Love me do, avagy élet a Revo után

Vágólapra másolva!
Váncsa István megismerte és megszerette a Nokia 9210i Communicatort, majd ennek nyomán ráébredt, hogy az volna a normális, ha időnként csak kockacukrot kapnánk reggelire.
Vágólapra másolva!

...A másik alternatívát pedig a kezemben tartom, ez az első bekezdésben már említett Nokia 9210i Communicator, ami ránézésre egy nagyra nőtt mobiltelefon benyomását kelti, habár az én első mobilom ennél nagyobb volt, továbbá sokkal, de sokkal súlyosabb, és amellett - mai szemmel nézve legalábbis - teljesen hülye. A mai mobilok egy része pedig értelmetlenül, irracionálisan kicsi, pedig van egy természeti állandó, amit a konstruktőröknek figyelembe kéne venniük, ez pedig nem más, mint a homo sapiens fején a fül és a száj között mért távolság. A hallgató és a mikrofon távolságának ez alá nem kéne mennie, mert egyébként az van, hogy a felhasználó kapkod a füle és a szája között, felfokozott izgalmi állapotában kisebb-nagyobb darabokat harap le a készülékből, majd ezeket lenyeli.

A Nokia 9210i Communicator csak ezekhez a telefonokhoz képest tűnik termetesnek, egyébként nem az, kivált nem akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ez valójában kéziszámítógép, amiről telefonálni is lehet. És ráadásul ez nem egy PDA, hanem palmtop, a teljes magyar karakterkészletet kezelő és a maga módján egészen használható billentyűzettel. Persze ezt a billentyűzetet a Revóéval nem lehet összehasonlítani, a Psion Series 5 vagy 5mx pedig eszünkbe se jusson, ezzel együtt viszonylag hosszabb szöveget is be lehet írni rajta.

(A teljes cikk a Számítástechnika október 29-én megjelenő, 44. számában olvasható.)