Az időszakos böjt lényege az intervallumokhoz kötött étkezés:
általában 14, vagy 16 órás koplalási időszakot követ egy 8 vagy 10 órás szakasz, amelyben táplálékot veszünk magunkhoz.
Viszonylag gyakori módszer az 5:2 verzió is, ez esetben a hétnek 2 napján koplalunk, vagy minimális ételt fogyasztunk - 5-700 kalória között - a többi napon normálisan, változatosan étkezünk.
Bár az időszakos böjt nem ír elő konkrét étrendet, azaz nincs kifejezetten megszabva, hogy miket ehetünk - ezért is olyan népszerű a fogyni vágyók körében - azonban hosszú távon csak
úgy fejti ki jótékony hatását a szervezetre, ha többségében betartjuk az egészséges táplálkozás alapelveit,
és kerüljük, vagy minimálisra csökkentjük a magas zsír-és cukortartalmú, feldolgozott ételek fogyasztását.
A legtöbb ember azért kezd bele az időszakos böjtölésbe, mert szeretne megszabadulni néhány kilótól, majd olyannyira megkedveli ezt az életformát, hogy a mindennapjai részévé válik, és el sem tudja képzelni, hogy visszatérjen a korábbi étkezési szokásaihoz.
Tény, hogy sok pozitív hatása ismert: a hosszú koplalási idő
segíti az emésztőrendszer pihenését, regenerálódását, emellett alacsonyan tartja a koleszterin- és vércukorszintet, és javul a szervezet inzulinérzékenysége is.
További előnye, hogy
kevesebb gondunk lesz az egészséges étrend megtervezésével és a főzéssel, illetve magára az étkezésre csak töredéknyi időt kell szánnunk, ha ritkábban étkezünk. Ezen kívül pénzt is spórolhatunk, hiszen kevesebb ételre kell költenünk.
Mindezek ellenére fontos tudni, hogy
nem mindenkinek előnyös az időszakos böjtölés, sőt, bizonyos esetekben szigorúan tilos.
Az egyik ilyen állapot a cukorbetegség. Bár a böjt megelőzési szempontból jó módszer lehet, ha már kialakult cukorbetegségről van szó, megszabott időközönként kell étkezni, és követni az előírt étrendet. A hosszú ideig történő koplalás ebben az esetben életveszélyes is lehet, hipoglikémiát okozhat.
Nem ajánlott emellett böjtölni terheseknek, szoptatós kismamáknak, gyerekvállalás előtt álló nőknek, gyerekeknek, de kizáró ok lehet az alacsony testsúly, vérszegénység, fokozott fizikai igénybevétel, például a versenysport vagy a nehéz fizikai munka is.
Hiszen a már eleve megviselt, legyengült szervezet nehezebben alkalmazkodik a böjttel járó ételmegvonáshoz, és tápanyaghiányos állapotokhoz, súlyosabb betegségekhez is vezethet.
Illetve, ha valaki azt tapasztalja magán, hogy a szervezete képtelen megszokni a böjtöt, és még hetek elteltével is fáradékonyabbnak, gyengébbnek érzi magát, farkaséhséggel küzd, ingerlékenyebb, csökken a teljesítőképessége, szétszórtabb, vagy könnyebben megbetegszik, nem érdemes tovább erőltetnie ezt a fajta életformát.