Tom Clancy's Splinter Cell: Pandora Tomorrow

Vágólapra másolva!
Tovább folytatódik minden idők egyik legsikeresebb akciójáték sorozata, a Tom Clancy művei alapján készülő Splinter Cell. A legújabb részben Pandora szelencéjének felnyitásával próbálkozhat meg a sorozat hőse, Sam Fisher.
Vágólapra másolva!

Elsőként vizsgáljuk meg a játék irányítását. A kezelés lényegében nem változott, vagyis harmadik személyben látott hősünket ugyanolyan egyszerűen mozgathatjuk, viszont a végrehajtható mozdulatok száma alaposan megemelkedett. Ezentúl eldönthetjük, hogy ugrás előtt melyik lábra helyeződjön a súlypont, vagy felgyorsíthatunk úszás közben. A fény-árnyék hatások közvetlen nem az irányításhoz tartoznak, de érdemes itt említést tenni róluk, mivel alapvetően befolyásolják, hogy mikor és hogyan haladjunk tovább. Akad például egy misszió, ahol egy robogó vonat kocsiján kell áthaladnunk észrevétlenül, a rejtő árnyékok viszont folyamatosan változnak a vonat mozgásával.

Mint a korábbi részekben, a Pandora Tomorrowban is fontos szerep jut a felszerelési tárgyaknak. Ezek közt helyet kaptak a klasszikus játékszerek, mint amilyen az éjjel látó szemüveg, de találkozhatunk egy-két új cuccal is. Ezek egyike a pisztolyunkra szerelhető lézeres célzó, aminek segítségével könnyebben szedhetjük le az ellenségeket. Jogosan kérdezheti az olvasó, hogy miért szerelhető, hisz úgyis mindenki használni fogja, miért nem kerül permanensen a fegyverre. A válasz nagyon egyszerű: a lézeres célzó fényt bizony könnyen észrevehetik az ellenfelek, ami mindjárt nem teszi annyira vonzóvá a könnyebb célzást. Egy másik érdekes eszköz az a kamera, mellyel úgy vizsgálgathatunk egy területet, hogy nem kell a lebukástól tartanunk. Ilyesmivel már sok játékban találkozhattunk, de általában az ellenség keserítette meg a mi életünket.

A legnagyobb változással a mesterséges intelligencia területén találkozhatunk. Az ugyebár tény, hogy akadnak ügyesebb, és kevésbé gyakorlott játékosok, és nem árt, hogyha egy játék mindekét csoport elvárásainak megfelel. Erre találták ki az okosok a nehézségi fokozatot, de a Ubi programozói új ötlettel álltak elő. Ennek megfelelően nem kell vesződnünk a nehézségi szinttel, mivel az ellenfeleket vezérlő MI "tanul" stílusunkból, így annál keményebb ellenállásra kell számítanunk, minél több borsot törtünk a rosszfiúk orra alá.

A grafikát illetően ugyan "csak" a régi Splinter Cell motor felújított változata dohog a játék alatt, de a felújítás igencsak alaposra sikeredett. A fény-árnyék hatások fontosságáról már korábban szóltunk, de ne feledkezzünk meg megdícsérésükről sem. A textúrák igen részletesek, amiről különösen az indonéziai dzsungelben barangolva győződhetünk meg. Pontos gépigényről még nem szól a fáma, de állítólag még az inotai erőműre sem lesz szükség az élvezetes futtatáshoz.

A korábbi részekkel ellentétben a küldetéseket Sam nem magányosan próbálja megoldani, hanem a bevetésekben - még ha közvetlen kapcsolatba nem mindig kerül velük - más NSA ügynökök is részt vesznek. Ez máris életre hív egy új játékmódot, a mercenary vs spy játéklehetőséget, melyben az egyik csapatot az említett NSA kémek alkotják, akiknek a zsoldosokkal kell felvenniük a harcot. A kémek feladata persze nem a zsoldossereg legyilkolása, hanem adatok ellopása az ellen számítógépéből.

A kémek persze előnyben vannak, mivel rendelkezősükre állnak a korábban is említett játékszerek, a zsoldosok pedig csak a tűzerőre támaszkodhatnak. Az egyensúly persze nem borulhat fel a többjátékos módban, hisz ez élvezhetetlenné tenné, de nem kell aggódnunk, mert a fejlesztők erre a problémára is találtak egy megoldást. Ennek megfelelően a zsoldosok nemcsak harmadik, hanem első személyű nézetből is láthatják a küzdőteret, melynek előnyeit aligha kell bemutatnunk az FPS mániákusoknak.

Az akciójátékok kategóriája az a műfaj, melyben igazán nem könnyű feladat valami újjal előállni. A Ubi Montreal fejlesztőinek azonban valószínűleg sikerült elég újdonságot a programba csempészni, hogy ne csak a veterán Splinter Cellesek, hanem új gamerek is a monitor elé üljenek.