Etherlords II

Érdekesen egyesítette magában a gyűjtögetős kártyajátékokat és a körökre osztott stratégia műfaját a Nival Etherlords című alkotása, melynek nemrég jelent meg második epizódja.

Képek

Az egyik legjelentősebb eltérés a játékmenetben az elődhöz képest az, hogy a folytatásban nem a Heroesben megszokotthoz hasonlóan hősöket, hanem csupán egyetlen hőst irányíthatunk. Ez lehet, hogy első ránézésre kicsit Diablo feelinget kölcsönöz a programnak, de természetesen ennél most is többről van szó.

A térképen barangolva találhatunk hasznos tárgyakat, és a varázslatainkhoz szükséges forrásokat. Természetesen a kalandozás most sem veszélytelen, így gyakran fogunk összeakadni szörnyetegekkel, valamint ellenséges hősökkel. Azonban nem mindenki szomjazik a vérünkre, hanem sok NPC fog küldetésekkel megbízni bennünket, melyek remek lehetőséget biztosítanak a hőn áhított tapasztalati pontok megszerzésére.

Ezek a küldetések fokozatosan tárják fel a végkifejletet, vagyis fajunk győzelmét előttünk. Általában egy konkrét feladatot kell megoldanunk, de nem ritka, hogy egy olyan tárgyba, varázslatba, épületbe botlunk, melyet nem csak az adott misszióban tudunk felhasználni, hanem az egész kampányban.

Jó, igen, de akkor is kevés az az egy hős, főleg, ha hasonlóan az első részhez, hiába fejlesztgettük a misszió során, nem vihetjük át a következőbe. Ez szerencsére nem igaz. Egy másik komoly újítás a játékmenetben, hogy a hőseinket bizony átvisszük küldetésről küldetésre, méghozzá nemcsak tapasztalati szintjeikkel, hanem varázslataikkal, képességeikkel és tárgyaikkal egyetemben.

A harc rendszere nem változott, noha a hősök közvetlenül nem vesznek részt benne. Most is egy kártyapakliból fogjuk a varázslatokat megidézni, mely pakliba ezúttal tizenhat, az inventorynkból általunk kiválasztott lap tartozhat. A varázslatok megidézéshez most is éterre van szükség, melyet körönként kapunk, maximális mennyiségét pedig éterforrások elfoglalásával növelhetjük.

A varázslatok lehetnek idéző, támadó, védekező, vagy éppen fenntartó mágiák. A hősöket ugyan közvetlen nem lehet támadni, de a megidézett lények megtehetik ezt, így szükség van a védekező varázslatokra is. Minden frakciónak megvan a maga erőssége, így például a vitalsok erős lényeket tudnak megidézni, de harci mágiájuk gyengébb, míg a kinetek esetében fordított a helyzet. A lények rendelkeznek támadó és védekező értékkel, és összefogva is megtámadhatják az ellenfél kreatúráit, vagy hősét.

Hogy ne húzódjanak el túlságosan a csaták, a fejlesztők kitalálták, hogy következzen be idővel a hangzatos torzulás az éterben című jelenség, minek következtében a hős innentől kezdve körről körre sérül. Következésként lehet alkalmazni azt a taktikát is, hogy felturbózzuk héroszunkat mindenféle védekező mágiával, majd megvárjuk, hogy a már kevesebb életponttal rendelkező ellenfél hőst szépen elintézi a mágiatorzulás.

A számítógép vezette ellenfelek meglehetősen kemények, de idővel kiismerhető a stratégiájuk, így könnyen legyőzhetővé válnak. Ekkor jöhetnek a valós ellenfelek, vagyis a többjátékos párbajok. Több mód is rendelkezésünkre áll - megvívhatunk egy összecsapást ugyanazon paklival, egyedi paklival, vagy éppen egy nyolc résztvevős bajnokságba is benevezhetünk.

A grafika és hangok területén nem lehet sokat koptatni a billentyűzetet, mivel szinte teljesen ugyanaz a motor dolgozik a program alatt. A grafika elfogadható, de meg sem közelíti a Heroest, a hanganyagok sem valami egetverőek, de a zene legalább kitűnik a szürke középszerűségből.

Az Etherlord II-t elődjéhez hasonlóan az érdekes ötleteket tartalmazó játék jelzőjével lehet jellemezni, azt pedig mindenki döntse el maga, hogy, hogy ezek az ötletek mennyire sikeresen kerültek kivitelezésére. A Heroes egyeduralmát valószínűleg továbbra sem fenyegeti veszély a kategórián belül, de a fanatikusok mindenképpen próbálják ki az Etherlords II-t is.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 600
RAM	64 Mbyte RAM
HDD	1.9 GB
VGA	8 MB VRAM
DirectX verzió	Directx 7