Divine Divinity

Sokan azt mondják, hogy az akció-szerepjáték műfajnak még mindig a Diablo, illetve annak második része a királya. Kijelentésüknek nyílván nem légből kapott, de ők még biztosan nem találkoztak a Divine Divinityvel.

Képek

A játék elején választunk három karakterosztály, a varázsló, a harcos és a túlélő közül, mely utóbbi a klasszikus rogue megfelelője. Mindhárom karaktertípus, amellett, hogy egyedi képzettségekkel rendelkezik, bír egy különleges támadástípussal is. A harcos a forgószél-támadást bevetve megcsaphatja valamennyi, körülötte álló ellenfelét. A varázslónak lehetősége van helyet cserélnie ellenfelével, míg a túlélő a kiszemelt áldozata közelébe lopózhat.

A kasztválasztásnak egyébként komoly szerepe csak a játék elején van, miután bármely karakterosztályt is választjuk, hősünk később a másik két kaszt képzettségeit is megtanulhatja. Varázslónk idővel ellesheti, hogyan kell zárakat kinyitnia, a túlélő megtanulhatja a harcos kezébe illő fegyverek használatát, a harcos pedig elsajátíthat néhány csatában igencsak hasznos mágiát.

A játék irányítása meglehetősen egyszerű. Ha hősünket el szeretnénk küldeni valahová, egyszerűen rákattintunk a kívánt területre. Ha ott történetesen egy ellenség is tartózkodik, karakterünk nyomban megtámadja. Lehetőségünk van egy olyan utasítást kiadni, hogy emberünk támadja meg a legközelebbi ellenséget, így még a kattintást is megspórolhatjuk. Számos funkcióhoz rendelhetünk forróbillentyűket, mely tovább egyszerűsíti a Divine Divinity kezelését.

A harcok egyébként meglehetősen nagy kihívást jelentenek, különösen addig, míg karakterünk alacsony szintű. Az ellenfelek meglehetősen erősek, és könnyen adhatnak olyan kritikus találatokat, hogy karakterünk nyomban feldobja a talpát. Szerencsére rendelkezésünkre állnak - már ha nem voltunk restek beszerezni - gyógyító italok, melyekből sűrűn fogunk kortyolgatni. Az ellenfelek keménysége meghatározza a harci taktikát is, melybe bizony gyakran fog bekerülni a stratégiai visszavonulás, vagyis az eszeveszett menekülés.