Syberia II - végre egy kalandjáték

A kalandjáték műfaj feltámadásakor jelent meg a Microids Syberia című programja, mely lendületet adott a kategória újraformálásához. Nemrég készült el a folytatás, melyben ismét a kedves és csinos főhősnő, Kate Walker csöppen a dolgok sűrűjébe.

A Syberia első részében a főhősnő - aki ezúttal is a siker egyik biztos záloga -, Kate Walker ügyvédnő ugyebár egy kis kelet-európai faluba utazott, hogy üzleti teendőinek eleget tegyen. A játék végére aztán alaposan megváltozott csinos üdvöskénk világlátása, minek köszönhetően elhagyta jövedelmező, ámde halálosan unalmas hivatását, és csatlakozott Hans Voralberg professzorhoz, aki fejébe vette, hogy megleli a földet, ahol még élnek mamutok. A második epizód az előző folytatása, vagyis utazásunk ezúttal is a havas orosz pusztákra repít bennünket.

A játék elején egy orosz kisvárosban, Romansburgben találjuk magunkat, mely közelében egy dombon egy sokat sejtető kastély tekint a havas tájra. Utazásunk során folyamatosan lépünk be a vadon világába, miközben egy eszkimó jellegű nép, a youkolok fiaival is megismerhetünk. Voralberg professzor lelkesedése letörhetetlen, és végig reménykedik, hogy eljutunk a keresett földre, a mesés Syberiába. Sajnos az utazások kevesebb újdonsággal várnak bennünket, mint az előző részben, de ez valamennyire minden folytatás esetében törvényszerű.

A fejlesztők kitalálták, hogy Kate kisasszony élete ne teljen teljesen gondtalanul, így felbéreltettek az őt korábban alkalmazó ügyvédi irodával egy nyomozót, akinek nemcsak az a feladata, hogy megkeresse, és figyelje a leányt, hanem hogy el is kapja, és ha tetszik, ha nem, haza is vigye. A nyomozó mellett feltűnik két gazfickó, Iván és Igor, akik annyiban hasonlítanak az iroda bérencéhez, hogy egyikük sem illik bele a játék hangulatába, és sokkal inkább megzavarják, mint izgalmasabbá teszik a Syberia-feelinget.

Egy újabb filozofikus, ámde jogos kérdés, hogy Kate miért is áll teljes mellszélességgel a professzor mellé, feladva korábbi életét és hivatását? Az egész egy olyan érzést kelt, hogy a főhősnő is csak egy mellékszereplő, így mintha a játékos is egy NPC-vé válna egy másik karakter történetében.

Az első résszel kapcsolatban több játékos is megjegyezte, hogy a kategóriához elengedhetetlenül hozzá tartozó fejtörők ugyan szellemesek és szórakoztatók, de egy veterán kalandjátékosnak annyi kihívást jelentenek, mint Schumachernek futamot nyerni. Ez igaz a folytatásra is, habár néha-néha feltűnnek már olyan puzzlék, melyek mellett hosszasabban időzünk el. Sajnos ezek közül nem mindegyik ülteti a játékot hosszan a gép elé, mert annyira gondolkodtató, hanem vagy azért, mert olyan apró tárgyakat kell felvennünk hozzá, melyek alig látszanak ki a háttérből, vagy mert túl sok a véletlenszerű elem, és túl sokszor rontjuk el a dolgot teljesen önhibánkon kívül.

A grafikát tekintve egyetlen rossz szavunk sem lehet a programra. A megjelenítés minden elemében rendkívül impozáns, legyen szó a karakterekről, az átvezető animációkról, vagy éppen a környezetről. Nagyon jól festi alá a hangulatot az utazásunk során már-már hozzánk nőtt vonat ódon stílusú belseje, vagy a youkolok mamutcsontból, illetve prémekből épített kunyhói. A környezet ráadásul él: időnként vadak zörgetik meg a kopár bokrokat, madarak szállnak el fejünk felett, a tetőkről pedig időnként lecsusszan egy nagyobb adag hó.

Az élő környezet a hanghatásokra is igaz. Az említett jelenségek - madarak, vadak, lecsúszó hó - nemcsak jól néznek ki, hanem kellően színes hangeffektusokkal is megtöltik a világot. A főszereplők ugyanazon színészek hangján szólalnak meg, mint az előző részben, ami szintén nagyon dicséretes, az eszkimó jellegű figurák néhány szóból álló, mutogatásokkal tarkított nyelve, vagy Igor és Iván oroszos akcentusa pedig kifejezetten mókás.

A cikket végigolvasva esetleg az a benyomása támadhat a játékosnak, hogy a Syberia II nem is olyan jó program, ami nem igaz, csupán arról van szó, hogy az első rész túl magasra tette a lécet, és ezt kétségtelenül leverte a folytatás. Ennek ellenére egy igen szórakoztató és szép kalandjátékkal van dolgunk, melyet ezúttal sem a csinos főszereplő leányka miatt érdemes végig vinni.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 500
RAM	64 Mbyte RAM
HDD	400 MB
VGA	16 MB VRAM