Minden, amit a fahéjról tudni kell
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A Magyar Konyha fűszerrovata a világ fűszereit mutatja be közelebbről a történelmükön, gyógyhatásukon és a legnépszerűbb felhasználási módjukon keresztül. A só mellett a fűszerek, gyógynövények adnak lelket az ételeknek, így ideje, hogy kitüntetett helyen szerepeljenek – nálunk is, otthon is – véli a népszerű gasztronómiai portál, akik ezúttal a fahéj legfontosabb tudnivalóit vették górcső alá.
Az illatos fahéj egyike a legrégebbi ízesítőknek, aromája édeskés, csípős, kissé fanyar. A finomabb, valódi fahéj Ceylon szigetéről, a világon legelterjedtebbnek számító, szintén fahéj néven ismert kasszia pedig Kínából származik. Az ősi Egyiptomban a fahéjat balzsamozásra használták.
Egy Kr. e. 1489 körül, Hatsepszut fáraónő által építtetett templom hieroglifái szerint az uralkodónő hajókat küldött Puntba, a mai Szomália területére, hogy hozzanak fahéjat, tömjént és mirhát.
De nem csak balzsamozásra, a testi gyönyörök szerzésére is használták a fahéjat. Salamon király és Sába királynője történeteinek gyakori szereplője, afrodiziákumként ismert.
Az Ótestamentumból az is kiderül, hogy a fahéj ára egyenértékű volt az aranyéval.
Gyógyászatilag étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt alkalmazzák, aromaterápiában a fahéjolajat nátha és influenza esetén inhaláláshoz használják. A „kis mennyiségben gyógyszer, nagyban méreg" mondás tökéletesen illik a fahéjhoz, mivel a benne található kumarin károsíthatja a májat. Jótékony hatása viszont jóval erősebb, naponta alig fél teáskanálnyi fahéj jelentős mértékben csökkentheti a vércukorszintet, de a vérzsír- és koleszterinszintre is kiegyensúlyozó hatást gyakorol.
A Földközi-tenger vidékén a föníciaiaknak köszönhetően jelent meg, a rómaiak fűszerként és parfüm alapanyagaként is alkalmazták. Néró, aki anyja után a feleségét is meggyilkoltatta, megbánása jeléül megparancsolta, hogy Róma egész fahéjkészletét égessék el a temetésén, ekkor a birodalom fővárosa állítólag fahéjillattal telt meg.
A fahéj őshazája Ceylon szigete, a portugálok ezért a fűszerért foglalták el Srí Lankát, amíg a hollandok 1636-ban ki nem űzték őket.
A korábban vadon termő fahéjfa (Cinnamomum verum) termesztését már a hollandok kezdték meg. Az árakat a „felesleges" készletek elégetésével tartották magasan. A kereskedelmi monopólium 1796-ban szűnt meg, ekkor a Brit Kelet-indiai Társaság vette át az irányítást.
A kereskedelem akkor lendült fel, amikor a növényt Jáva szigetére, Indiába és a Seychelle-szigetekre telepítették.
Az örökzöld fahéjfák vadon tíz méter magasra nőnek, de hozamuk kisebb. A termesztett, alacsonyabb fákról könnyebb a betakarítás.
A fahéj a trópusi tengerparton, homokos talajon érzi jól magát.
Betakarítását az esős évszakban végzik, az első betakarított termés vastag, gyengébb minőségű kéreg, a legszebb kérget a növény középső részéről nyerik.
Kézzel tekerik fel, naponta igazítják, majd az összeillesztett csöveket árnyékban szárítják, mert a közvetlen napfény meggörbítené őket.
Édes és sós ételekhez egyaránt jól használható. Különösen alkalmas a bárányból készült ételek ízesítésére, rizses fogásokhoz, gyümölcskompótba, csokoládés desszertekhez, süteményekhez, italokhoz, kávéhoz. A fahéj használható sör és bor ízesítésére, a forralt bor legfontosabb fűszere. Őrölt állapotban mézeskalács, almás lepény, rétes, piskótatészta, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban befőttek, kompótok, gyümölcslevesek, mártások, forralt bor és egyéb italok készítésénél használják.
