Mennyei kenyerek a Hold utcából

Artizán pékség - Fekete Gergő
Vágólapra másolva!
Déli nyüzsgés a belvárosban – éppen ebédidőben érkezem. A Hold utcai forgalomban egy oázis a provence-i hangulatú pékség. A széles járdán napernyős asztalok, az ablakban muskátli, az ajtó előtt vízzel teli kutyatál. Mozdulni alig lehet, annyi az ember, mindenki a déli menüre vár. Ahogy a bejárat legfelső lépcsőjére lépek, megcsapja az orrom a kenyér, az édes péksütemények, a kávé és a fűszerek harmonikus egybeolvadó illata. Igazából nem is igen tudom, minek is lehetne nevezni a helyet: látványpékség, kávézó, bisztró, delikátesz? Fekete Gergő fehér ingben, piros, artizános kötényben fogad. Nyoma sincs annak, hogy ő a tulajdonos: a pult mögül jön elém, ugyanúgy dolgozik, mint a többiek, mosolyog, közvetlen, semmi flanc. Aztán látom, hogy nemcsak a vendégekkel ilyen, hanem kollégáival ugyanúgy.
Vágólapra másolva!

Nehéz lesz itt hosszasan beszélgetni: a legtöbben ismerősként üdvözlik Gergőt, és neki is van minden érkezőhöz és távozóhoz egy-két jó szava. Mondom is, hogy majd inkább visszajövök egy nyugodtabb pillanatban, de a finom illatokat érezve megéhezem. Gergő ebédre invitál. A mai menüből a zöldséges-currys bulgursalátát választom. Szimpatikus, hogy szezonális alapanyagokat látok a tányéron. Szépen tálalt és finom.

Vidám csapat, jó hangulat, finom falatok Fotó: Szabó Gábor - Origo

A fapolcok roskadoznak az étvágygerjesztő, friss kenyerektől, és nehéz ellenállni a pultban sorakozó szebbnél szebb péksüteményeknek, de hiába pillantok odébb, a kísértésnek közel sincs vége: gyönyörűen megkomponált, ehető virággal díszített, ínycsiklandó sütemények pislognak rám kérlelőn. Választani sem igen tudnék. Gergő kóstolót hoz az idei saját maga készítette bazsalikomos eperlekvárból – ez kerül a vaníliapudinggal töltött croffinba. Itt minden saját? Nem hiába a név: az artisan franciául kézművest jelent.

Egy sosem elég, nem lehet abbahagyni – a virágdíszítés is ehető Fotó: Szabó Gábor - Origo

A tömeg még mindig nagy, alig férünk, de mindenki türelmesen vár. „Jó lenne egy nagyobb hely, nem?” – jegyzem meg. Gergő helyesel, és a látványpékségre célozva megkérdezem, hogy hátul nem tudnának-e a pékek dolgozni, hogy lehessen itt több asztal.

– feleli. Kicsit megdöbbenek, de nem is a válaszon, hanem saját felvetésemen: ez nem jutott eszembe. Látszik, soha nem dolgoztam hátsó műhelyben. Tetszik ez a hozzáállás. A pékpajtik – ahogy Gergő becézi kollégáit – a pult mögött, karnyújtásnyira dagasztanak, formáznak, töltenek és sütnek. És az is megesik, hogy színházba viszi a csapatot, vagy éppen Koppenhágába egy hétre, hogy egy helyi pékségben tanulják a tökéletes rugbrod, a tradicionális dán rozskenyér készítését. Gergő filozófiája tökéletesen működik: csapata évek óta együtt dolgozik. Talán ezt a hozzáállást is külföldről hozta.

Artizán látványpékség: Fekete Gergő a csapattal együtt dolgozik Fotó: Szabó Gábor - Origo

Meséli, hogy az autószerelő szakközépiskola után elvégezte a vendéglátóipari szakiskolát, éttermekben dolgozott itthon, aztán nem sokkal később kiköltözött Skóciába.

