Emelt fényerejű monitorok - Fényes jelen

Várva várjuk ugyan a lapos kijelzők térhódítását, ám eközben a hagyományos képcsöves technológia fejlesztői sem tétlenkednek. Ma már a képcsöves készülékek fényereje eléri a folyadékkristályos kijelzőkét. A miért és hogyan működik kérdésekre keresünk választ cikkünkben.

Sok tekintetben átrendezik a monitorpiacot a lapos TFT kijelzők, különösen azóta, hogy csökkenő árukkal lassan vetélytársat jelentenek az otthoni monitorok számára is. Elterjedésüknek sokáig gátat szabott - a magas ár mellett - néhány technológiai gyengeség is, hamar kitűnt azonban, hogy fényerőben könnyedén lekörözhetik a hagyományos katódsugárcsöves monitorokat. Természetesen a hordozható noteszgépekbe szerelt képernyők csínján bánnak a wattokkal, de asztali megjelenítőknél semmi akadálya sem volt erősebb háttérvilágítás beszerelésének: a tápellátás nem korlátozott, a fényerő emelése nem jár a káros sugárzás növekedésével.

Gyenge pontok

Annál több problémája akad a fényerővel a hagyományos technológiának, működési elvéből eredően. A képcső alapjában egy vezérelhető elektronsugár- ágyúból és a gerjeszthető belső bevonatú (foszforfelület) képernyőből áll. A katódból kilépő elektronokat még gyorsítani, fokuszálni és irányítani kell ahhoz, hogy pontosan a képernyő megfelelő területére csapódjanak be, és okozzanak felvillanást. Magasabb fényerőhöz tehát jobb minőségű bevonat és/vagy nagyobb energiájú sugár szükséges. Az erősebb sugarat nehezebb fókuszálni, azaz extra fényerőnél nem kapunk optimális képélességet, amire szöveges munkánál nagyon is szükség van.

A gyártók olyanképpen hidalták át a nehézséget, hogy az egyes felhasználási területekhez rendelték az üzemmódokat. Szövegszerkesztéshez, internetezéshez és mozizáshoz minden modell kínál sablonokat, változtatva a fényerő-, kontraszt-, színbeállításokat, ily módon minden tevékenységhez kiválaszthatjuk a megfelelő beállítást.

Szövegolvasáskor kiváló fókusz szükséges, ám a túl nagy fényerő terhelő lenne. Internetezéshez, képek böngészéséhez jól jön az emelt fényerősség, de még mindig éles képre van szükség. Mozizáshoz optimálisabb a tv-szerű, maximális fényerejű és kontrasztú, de gyengébb fókuszú, a digitális mozgókép hibáit jótékonyan összemosó megjelenítés. Márkanévtől függően emellett több kiegészítő módot is találhatunk a választékban (pl. nappali-éjszakai változatok az LG-nél).

Kép a képernyőben

Rendben, de mi van, ha olyan weboldalt nézünk, ahol jórészt szöveget olvasunk, de a képek szöveges üzemmódban nem érvényesülnek elég jól? Emellett sokan vannak, akik egyszerre két végén szeretik égetni a gyertyát, azaz munka közben a tv-kártya úszóablakában kísérik figyelemmel a műsort. Megoldást kínálnak a problémára az egyes gyártóknál más-más néven bevezetett eljárások, amelyek a kijelölt területre korlátozzák a szuperfényerőt, így a szöveg normál fényerővel és élesen olvasható, míg a weboldal képei, illetve a tv-ablak kellőképpen élénk lesz.

Eltérőek az egyes technológiák a terület kijelölésének mikéntjét illetően. Apertúrarácsos példaként az iiyama HM704UTC készülékét hozhatnánk fel, amelyekben a már évekkel ezelőtt debütált Diamondtron M2 képcső ragyog. Ezek a monitorok jelentik a legegyszerűbb esetet, itt ugyanis vagy az egész képernyőre alkalmazzuk az OPQ (optimális képminőség) üzemmódokat, vagy egyáltalán nem használjuk azt, keret kijelölésére ugyanis nincs mód. Az ugyanilyen képcsővel felszerelt Eizo FlexScan T565 már módot ad a keretes üzemelésre, a terület határait a monitor vezérlőpaneljén állíthatjuk be.

Hasonló lehetőségeket kínál a Samsung SyncMaster 765MB modellje, amely lyukmaszkos képcsővel vonul fel, továbbfejlesztve a sikeres DynaFlat sorozat képességeit. A monitor extra képessége, hogy OSD menüjében beállíthatjuk az ablak pozícióját és méretét.

Előző
  • 1
  • 2
Következő