Tartósítószer, gombaölő, ragasztó nem kell a teába

tea
Vágólapra másolva!
Mit szeretünk a legjobban az őszben? A bekuckózós estéket, a kandallóban ropogó tűz pattogó hangját, a puha takaró meleg ölelését és egy finom bögre teát. Már az első kortynál visszaköszön a citromkarika fanyarsága, amely teljesen ellentétes a méz és a gyümölcsös aromák édes kényeztetésével. Teázni egy igazi felüdülés, egy kellemes rituálé, egy pihentető pillanat, na meg persze egy kis egészség. Hiszen, ha csupán magában, cukor, édesítőszer és méz nélkül fogyasztjuk, a hidratálás része. Persze egyáltalán nem mindegy, milyen fajtához nyúlunk. És itt nem a fekete, zöld, vörös és a többi teatípusra gondolunk, hanem a szálas és a fileteres közötti különbségre.
Vágólapra másolva!

Volt idő, mikor az angoloknál megállt az élet teaidőben. Ma már nem. Ettől függetlenül szívesen fogyasztják egy kis tejszínnel vagy tejjel megspékelve. Persze mi, magyarok is lelkesen nyúlunk kedvenc bögrénk után egy esős vagy fagyos őszi délutánon, hogy felmelegítsük a testünk.

Na, de a bögre csak egy dolog. Nézzük, mi kerüljön bele – és mi ne.

Forrás: Shutterstock

Bye, bye citromlé!

Az első fontos lépés, ha egészségessé akarjuk tenni a teánkat, hogy elbúcsúzunk a citromlétől. Miért? Nos, mert az olcsóbb fajták még életükben nem láttak citromot, a drágábbak pedig tele vannak tartósítószerrel. Egyik sem hangzik túl jól, nem igaz?

Emellett vigyázni kell a citrom héjával is, mert a többséget vegyszerekkel, érlelőkkel, gombaölőkkel kezelik.

Ötlet: meg kell mosni! Meg lehet, igen, de azzal sem szabadulunk meg tőlük teljesen: a víz nem hozza le vegyszereket. Ezért érdemes kezeletlen héjú citromot vásárolni.

A cukrot és a mesterséges édesítőszereket is mellőzük, ha lehet. Természeteset használhatunk, de csakis mértékkel, ha pedig mézet szeretnénk beletenni,

keressük a megbízható, kistermelői fajtákat.

Minek nincs még helye a teában? A teafilternek! A filtert összefogó ragasztó, az alumínium gemkapocs, az aroma, a színezék és az epiklórhidrin nevű, mérgező vegyülettel bevont papírfilter sem hangzik túl jól, ha teáról van szó. Mit lehet tenni? Forduljunk inkább a teafüvekhez.

Ha túlságosan szkeptikusak vagyunk, akkor inkább készítsük el magunk azokat is.

Forrás: Shutterstock

Ennek két módja van: gyógynövények és gyümölcsök vagy zöldségek. Az előbbieket mindössze meg kell mosni, ki kell szárítani, majd leforrázni, néhány percig állni hagyni, és már kész is.

Mielőtt azonban betakarítanánk a levendulát, a kamillát vagy a csalánt, érdemes megbizonyosodni afelől, hogy megbízható forrásból származik. Például nem a garázs közelében terem, és nem megyünk el mellette nap mint nap autóval. A kipufogógázzal szennyezett tea sem túl bizalomgerjesztő – természetes alapanyag ide vagy oda.

A gyümölcsökkel és zöldségekkel is viszonylag egyszerű dolgunk van: felkarikázás után nyáron a napon, télen a sütőben tudjuk kiszárítani.

Amennyiben narancsból és citromból akarunk teát csinálni, először győződjünk meg róla, hogy a héja kezeletlen. Ezután vágjuk fel, és tegyük a sütőbe 10-15 percre.

A gyömbértea elkészítése is villámgyorsan történik:

reszeljük le vagy vágjuk fel apró darabokra a gyömbért, azután forrázzuk le. Tegyünk bele néhány mentalevelet, amely jól kiegészíti az ízét.

Miből lehet még tea? Vadrózsasziromból, mentából, csalánból, bodzából, akácvirágból, csipkebogyóból, galagonyából, hibiszkuszvirágból, fügéből, ezeket ízesíthetjük fahéjjal, vaníliával, kókusszal vagy csillagánizzsal.

Persze keveréket is készíthetünk úgy, hogy több gyümölcsöt vagy gyógynövényt szárítunk ki, és teszünk el télire.

Tárolásuk: légmentesen zárható edényben vagy zacskóban, sötét, hűvös, száraz helyen.

