Az ízek maradnak, a só mehet

Ki ne ismerné a mesét, melyben a legkisebb királylány az édesapjához fűződő végtelen szeretetét az emberek sóhoz való viszonyához hasonlítja, amiért az idős király megharagszik rá, és elzavarja otthonról. Hiába bizonygatta a fiatal lány, hogy az emberek igenis megőrülnek a sóért, az apja nem hitt neki. Pedig a só létfontosságú anyag az emberi szervezet számára, ugyanakkor, ha (észrevétlenül is) túl sokat fogyasztunk belőle, annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek.

Forrás: Kometa

Bárcsak arról lenne szó, hogy (csak) elsózzuk a levest vagy a rakott krumplit, de sajnos ez nem így van. Sófogyasztásunk körülbelül 80 százalékát a különböző feldolgozott élelmiszerekben található só adja. A magas sóbevitel pedig megnöveli a magas vérnyomás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A só megköti a vizet, így az érpályában keringő vér térfogata megnő, az emiatt megemelkedő vérnyomás pedig gyorsítja az érelmeszesedést, érelzáródáshoz vezet. Soroljam még?

Mennyi az annyi?

Legfeljebb napi 5 gramm sót lehetne ennünk, ami egy teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. A magyar férfiak ennek több mint háromszorosát, a nők több mint kétszeresét fogyasztják. A só legnagyobb részét olyan „ártatlannak” vélt alapélelmiszerek fogyasztásával juttattjuk be, mint például a kenyerek, péksütemények és felvágottak. Egy családi mozi elképzelhetetlen az óriás popcorn nélkül, de a ketchup és a mustár is tartalmaznak sót, így az ezekben található só is mind hozzáadódik a napi sófogyasztásunkhoz.

Rejtett apró veszélyek

A kicsiknek még kevesebb sóra van szükségük. Korábban elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermekek napi sófogyasztása is meghaladja az ajánlott értéket. Furcsamód egy andalítóan édes reggeli müzliben is sok só lehet, de az ízesítőkben, fűszerekben, gabonapelyhekben, húskészítményekben, illetve a tejben és a tejtermékekben is van potenciális rejtett só. Nem arról van szó, hogy ezentúl csak ízetlen ételeket fogyasszunk, hanem fokozatosan szoktassuk magunkat és családtagjainkat is a kevésbé sós, de nem kevésbé finom ízvilághoz. Elsősorban az élelmiszeriparban kellene csökkenteni a sót a megszokott ízélmény megtartásával. Nincs mese, „sómasztgóon”, de mielőtt túl hamar (sós) krokodilkönnyeket ejtenénk a finom ízek hiánya miatt, van megoldás.

A Kométa nem sóz rá(d) semmit

A sózás visszaszorításában nagy szerepe van a fokozatosságnak, de a sócsökkentés nem a vasárnapi ebédnél, sőt még csak nem is a konyhában kezdődik, hanem a vásárlásnál. Szerencsére, és főleg az anyukák megnyugtatására, 2016 decemberétől az élelmiszercímkéken kötelező feltüntetni az adott termékben lévő só mennyiségét, de ez még korántsem elég. Eredmények kellenek. Nemrégiben az élelmiszeripari piac több szereplője is bejelentette, hogy néhány éven belül csökkenteni szeretné termékei sótartalmát, de eddig csak Magyarország egyik legnagyobb sertésfeldolgozója, a Kométa tudott konkrét eredményeket is felmutatni. A cég tavaly jelentette be programját: termékeinek sótartalmát 25 százalékkal csökkentette, az ízélmény viszont maradt. Ez egy év alatt 55 tonnával kevesebb sót jelentett a gyártás során. A kaposvári telephelyű vállalat a jövőben is arra törekszik, hogy a „sótalanítást” további termékekre is kiterjessze. Nézzünk körbe tehát, tájékozódjunk mielőtt veszünk valamit (egyébként a Kométa sócsökkentett termékeit kék címkével jelölte meg). Mert sókérdésben bizony egy finom felvágott vagy egy porcukros kakaós csiga sem ártatlan.