Red Star - a képregény-klasszikus

Tovább folytatódik a képregények alapján készült játékok inváziója. Cikkünkben a játékiparból a filmek világába vándorolt Christian Gossett képregényéből, a The Red Starból készült programot mutatjuk be, mely a jó öreg "side-scrolling" akciójátékok kategóriáját erősíti.

A történetben a valós világ tűnik fel, de ezúttal a térképen nem találkozhatunk a Szovjetunióval - jó, már most sincs ilyen ország -, viszont az őt helyettesítő és rá kísértetiesen hasonlító a Vörös Csillag Egyesült Köztársaságaival igen. Ebben a föderációban él a játék három főszereplője, Makita, Maya és Kyuzo is, akiknek nem adatott meg a békés elvtársak és elvtársnők élete, lévén hogy épp polgárháború seper végig a nemzeteken.

A játék környezete erőteljesen idézi a hőskor görgetős akcióprogramjait. A leggyakrabban valamilyen gyárra emlékeztető komplexumban szaladgálunk, melyet gőzölgő csövek, izzó kohóalkatrészek, szikrázó vezetékek, illetve csillogó olajfoltok tesznek teljesen embertelenné. Függetlenül attól, hogy mennyire embertelen, a grafikusok azért mindent megtesznek, hogy a jelenleg elérhető grafikai eljárásokkal életre keltsék ezt a halott környezetet, és a játékos idővel még a csövekből felcsapó gőzben is rejtőzködő ellenségeket lásson.

Az ilyen egyszerű programoknál nagyon fontos, hogy a karakterek mozgása kellően nagy számú elemből tevődjön össze. Ezzel nem is lesz gond, hisz a végső változatban ötvennél is több mozdulat kap helyet. Ezeknek a mozdulatoknak azért is fontos a szerepük, mert általában az ellenségek enyhén szólva is nagy túlerőben vannak, és a jól megválasztott mozgáskombinációkkal akár egy egész osztagot hidegre tehetünk időveszteség nélkül.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy olyan játékban, ahol egy gyáraktól megfertőzött világban harcolunk, miért kell puszta kézzel küzdenünk. Nos, természetesen nem maradtak ki a fegyverek sem a játékból. Találkozhatunk mind hagyományos jellegű puskákkal, pisztolyokkal, gépfegyverekkel, de feltűnnek olyan csecsebecsék is, mint a sci-fi mozikból előlépett sugárvető. A fejlesztők nem könnyítették meg a dolgunkat, és a célzást is a nyakunkba varrták.

Egy olyan program, melyben ennyire fontosak a mozgáskombinációk, illetve még az is a játékos vállát nyomja, hogy az ellenfelekre célozzon, könnyen megbukhat az irányításon. Láttunk már elég példát arra, hogy egy amúgy ígéretes program fél óra után a letelepítés sorsára jutott, mert a felhasználó belezavarodott a billentyűk nyomkodásába, mely mellett még az egeret és a joyt is rángatnia kellett. A Red Starban várhatóan nem lesznek ilyen problémák, hisz a tervek szerint a kezelés a shooterekben alkalmazott rendszer szerint megoszlik a billentyűzet (mozgás) és az egér (célzás) között. Persze egy FPS-ben azért általában csak ide-oda futni vagy legfeljebb guggolni és ugrani kell, de idővel biztosan rááll a kezünk a kedvenc mozgáskombinációkra.

A polgárháború nem azért tört ki, mert a polgárok vidáman dobálnak virágkoszorúkat a katonák nyakába a parádékon, hanem azért, mert elégedetlenek az uralkodó rezsimmel. Ez máris megelőlegezi, hogy a játékban a Vörös Csillag Egyesült Köztársaságainak katonáival találjuk magunkat szembe. Ezek között az obsitosok között akadnak úgynevezett töltelék ellenségek, akik nem jelentenek nagy kihívást a gyakorlatlan játékos számára sem, de a későbbiekben komolyan felfegyverzett kommandósokkal is számolhatunk. A görgetős programokban azért mindig is az ellenfelek száma volt a döntő, így ezúttal se várjunk mindenkit elkápráztató mesterséges intelligenciára.

Ha manapság valaki akcióprogramról hall, szinte biztosan valamelyik menő FPS screenshotjai ugranak be lelki szemei elé. Az akció kategória azonban nem merül ki az FPS-ekben, TPS-ekben, SBTS-ekben, és társaikban, még akkor sem, ha napjainkban ezek a kategóriák a legkelendőbbek. Az vitán felül áll, hogy az év végén vagy tán 2005 elején megjelenő The Red Star sem dönti meg a shooter-hegemóniát, de aki csak egy kis ujjgyakorlatra vágyik, nyugodt szívvel kipróbálhatja, főleg akkor, ha találkozott már Christian Gossett képregényeivel.