Itt egyen, és itt ne, ha Toszkána városaiban jár

Toszkána népszerű városaiba és lankás dombjaira eljutni régi álmom volt. Nemcsak Firenzét és Pisát szerettem volna megnézni, hanem a vidéket, a földművelést és a gazdálkodást is. Szerencsére mindkettőre volt lehetőségem. Mindemellett persze nem maradt el a gasztrokaland sem, amely nemcsak a borban és a pizzában merült ki, bár tény, hogy ezekkel kapcsolatban is szereztünk némi tanulságot. Lássuk, melyek azok az éttermek és kávézók, ahová érdemes betérni egy reggelire vagy ebédre, és melyek azok, amelyeket inkább kerüljünk el.

Toszkána Észak-Olaszország egy régiója. Ismertebb városai: Firenze, Lucca, Pisa és Livorno. Konyháját az egyszerűség jellemzi, a legtöbbet használt alapanyagok közé tartozik – természetesen – az olívaolaj, a hamisítatlan toszkán kenyér, a különböző zöldségfélék és a jó csirkemáj.

Ikonikus fogásnak számít a bruschetta,

amely pirított kenyérszeletet jelent, és előételként vagy borkóstolókon tálalják. Hagyományos fajtája az olívaolajos, fokhagymás, paradicsomos változat, ám tipikusan toszkán a csirkemájas. Továbbá egyszerű, mégis nagyszerű az igazi olívaolajjal tálalt kenyér.

Leteszteltük Toszkána finomságait Forrás: Tuscany 2019

Az eredeti toszkán kenyér sótlan. Elterjedésének nagyon egyszerű oka volt: a 12. században Pisa és a többi toszkán város között viták és ellentétek alakultak ki, amelynek köszönhetően Pisa úgy döntött, nem hajlandó többé sót szállítani a környékre. Így kénytelenek voltak só nélkül sütni a kenyeret.

A hagyománytisztelő helyeken még a mai napig is így készítik. Hozzáteszem: kóstoltuk, és rendkívül finom.

Na, de ejtsünk néhány szót az elmaradhatatlan pizzáról és a helyi éttermekről is. Fontos tudni, hogy Olaszországban jellemző a szieszta. Ettől eltekintve a turistaövezetek éttermei és kávézói

nem zárnak be erre az időre – viszont sok más hely igen.

Szerencsére mi azért mindig megtaláltuk a megfelelő éttermeket, ahol jókat ehettünk. Egy-kettő kivételével...

Nem minden étterem zár be a szieszta idején Forrás: Shutterstock

Pisa városa és az égett pizza története

Az első dolog, ami feltűnt a város utcáin sétálgatva, hogy Tecának nemcsak kocsmája, hanem pizzázója is van. Mire landolt a gépünk és elfoglaltuk a szállást, már kopogott a szemünk az éhségtől, ezért azonnal étteremkereső túrára indultunk.

A Ponte Di Mezzo hídon átkelve, a Piazza Garibaldin szembetaláltuk magunkat a PizzaTeca nevű hellyel.

Persze mondanom sem kell, hogy azonnal kértünk egy asztalt, így a késebédet Pisa nyüzsgésében, galambok között, pizzaillatban fogyasztottuk el.

A pizza egyébként tökéletes volt:

a paradicsom aromás és friss, a tészta ropogós és vékony, a sajt pedig jóízű.

A PizzaTecánál finom a pizza Forrás: Ludányi Bettina

Másnap a Galileo Art Caféban reggeliztünk, ahol akkor leginkább csak édes fogások voltak. A croissant, amit rendeltünk, összességében finom volt, bár a benne lévő krém édességétől összetapadt a szánk. Mi tagadás... az ötödik napon a sok édes reggeli után már meglehetősen hiányzott a jó szalonna és tojás.

Az utazásunk egyik napján a vacsorát a Pizzeria Ristorante Giorgio Pisa nevű helyen fogyasztottuk.

Eldugott kis utcában leltünk rá, de szépnek és jól szituáltnak gondoltuk, ezért betértünk. Nem kellett volna... A kiszolgálás hagyott némi kívánnivalót maga után,

a pizza szélét pedig feketére égették.

Szerencsére csak a szélét. Hiába volt finom az étel, keserű volt a szájízünk. Még jó, hogy összességében nem ez a fajta kiszolgálás volt jellemző a városban és a környéken sem.

Lucca zamata Forrás: Ludányi Bettina

Lucca és Toszkána legkedvesebb kiszolgálása

Második napunkat Lucca városában töltöttük, ahová Pisából vonattal jutottunk el. Mivel az édes croissant-t, amelytől összetapadt a szánk, és úgy itatta magát, hogy fél liter vizet szinte húsz perc alatt elpusztítottunk, viszonylag gyorsan megemésztette a gyomrunk, hamar étterem után akartunk nézni.

Útközben azonban pont belebotlottunk a Guinigi toronyba, amelynek tetején tölgyfák nőnek.

Döntöttünk: meg kell néznünk. Noha a kilátás pazar a városra és a hegyekre, ettől 230 lépcsőfok választja el a turistákat. Persze minden egyes lépés megéri.

