Bloodrayne

A Tomb Raider játékok óta tudjuk, hogy a sikerhez vezető utat egy számítógépes játék esetében igencsak megkönnyít, hogyha a főszereplő a gyengébb nem képviselője, mint a Majesco programjának főhőse is, aki mellesleg minden, csak éppen nem gyenge.

De nem ám, méghozzá annyira nem, hogy történetesen félig vámpír. Ebből már könnyen kikövetkeztethető, hogy rendelkezik mindenféle különleges képességgel, mellyel minden, magára valamit is adó akciójáték-főhősnőnek rendelkeznie kell. Ezen skillek között helyet kapott falon mászás, mindenféle akrobatikus mutatvány demonstrálása, és vámpírról lévén szó, természetesen a vérszívás is. De ne szaladjunk ennyire előre.

A játék az 1930-as évekbe kalauzol el bennünket, amiből mindjárt sejthetjük, hogy az ellenfelek között szép számban fogunk találkozni Hitler alattvalóival. Nem is tévedünk, mivel tudományosan szuperügynökké képzett kedvencünket pont azért kreálta meg a Brimstone Society, hogy megakadályozza a kibontakozó Harmadik Birodalom csatlósait, hogy misztikus ereklyéket használjanak fel világuralmi terveik megakadályozására.

A gazfickók az említett ereklyéket a világ több pontján is megpróbálják megszerezni, így kalandjaink során eljutunk Németországon kívül az Államokba, valamint Argentínába is. A konkrét helyszíneket illetően akad itt középkorian komor német kastély, laboratórium, mocsár, templom, illetve katonai barakkok is. Sajnos ezeken a helyszíneken igen hamar átverekedjük magunkat, így egy profi Tomb Raider játékos egy hosszú délutáni-esti programként le is tudhatja az egész játékot.

Függetlenül attól, hogy a rendkívül kedves és aranyos Rayne lányka vámpír, nemcsak karmaival és fogaival marcangolja szép kedvesen és aranyosan az ellenfeleket, hanem különféle fegyverekkel is rendelkezik. Ezek közt vannak amolyan vámpírosak is, mint a szigony, vagy az alkarpengék, de a modern technika sem marad a padláson, mivel pisztolyokkal és puskákkal is megpróbálhatjuk elérni, ami foggal-körömmel nem ment.

Ugye mindenki tudja, hogy az Angel of Darness, nos, nem igazán hozta meg a várt sikert, aminek egyik fő oka a csapnivaló irányítás volt. Sajnos a Bloodrayne is ugyanebben a gyermekbetegségben szenved. A kamara sosem áll be olyan pozícióba, hogy minden fontos részletet pontosan lehessen látni, ami azért nagyon kellemetlen, mivel a játékban lépten nyomon ugrabugrálnunk kell olyan helyeken, ahol a leesés a végső megsemmisülést jelenti.

Ami a közelharcot illeti, nem túl sok mozdulat áll rendelkezésünkre, egészen addig, amíg ki nem szívtuk elég ember vérét. Ekkor lehetőségünk lesz mindenféle különleges manőverrel elkápráztatni a publikumot, de a hagyományos támadások is jóval nagyobb kárt fognak okozni ellenségeinkben. A lőfegyverekkel való gyilkolás esetén ismét előlép a kameranézetek problémája, úgyhogy inkább hagyatkozzunk vámpír késségeinkre.

A játék grafikája nem marad el a Terminal Reality programjaitól elvárható minőségtől. A természetesen nagyon csinos Rayne kisasszony igen részletesen került modellezésre, úgyhogy az említett nyúlfarknyi játékidőt kissé megnyújthatjuk, ha egyszerűen csak gyönyörködünk lányunkban. A környezet sem marad el színvonalában a hölgy megjelenítése mögött – a helyszínek baljós atmoszférája remekül adja vissza, hogy végső soron egy vámpírral gyilkolunk meg embereket a második világháború küszöbén.

A zene szintén jó hangulat aláfestő, habár az akkordok kicsit igazodhatnának az akciókhoz, a dialógusok viszont sajnos nagyon csapnivalóra sikeredtek. Ember legyen a talpán, aki megért minden egyes párbeszédet, melyek némelyike mintha egy metróalagútból szólna. Sajnos nem jobb a helyzet a lövöldözések, vagy akár a közelharc hangjai esetén sem.

Az elemzés legkönnyebb része a többjátékos mód értékelése, ugyanis a fejlesztők nagy elegánsa megfeledkeztek a multiplayer opcióról. Mivel manapság ez alapkövetelmény, egy akciójátéknál pedig pláne az, ez igen komoly hiányosság.

A Bloodrayne nem egy rossz ötlet, de a kivitelezés nem sikerült középszintűnél jobbra. Ugyan Rayne csinos, de ez még nem elég, hogy feltétlen sikert arasson egy program. És mivel az Angel of Darknessben is csalódtunk, már nagyon várjuk azt a TPS játékot, mely jó is, és a főhősnő is szemrevaló.