Ahogy elkezdik felbontani a surströmminget, azonnal megcsapja őket a szag. Öklendezve és kiabálva reagálnak.
A férfi a barackszínű trikóban közli, hogy biztosan öklendezni fog.
Utána a barna bőrű hölgy arról beszél, hogy ez a legbüdösebb dolog, amivel életében valaha is találkozott. Illetve, hogy minden vágya kimenni a helyiségből.
A résztvevők a következőkhöz hasonlították a szagát: hal, pelenka, sajt, durian, a világ legbüdösebb gyümölcse, egy halott ember, fityma, megbánás, nyilvános vécé.
A barackszínű trikós férfi azt mondja:
Még csak rá sem bírok nézni.
A fekete pulóveres férfi szerint olyan, mintha a II. világháborúból maradt volna itt.
Az első sokk után következik a második, hiszen meg kell kóstolniuk.
Az egyik lány takonyhoz hasonlítja,
a másik a szürke felsőben csupán csöpögő szürke lének nevezi. A barna bőrű hölgy szerint pedig akár a hányás. Végül ő adja fel elsőként: nem kóstolja meg.
A férfi a szükre pulóverben azt mondja:
Ez a legrosszabb. A legrosszabb, ahogy sejtettem.
Az utána következő barna hajú hölgy szerint az íze negyedannyira sem rossz, mint a szaga. A sapkás férfi meglehetősen sósnak találja, majd újra a barna hajú hölgy beszél: nem akarja többet megkóstolni, egyszerűen csak ki akar menni a szobából. Végül feláll, és elhagyja a helyiséget.
Mi a fene ez, és honnan származik?
– kérdezi a hölgy bordó pulóverben.
Összességében kijelenthetjük: a surströmming senki tetszését nem nyerte el.