Forrás: Shutterstock

Növényország csodaitala

A különböző gyógynövényekből készített teák rendkívüli tulajdonságokkal bírnak. A levendula és a kamilla nyugtat, a fekete, a fehér és a zöld teák antioxidánsokban gazdagok, a fenyőteának magas az A-vitamin-tartalma, a fekete bodzavirág és a hárs pedig

az őszi-téli náthára orvosság.

Amennyiben almás süteményt készítünk a hétvégén, semmiképp se dobjuk el az almahéjat! Ha biztosak vagyunk benne, hogy nem volt vegyi anyagokkal kezelve, szárítsuk ki, és készítsünk belőle teát.

Vas-, magnézium-, kálium- és kalciumtartalma kiemelkedő, erősíti az immunrendszert és tisztítja a testet.

A cékla segít a test természetes méregtelenítésében, szabályozza a vérnyomást – hiszen nitrátok gazdag forrása –, javítja az emésztést, emellett betalainban antioxidánsban is gazdag és nagyszerű vértisztító.

Mielőtt a bögrébe kerülne, tisztítsuk meg, karikázzuk fel, és tegyük 10 percre forrásban lévő vízbe. Ízesítsük gyömbérrel vagy mentával ízlés szerint.

Forrás: The Kitchn

Zöld, fehér, fekete, vörös – Vajon mi a különbség ezek között?

A teatípusok között elsősorban az oxidációs szint, az elkészítési folyamat és a származás alapján tehetünk különbséget. A fekete teák közé tartozik az indiai asszámi, az dardzsilingi és a nilgiri, a Srí Lanka-i ceyloni és dimbulai, a nepáli kanyami, a kínai yunnani és keemuni is.

A feketetea-füvek teljesen oxidáltak, a növény rügyeiből és leveleiből készülnek.

Zöld tea a japán bancsa, genmaicsa, hojicha, gyokuro, matcha és a szencsa, illetve a kínai bi luo chun, huang shan mao feng, longjing és a gunpowder is. A teafű zsenge, friss leveleiből és érett hajtásaiból készül. Az elkészítési módjának köszönhetően sokkal magasabb az antioxidánstartalmuk, mint bármelyik más fajtának.

Az oolong fehér teát elsősorban Kínában és Tajvanon termesztik. Fajtái: a tajvani bai hao, bao zhong, tung ting, valamint a kínai shui xian és tie guan yin.

Csupán félig oxidált, teljesen érett hajtásokból állítják elő, ezért késő tavasszal szüretelik, általában április végén és május elején.

A puer teák Kínából származnak. Csak az nevezhető puernek, amelyet Jünnan tartományban termesztenek. A tealeveleket oxidálják, miután kiszárították őket. Az előállítása miatt pont olyan, mint a jó bor: minél idősebb, annál finomabb.

Ez mind szép és jó, na de hol vannak a vörös teák? Nos, erre a kérdésre nem egyszerű választ adni, ugyanis a kínaiaknál a fekete teát hívják vörösnek, ám ezen a néven emlegetik

az afrikai rooibost is.

Szeretné tudni, hogyan lehet tökéletes teát készíteni? A víz hőmérséklete, a csésze anyaga és az áztatási idő sem mindegy.

Forrás: Shutterstock

A tökéletes tea

Hozzávalók:

  • teafű
  • porceláncsésze
  • hőmérű
  • teáskanna
  • csészemelegítő

Elkészítés:

Az első lépés a tealevelek kimérése – egy evőkanál a kanna szűrőjébe. A második a víz hőmérsékletének ellenőrzése.

A fekete tea 96 fokon a legjobb, míg a zöld 70 fokon.

Szerezzünk be egy konyhai hőmérőt, illetve olyan vízforralót, amelyen be tudjuk állítani a hőfokot. Mindig ellenőrizzük a hőmérsekletet, amikor a forralóból a vizet a csészébe vagy a kannába öntjük.

Persze az sem mindegy, mennyi ideig áztatjuk a teafüvet. (A javasolt időt általában feltüntetik a csomagoláson.) Amennyiben túl sokáig van a teafű a vízben, az eredmény keserű és élvezhetetlen lesz.

Az optimális idő egyébként a 2 perc, ez alatt nincs elég ideje rendesen kiázni.

Miközben eltávolítjuk, ne nyomkodjuk ki belőle a vizet, amelyet magába szívott, ha nem akarunk keserű teát.

A következő lépés a csésze kiválasztása. A fémtől fémes ízű lesz, a kerámiában gyorsan elhűlik, a legjobb választás: a porcelán.

Amennyiben szívesen innánk tejjel, mindenképp fekete teát készítsünk.


Az utolsó lépés pedig: dőljünk hátra kényelmesen, és élvezzük!