A FIFA Soccer nyomában

Egy, csak egy program van talpon a vidéken, mely felveheti a versenyt a fociprogramok között az EA FIFA Soccer sorozatával. Ez a játék nem más, mint a Konami World Soccer Winning Eleven 7 Internationalja, mely minden elemében a nagy bajnok sarkában liheg.

Sokan riogatták az EA FIFA sorozatának rajongóit, hogy kedvenc focis programjuk csak addig lesz listavezető, míg a Konami úgy nem dönt, hogy PC-re is kiadja a Winning Eleven sorozat valamelyik epizódját. Ez a kijelentés persze túlzás, hisz a FIFA is remekbeszabott játék, de tény és való, hogy a Konami a Vivendi segítségével "áthozta" a játékot az óceánon, és az sem vitás, hogy a játék tényleg komoly vetélytársa lesz az Electronic Arts játékának.

Mi a leglényegesebb különbség a két játék között, vagyis kik választják majd a Winning Eleven legújabb részét az aktuális FIFA játékkal szemben. Elsősorban azok, akik az úgynevezett klasszikus focijátékok hívei, és nem igazán szimpatikus számukra az egyre fejlettebb MI, ami szinte nélkülünk is lejátssza a mérkőzést. A Winningben sem ácsorognak játékostársaink a pályán, és arról sincs szó, hogy egyszerre nekünk kellenek mind a 11 embert irányítanunk, de sokkal jobban függ a játék alakulása magától a játékostól. Ez természetesen előre vetíti, hogy a Winning nehezebb is, mint EA-s társa, mely utóbbiban már arra is lehetőségünk van, hogy ne a labdás játékot irányítsuk.

Szerencsére befért a játékba egy oktató mód, melyben megtanulhatjuk az egyszerű, illetve az összetettebb mozdulatokat. Erre tényleg szükségünk is lesz, mivel a gólszerzéshez a jól összehangolt akciók mellett boszorkányos ügyességgel kell a labdával - vagyis a program irányításával - bánnunk. Vannak azért nehézségi fokozatok is, de már a legkönnyebben is embert próbáló feladat komolyabb győzelmet aratni. Ez lehet, hogy riasztóan hangzik, de azért ne feledjük, hogy még egy komoly csapatnak is jó pár gólhelyzetre van szüksége egy gólhoz a valóságban, és egy kilencven perces összecsapáson négy dugó már méretes zakónak számít!

Ne gondoljuk, hogy a World Soccer Winning Eleven 7 International egy elborult, grund jellegű rohangálás - a programban bizony akad menedzselős rész is. A mérkőzések előtt meghatározhatjuk a csapatösszeállítást, és az alkalmazni kívánt taktikát is. Utóbbi esetében vegyük figyelembe, hogy ki az ellenfél, és azt se feledjük el, hogy a játékosaink bizony fokozatosan fáradnak. Szerencsére a taktikát menet közben is váltogathatjuk, így ha mondjuk sikerült a letámadással elérni két gólt, nyugodtan áttérhetünk a védekezős-kontrás játékra.

Lehet, hogy játékmenetben nem túl nehéz vetélytársat állítani a FIFA Soccerrel szemben, grafikában viszont tényleg szinte lehetetlen feladat felülmúlni az EA munkáját. Erre nem is vállalkozik a Konami játéka, de el ezen a téren sem marad a Winning Eleven 7. A játékosok mozgása talán oly sok elemből nem épül fel, mint a FIFA-ban, de ezúttal is minden egyes fickónak egyedi vonásai vannak. A mozdulatok se nem darabosak, se nem túl akrobatikusak, és még a szája is mozog a gyep gladiátorainak. A mérkőzéseket nézhetjük közvetlen közelről, ami igen látványos, de aligha teszi játszhatóvá a programot, de a temérdek kameranézetnek hála ezen a területen sem akadunk majd el.

Külön érdemes kiemelni a stadionokat, melyekből húsz kapott helyet a játékban. Még a régebbi FIFA játékoknál volt komoly gond, hogy egyáltalán nem volt meg az érzés, amit egy zsúfolt hazai stadion ad át a meccset megtekintő polgárnak - még az is előfordult, hogy egy Liverpool-Manchesteren hatalmas ováció követte a Ferguson-fiúk gólját! A Konami fejlesztői biztos sokat járták a 2002-es japán VB pályáit, ahol a közönség ugyan nagyrész dilettánsokból állt, de heves, mindamellett sportszerű buzdításban nem volt hiány. Ezek a látványos elemek köszönnek vissza a programban is, ahol a nézők hullámoznak, füstbombákat hajigálnak a nézőtérre, zászlókat lobogtatnak, vagy színes papírdarabokat szórnak a magasba.

A publikum természetesen nemcsak látványosan, hanem hangosan is szurkol. Hatalmas hangorkán követi a hazai csapat góljait, egyöntetű fujjolás fogadja a durva szabálytalanságokat, és a bíró sporttárs ostoba ítéletei sem maradnak verbálisan megtorlatlanul a nézők részéről. A kommentátorállásban Peter Brackley-jel, és az egykoron játékosként is a gyepre futó Trevor Bookinggal találkozunk, akik kevésbé akarnak poénosnak tűnni, mint a FIFA kommentátorok, de legalább nem ismételgetik állandóan ugyanazon tréfákat.

Ha ilyen jó kis program ez a World Soccer Winning Eleven 7 International, akkor miért nem előzi meg a FIFA Soccert, és miért csak a nyomában lohol? A válasz a kérdésre egyértelmű: licenc. Sajnos a Konami nem nyúlt mélyen a zsebébe, hogy klubcsapatok tucatjainak, illetve játékosok ezreinek a nevét "megvásárolja" a programhoz. Az ötvenhat válogatottal még nincs gond - nem nevezik Narancsországnak Hollandiát - de a mindösszesen hatvannégy klubcsapat között alig találunk valós egyleteket. Sikerült ugyan néhány játékos neve felhasználásának jogát megszerezni, de az elég lehangoló, hogy a kommentátortól azt halljuk, hogy a nyolcas passzolt a hatoshoz...

A World Soccer Winning Eleven 7 International azért a valós nevek hiánya ellenére nagyon jó játék, és főleg azoknak ajánlott, akiknek nem jön be, hogy a FIFA túlságosan is kiveszi az irányítást a kezükből. Emellett azért sem hátrány egy ilyen színvonalas vetélytárs feltűnése, mert az EA biztosan inspirálva érzi majd magát arra, hogy végre komoly, a felületi máz szépítgetésénél mélyebb újdonságokat építsen a következő FIFA-programokba.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 600
RAM	128 Mbyte RAM
HDD	640 MB
VGA	32 MB VRAM