Duálformátumú DVD-író a Sonytól

Úgy tűnik, a Sony egyetlen huszárvágással feloldotta a két nagy rivális írható DVD formátum közötti konkurenciaharcot. A RDR-GX7 az asztali készülékek között a világon elsőként alkalmas az úgynevezett "pluszos" és "mínuszos" újraírható DVD lemezek írására.

A SONY RDR-GX7-es háromféle formátum írását támogatja: a DVD-R-t, a DVD-RW-t és a DVD+RW-t. A DVD+R lemezeket nem képes írni, csak olvasni. Nem támogatott formátumok között szerepelnek az MP3, SVCD és JPEG lemezek minden változataikkal együtt. Viszonylag drága berendezésről lévén szó, a fejlesztők úgy gondolkodhattak, hogy azok, akik egy ilyen készüléket vesznek, azok már valószínűleg rendelkeznek egy másik ("kommersz") DVD lejátszóval, ezért nyilván nem fogják a Sony csöppet sem olcsó optikáját Super-VideoCD, JPEG, vagy MP3 lemezekre pazarolni.

Az automatikus csatornahangolás precíz, könnyen átalakítható saját ízlésünknek, a menü jól átlátható, szépen ésszerűen tagolt, könnyű eligazodást tesz lehetővé. A készülék mechanikája hihetetlenül csendes. Még a hátoldalt elhelyezett jókora ventilátor zajszintje is az alig hallható tartományban van. A készülék bekapcsolt voltáról gyakorlatilag, csak a hatalmas pontmátrixos LCD kijelzőn megjelenő feliratok, és az előlapon elhelyezett parányi piros és zöld LED-ek árulkodnak.

A kezelhetőséget befolyásoló apróbb negatívumként talán csak azt lehetne megemlíteni, hogy a legtöbb funkció végrehajtásához némi időre van szükség. Ez valószínűleg a rengeteg digitális képfeldolgozó, és szűrő áramkörnek köszönhető, amelyek a legkiválóbb képminőséget hivatottak biztosítani. Azonban kicsit bosszantó volt, hogy a kb. 20 másodpercig tartó lemezbeolvasás, illetve lemezkiadás mellett 2-3 másodpercet az egyes csatornaváltások közben is várni kellett.

A különféle újraírható DVD lemezek körüli mizériát tovább bonyolítja az is, hogy a DVD-RW lemezeket kétféle formátumra lehet formattálni. (Ez gyakorlatilag a lemez struktúrájának kialakítását jelenti, és a teljes lemeztartalom elvesztésével jár). Az első lehetőség a már jól ismert DVD-Video mód, a másik az úgynevezett DVD-RW (VR) azaz Video Recording. Az utóbbi előnye, hogy a felvételeket szabadon editálhatjuk, törülhetünk belőle jeleneteket, valamint az, hogy a lemezt nem kell lezárni ahhoz, hogy más készülékekkel is lejátszhatók legyenek. Ellentétben a DVD-Video módban megírt DVD-RW-el, ahol nincs lehetőségünk a felvételek utólagos editálására (pl. a nem kívánatos reklámblokkok utólagos eltávolítása a felvételről), csak az egyes konkrét felvételeket lehet egyenként letörölni, valamint a lemezt „le kell zárni”, hogy más lejátszók is értelmezni tudják a rajtuk lévő adatokat. (Ellenben jóval szélesebb körben elterjedt, mint a VR mód.)

Valamennyivel egyszerűbb megoldás a DVD+RW használata. Itt nincs szükség sem a kétféle formázási mód közötti filozofálgatásra, sem a lemez lezárásra. Viszont sajnos sok asztali készülék még nem ismeri fel ezeket a lemezeket.