Néha igen. Például, amikor burgonyapürét készítünk. De általában nem. Azzal ugyanis, hogy meghámozzuk,
értékes antioxidánsoktól és rostoktól vonjuk meg magunkat
például a cukkini, a cékla, a burgonya vagy a sárgarépa esetén. Inkább mossuk meg jó alaposan, ha lehet, kefével és süssük meg így.
Ha azt tapasztaljuk, hogy sütés után a zöldségek kívül nem aranybarnák és ropogósak, akkor a sütési hőmérséklettel van a gond. A 200 fok a legideálisabb.
Ám ez még nem minden, ugyanis az sem teljesen mindegy, hogy milyen tepsit használunk.
A sütőlapok a legjobbak az alacsony oldaluk miatt. Minél magasabb egy tepsi oldala, annál kevésbé párolog el a víz megfelelően, így a zöldségek levesesek lesznek.
Vagyis: győződjünk meg róla, hogy a sütőlapon egyenletesen oszlattuk el őket. Ha nem elég nagy a tepsi, akkor inkább süssük két adagban a zöldségeket, különben nem pirulnak, hanem párolódnak.
Spórolhatunk a hellyel, ha a répát a hosszanti oldala mentén daraboljuk fel, a burgonyát pedig ékalakúra vágjuk.
Illetve figyeljünk rá, hogy közel azonos méretre vágjuk őket.
Használjunk olajat, sót, borsot vagy akár dörzsöljük be a zöldségeket valamilyen száraz fűszernövénnyel, például kakukkfűvel vagy rozmaringgal. És van itt még egy fontos szabály: a porózus zöldségek,
mint a padlizsán vagy mondjuk a gombák, több olajat igényelnek, mint például a gyökérzöldségek.
A különböző zöldségeknek különböző a sütési ideje. A burgonya lassabban pirul meg, mint a spárga. Erre is érdemes figyelni, különben lesz pár olyan zöldségünk, amit túlsütöttünk. Arról nem beszélve, hogy minél rövidebb a sütési idő, annál több vitamin marad benne.