A toronyból rögtön a Piazza dell'Anfiteatro térre vezetett az utunk. Mivel a gyomrunk már szinte kiabált velünk, muszáj volt szednünk a lábunkat. A térre érve az első elérhető étteremnél bepróbálkoztunk.

Ez volt a La Brusketta, ahol nagy mosollyal és készségesen fogadott minket a pincérnő. Itt sem a kiszolgálással, sem az étellel, sem a tálalással nem volt gond.

Az ebéd után nem maradhatott el a desszert sem, úgyhogy át is mentünk a szemközti Anfiteatro Lucca fagylaltozóba. Az olasz fagylalt világhírű, és nem véletlenül. Itt is nagyon finom volt. Ettől eltekintve azonban a legjobb fagyit Pisában, a PizzaTeca mellett,

a La Bottega del Gelato nevű helyen ettük.

Szerencsénk volt. Folyamatosan tömegek várakoztak a fagylaltozó előtt, ám mi pont jókor érkeztünk, és mindössze 5 perces várakozás után már hozzá is jutottunk Toszkána egyik legfinomabb fagylaltjához.

Firenzében is leteszteltük a pizzát

A harmadik napunk Firenzébe vezetett, ahol a Caffè Astra al Duomóban reggeliztünk a Santa Maria Maggiore mellett, a Dóm közelében. Egy jó kis paradicsomos, mozzarellás grillezett szendvics és egy finom, frissen facsart narancslé után indultunk felfedezni a várost.

Meg kell jegyeznem, hogy elég sok helyen készítenek friss narancslevet, ami nekem különösen tetszett.

Szóval a bőséges reggeli után átsétáltunk a város egyik leghíresebb hídján, a Ponte Vecchión, majd megnéztük a Boboli Kertet. Leültünk egy kávéra a Pitti Palota elé, és csak ekkor kapcsoltunk, hogy mennyire elszaladt felettünk az idő. Így adta magát a kérdés: hol ebédeljünk?

Végül a MaMMaMia Restaurantra

esett a választásunk, amely szintén kellemes emlékeket idéz fel bennem. Érdemes ide is betérni.

Borkóstoló Rufinában Forrás: Ludányi Bettina

Rufina és a helyi borok

Noha több helyen is boroztunk, szerettem volna ellátogatni egy vidéki városba, és helyi termelők borát is megkóstolni. Így jutottunk el Firenzéből Rufinába vonattal.

A cél: Il Pezzatino volt.

Nemcsak kiváló borokat kóstolhattunk, de még a szőlőültetvények közé is kisétáltunk. Az ízválasztók között volt

olívás kenyér, bruschetta (a hagyományos paradicsomos és a toszkán csirkemájas), olívás, olvasztott sajt, szalámi, kenyérszeletek és persze pármai sonka.

Még most sem tudom eldönteni, hogy a borok voltak a finomabbak vagy az étel, de azt hiszem, ebben az esetben nem fogok tudni választani. A bor ugyanúgy saját készítés, ahogy az olívaolaj. Mennyei volt!

Livorno és egy kis mellényúlás

Amikor az utat terveztem, sokakat megkérdeztem arról, mely városokba érdemes ellátogatni. Livornót egyöntetűen leszavazták, ezért nem is volt tervben az oda való utazás. Egyik reggel azonban azzal a gondolattal ébredtem, hogy csak el kellene mennünk Livornóba. Legalább egy gyors látogatás erejéig.

Így végül vonatra szálltunk, és egyáltalán nem bántuk meg.

A vonatállomás ezúttal elég távol volt a központtól, ezért buszra szálltunk. A cél a Terrazza Mascagni volt. Amikor odaértünk, akkor bizonyosodott be, hogy tényleg jó ötlet volt eljönni a városba. Végigsétáltunk a fekete-fehér csempéken, üvöltött a szél, körüllengett a tenger illata, mi pedig nem tudtuk levenni a szemünket sem a hegyekről, sem a tengerről. Nem győztük kapkodni a fejünket.

Nem bántuk meg, hogy megnéztük Livornót Forrás: Ludányi Bettina

Mivel úgyis helyben volt, ebédre a Surfer Joe Cafe & Diner Livornóba tértünk be, ami egy kicsit mellényúlás volt. Megbeszéltük, hogy ne mindig a hagyományos olasz kajákat együk már, iktassunk be egy kis változatosságot. Kár volt.

Az étel (csirkés quesadilla) egyébként finom volt, bár nem kiemelkedő, a kellemetlenség mégis ezután következett egy enyhe gyomorfájás képében. Talán maradnunk kellett volna a jól bevált pizzánál.

Az utolsó nap csak a hazaútról szólt, ezért már kora reggel összecsomagoltunk, és elfogyasztottuk az utolsó reggelinket a La Borsában. A kávé és a péksütemények finomak, és vannak sós reggelik is.

Nagy felüdülés továbbá betérni

az Outsider Caféba is, ahol az édességek mellett szolgáltak némi sóssággal is.

Összességében Toszkána mind a vizuális, mind a gasztronómiai élvezetek szempontjából megért egy utazást.