagy a náluk lévő lőszert.

A játék megjelenése megérdemli a jeles osztályzatot. A szörnyetegek ugyan nem a legrészletesebb figurák, melyet valaha játékban láttuk, de ezt kompenzálja az a bizarr gondolat, hogy mindegyikükön látszik, hogy milyen módon végezték ki, még ember korában. A leginkább hátborzongató az a rém, melyből injekciós tűk százai lógnak ki, mutatva, hogy jól bírta a kivégzés ezt a módját, s mely tűkkel minket is a másvilágra próbál küldeni. A környezet modellezése nem hagy semmi kívánni valót maga után, így igazán kár, hogy a legtöbb esetben csak a sötétben matatunk.

A horror program hangulata csak akkor az igazi, ha megfelelő zene, valamint hangok festik alá. A hangokért felelős fejlesztők nagyon kitettek magukért - a börtönben alapvetően csend honol, de ezt mindig megtöri valamilyen háttérzaj - nyikorgás, léptek, csepegés -, melyet hallva az ember keze csak megindul az erősítő hangerőért felelős gombja felé. A rémek hangjai legalább olyan rettenetesek, mint kinézetük, a zenét pedig semmi pénzért nem hallgatná meg az ember lefekvés előtt.

Horror és shooter. Ezzel a kombinációval eddig ritkán találkoztunk, hisz mint a bevezetőben is említettük, a riogatós játékokban az akciók általában a háttérben maradtak. Felhozhatná a kedves olvasó a Painkillert, de azt a programot a People Can Fly egyértelműen akciójátéknak készítette, melynek csak keretet ad a horror sztori. A Sufferingben viszont ügyesen sikerült ötvözni a félelmet az akcióval, és ugyan ez a játék is inkább az FPS-ek felé tolódik, jó alapot adhat egy tökéletes egyveleghez.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 800
RAM	128 Mbyte RAM
HDD	1,95 GB
VGA	32 MB VRAM