Csak amiatt, mert mesterséges adalékanyagot is tartalmaz a termék, nem lesz kockázatos a fogyasztása: az azonos szerkezetű anyagok hatása megegyezik,
függetlenül attól, hogy szintetikus vagy természetes eredetűek.
Vásárlás során tudatosan tanulmányozzuk a címkén szereplő feliratokat, de sokszor nem is tudjuk, mit látunk. Például, ha a közismert C-vitamin helyett E-300-at látunk a csomagoláson, rögtön megijedünk, pedig a kettő pontosan ugyanaz.
Bár az élelmiszercímkéken felsorolt, sokszor bonyolultan és ijesztően hangzó elnevezések és E-számok a mesterségesség hatását kelthetik, valójában ezeknek egy része természetes módon az emberi szervezetben is jelen van.
A tejsav (E-270) például az izmokban található meg, a sósav (E-507) a gyomorban fordul elő, a glicerin (E-422) a zsírszövetekben, a propionsav (E-280) pedig az izzadságban is fellelhető.
E-101 (riboflavin), E-163 (antocián), E-330 (citromsav), E-375 (nikotinsav), E-920 (L-cisztein) – bár elsőre legtöbben azt feltételeznénk, hogy ezek a gumicukor vagy a tartós kenyér összetevői, valójában az almáé.
Az E-számok nevében az „E" betű az EU-ban engedélyezett biztonságos adalékanyagokat jelöli. Ezek egy része a természetben is megtalálható, például a gyümölcsökben és a zöldségekben.
Bár valóban igaz, hogy az élelmiszer-adalékanyagok kapcsán van tudományosan megállapított megengedhető napi beviteli érték (ADI),
ezt azonban egyáltalán nem könnyű meghaladni, sőt!
Ez jól megfigyelhető a leggyakrabban használt ízesítők, az édesítőszerek esetében: például összesen 6 liter aszpartámmal édesített üdítőitalt kellene naponta meginni ahhoz, hogy túllépjük ezt a beviteli értéket.