Azért még leragadok egy pillanatra az autószerelő iskolánál, és bár sejtem, hogy családi vonatkozása lehet a dolognak, rákérdezek.

– meséli mosollyal az arcán Gergő, akinek az életéből nem maradt ki egyetlen fok sem abból a bizonyos szamárlétrából. Krumplisütőként kezdte Skóciában egy amerikai étteremláncnál, aztán ugyanott konyhafőnök lett. Elkezdte a vendéglátóipari főiskolát kint, és akkor már tudatosan próbált jobb, színvonalasabb éttermekbe bekerülni.

Gyermeki lelkesedés és kíváncsiság: benne van az öt legjobb magyar pékben, Fekete Gergő nyaralás helyett mégis külföldi pékségekben tanul Fotó: Szabó Gábor - Origo

„James Thomson elég nagy név Edinburgh-ban, van három fine dining étterme, az egyik a Tower. Ott voltam commis, aztán chef de partie. Lediplomáztam, jelentkeztem egy hotelbe étteremfőnöki pozícióra, de a legvégén visszamentem pincérnek, skót szoknyában.

Magyar akcentussal, skót szoknyában jó jattokat kaptam, de jól is jött, mert hajnalban majdhogynem ingyen dolgoztam egy edinburgh-i pékségben, este meg mentem felszolgálni.

Ez így ment két éven át. Elkezdett érdekelni a kenyérsütés. Ha az időm engedte, elmentem Angliába pékek mellé tanulni, és elkezdtem írni egy blogot. Akkor találtam ki, hogy előbb-utóbb nyitok egy kávézó-pékséget.”

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Tizenkét év után, brit állampolgársággal a zsebben hazajönni talán megdöbbentő ötletnek tűnik, de Gergő már érezte, hogy elég volt Skócia.

Kedvencünk az alakoros kenyér Fotó: Szabó Gábor - Origo

A döntés megszületett: Gergő hazajött, és 2015 júliusában megnyitotta a Hold utcában az Artizán Budapestet. Eleinte ő állt bent hajnaltól estig.

Körbepillantok: jönnek-mennek a vendégek, vásárlók. Ebédelnek, kávéznak, veszik az artizános, saját készítésű müzlit, az ízesített, prézlinek valót, a világhíres korfui olívaolajat – mert itt még azt is lehet kapni –, és viszik a kovászos alakor kenyeret, bagettet, csigát, croissant-t meg a többit.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mitől jó egy kenyér? Gergő biztosan tudja a választ: már a 2015-ös nyitás után díjat hoztak el teljes kiőrlésű kenyerükkel a Kenyérlelke versenyről, ahol a hagyományos kenyeret készítő kézművesek indulhatnak. 2016-ban zsűrizett, tavaly pedig az Artizán kenyere első lett fehér- és félbarna kategóriában.

– és tényleg: nem nagyon savanyú egyik kovászos kenyér sem.

Műanyag szatyor helyett lenvászon táskában vihetjük haza a kenyeret Fotó: Szabó Gábor - Origo

Lassan indulni készülök, Gergő barna papírzacskóba átnyújt nekem egy bagetett, és néhány pudingos-kardamomos-gyümölcsös masnit is, amiről másnap reggel kiderül, hogy mennyeien feldobja a hajnali ötös kávét és a napfelkeltét.

Búcsúzom. Nekiindulok a belvárosi forgalomnak, és azon tűnődöm, vajon mitől jó az artizános kenyér, péksütemény. A jó liszttől és kovásztól – persze. De ez önmagában nem volna elég. Sejtem, hogy a beletett időtől, energiától, figyelemtől, szeretettől is, és mert lélekkel teli. És talán attól a kisfiús, huncut mosolytól, ami mindig ott ül Gergő szeme sarkában, és eszében sincs elengedni a gyermeki kíváncsiságot és lelkesedést – egy pillanatra sem.

Addiktív: pudingos-kardamomos-gyümölcsös masni Forrás: Puskás Nóri