Digitális mikroszkópia

Ha van olyan berendezés, amelyik a mikroszkóppal felnagyított képet nagy sebességgel digitalizálja, azaz tárolhatóvá és továbbíthatóvá teszi, akkor mi lehet az akadálya a technológia elterjedésének? Talán a szemlélet, de inkább a pénz.

Távgyógyászat, távdiagnosztika. Az orvoslás e modern formái Magyarországon még gyerekcip-ben járnak, mégis, vannak már olyan informatikai fejlesztési irányok, amelyekhez az indítóerőt, azt a bizonyos első lökést a távdiagnosztika adta. És ahogy az a legtöbb esetet jellemzi, egy technológiai fejlesztés eredménye sokkal többet jelent, mint egyetlen probléma megoldását.

A digitális szövettani laboratórium lelke, a digitális mikroszkópia az orvosi alkalmazáson kívül számos egyéb területen - az oktatásban, a gyógyszerkutatásban, a biotechnológiai fejlesztésekben, a kémiai kutatásban, az igazságügyi orvostani szakértés területén, a kriminológiában - jó szolgálatot tehet.

Kevés volt az információ

Az ötlet a Belügyminisztérium Központi Kórházának patológiai osztályán született - tájékoztat Gombás Péter patológus főorvos. Az intézményben már 1995-ben távgyógyászati kísérleteket indítottak; megoldották, hogy egyes vizsgálatokat - a távközlési hálózat felhasználásával - a távolból is követni lehessen. Ugyanígy távkonzíliumokat is tartottak, amikor is egy-egy szövettani metszetről folytattak konzultációt. Ehhez természetesen a metszet képét is el kellett juttatni a távolban dolgozó szakorvosnak. Alapjában véve ez adta az ötletet a digitális mikroszkóphoz. A hagyományos módszerekkel ugyanis az óriási adatmennyiségű, analóg formában tárolt metszetképeknek csak nagyon kis töredékét tudták eljuttatni a távkonzílium résztvevőihez. A megalapozott vélemény- és diagnózisalkotáshoz tehát nem volt meg minden feltétel.

Teljes metszetek rögzíthetők

Hogyan is működik a digitális mikroszkóp? Az eszköz nagy - a hagyományos mikroszkóppal négyszázszorosnak észlelt - nagyítást alkalmaz, így tapogatja le a metszetet tartalmazó tárgylemez minden részletét, majd azokat a részeket digitalizálja, ahol vizsgálati anyag található (tehát az üres tárgylemezt nem). Ezt követi a kép digitálisan tárolt elemeinek mikrométer pontosságú összefűzése. Óriási, grafikus állományok jönnek így létre, amiket a rendszer matematikai módszerekkel, átlagolással tömörít. A tömörítéskor már nincs analóg-digitális átalakítás, tehát a folyamat teljesen zajmentesen megy végbe. Digitális képből áll elő a kicsinyített, nagyon jó minőségű, szintén digitális kép.

Tulajdonképpen pont fordított folyamatról van szó, mint ahogyan egy hagyományos mikroszkópos vizsgálat folyik: a patológus előbb kisebb nagyítással veszi szemügyre a metszetet, majd eldönti, hogy mely részeket célszerű kinagyítani. A digitális mikroszkóp - döntésképtelen lévén - előbb a nagy nagyítású képet rögzíti, majd abból állít elő kisebb nagyítású képeket, amelyeket ezután kép-piramisba rendezetten adatbázisban rögzítenek. Az így létrehozott elektronikus metszet már a számítógép képernyőin vizsgálható.

Óriási előrelépés, hogy gyakorlatilag a metszetek teljes információtartalmát rögzíteni lehet, majd szükség esetén mindazt a távolban dolgozó kollégákhoz el lehet juttatni - fogalmaz Gombás Péter. Persze az analóg vagy ISDN-vonal nem alkalmas ilyen feladatok elvégzésére, kizárólag valamilyen szélessávú megoldás jöhet szóba, hiszen egyetlen szövettani metszet 200-500 megabájtnyi grafikus információt tartalmaz. E hálózati összeköttetés ma már lehet 2 megabit/másodperc átvitelű internetkapcsolat is.