21 kiállítás a Fotóhónap keretében

Bár a hivatalos megnyitó csak május 13-án lesz, jószerivel már április közepe óta láthatók a Fotóhónap 2004  fesztivál kiállításai, a huszonegy tárlat közül több még június végén is látogatható.

Az idei rendezvényt az Európai Unióhoz csatlakozott Magyarország első fesztiváljaként mutatták be szerdai sajtótájékoztatójukon a kurátorok. Először 1998-ban rendeztek fotóhetet az országban. A mára kiteljesedett rendezvény a fénykép veleszületett jellegzetességét, a valósághoz fűződő, igen sokféle viszonyát tette központi témájává a Szem-Tanú-Vallomás hármas jelszava jegyében. A kiállítások mindegyike a fotográfia szemtanú mivoltát, a fotográfus sajátos valóságlátását illusztrálja. A kapcsolódó szimpóziumok, az I. Nemzetközi Portfólió Konzultáció, a különböző könyvbemutatók pedig szóban és írásban rögzítik a hazai és külföldi szakemberek véleményét.

Hazai és világhírességek fényképei között válogathat a látogató, elsősorban a főváros múzeumaiban, galériáiban és néhány vidéki városban, Kecskeméten, Nyíregyházán, Dunaújvárosban és Vácott is. Igazi szenzáció a brazil Sebastiao Salgado Exodus című kiállítása a Ludwig Múzeumban, amelynek ünnepélyes megnyitója egyúttal a Fotóhónap 2004 bevezető eseménye is. A brazil művész a száműzöttek, menekültek és önkéntes vándorlók megpróbáltatásain keresztül mutatja be a XX. század végének történelmét. Salgado hét éven keresztül negyven országban fényképezte a menekülteket, közöttük is különös érzékenységgel a gyerekeket.

Míg Salgado projektjei a fotó dokumentumjellegét hangsúlyozzák, az egyik legismertebb magyar fotóművésznő, Szilágyi Lenke performance-szerűen előkészített helyzetbe komponálja barátait, ismerőseit (Ernst Múzeum). Felrázni, megbotránkoztatni, felkavarni akarnak a százéves Tabák Lajos korai fényképei (Országos Széchényi Könyvtár). Kétmillió amatőr képből - a Horus Archívum gyűjteményéből - válogatott százhúszat a gyűjtő, Kardos Sándor ( Millenáris Park), száz hivatalos és "elhallgatott" fotó szól az 1945 utáni évek hazai történelmének ugyanazon eseményeiről (Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét).

A világhírű, magyar származású William Klein Párizsról, a fiatal hazai fotós nemzedék tagja, Vancsó Zoltán és a szlovén Milorad Kristic Budapestről ad szokatlan "útikalauzt" ( MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény). A Dokumentum 6 rendezői olyan fiatal alkotókat kértek fel, akik színes, naplószerű, életmódot feldolgozó vagy értelmező alkotásokkal adnak újszerű képet környezetükről (Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, Mai Manó Ház, Vintage Galéria). Regina Schmeken azokat a pillanatokat ragadta meg, amikor az 1980-as, 90-es években Németország a "világ közepe" lett (Dorottya Galéria), a cseh Tono Stano fekete-fehér aktképei az emberi test szépségéről szólnak (Francia Intézet).