Telefonhívás a semmibe

Ma, a mobiltelefon korában már nem túl érdekesek a nyilvános telefonok: nincsenek már se végtelenített kártyák, se telefonbetyárok. Egy amerikai zongorista azonban rajong értük.

Thomas úr New Yorkban él, 34 éves és zongoraművész. Honlapján meghallgathatjuk őt, amint (néhol borzasztó hangminőségben) Muszorgszkijt játszik, vagy néhányat a vasárnapi improvizációiból -- Életem egyik legrosszabb napjának végén, Most már felébresztelek, Próbálom neki elmondani, hogy már nem szeretem, Megismerkedtem egy idegennel az utcán és beszélgetünk.

Úgy tűnik, az ismeretlen emberek közötti kontaktus előmozdítása majdhogynem életcélja, erre utal egy másik honlapja, a The Payphone Project - A nyilvános telefon projekt. Első pillantásra nem túl értelmes vállalkozás: nyilvános telefonok hívószámát gyűjteni. Thomas 1995-ben indította a vállalkozást, és csakhamar elözönlötték az önkéntes beszállítók.

Idén tavasszal egy barátja 500 ezer számmal ajándékozta meg. Saját bevallása szerint "a telefonszámok közzétételével azt akartam elérni, hogy az emberek vegyék fel a kagylót, tárcsázzanak és ha valaki fölveszi, talán jót nevetnek". A lényeg a spontán, véletlen kapcsolat emberek között.

(A teljes cikk a Számítástechnika július 23-án megjelenő, 30. számában olvasható.)