Mire jó a főzőbor?

A jó bor ivásra, a rossz főzésre való – terjedt el a nézet, amely sok kezdő szakácsot a mai napig becsap. A silány minőségű bor nemcsak a pohárba, de az ételbe sem való, és itt nem az ázsiai rizsből erjesztett főzőborról beszélünk, hanem az olcsó, silány lőrékről. A főzőbor pont olyan, mint a sütőrum: nevével ellentétben egyiket sem tanácsos ételbe tenni. De persze nem érdemes a ló túloldalára átesni, és kikapni a borospolcról a legjobb tételt, hiszen a nagyon jó minőségű, drága fajták zamata nem fog tökéletesen érvényesülni az elkészült fogásban. Akkor mégis milyen borral főzzünk?

Maradt még egy felbontott palack a kamrában, és bár az illata is arról árulkodik, hogy ki kellene önteni, mi sajnáljuk. Helyette beleöntjük az amúgy friss húsból készülő, bográcsban rotyogó pörköltbe.

Inkább ne tegyük! Ha nem akarjuk elrontani az ízeket, használjunk minőségi bort a főzéshez is.

Néha elég mindössze másfél-két deciliter az adott receptbe, a többit kitölthetjük az elkészült étel mellé.

Forrás: Wine Spectator

És persze az sem mindegy, hogy milyen ételhez milyen bort adunk.

A bor amellett, hogy új aromákat ad hozzá az ételeinkhez, kiemeli a többi hozzávaló, így a fűszerek ízeit is.

A száraz fajták kiválóan alkalmasak a boralapú mártások elkészítéséhez, míg az édesek inkább a sütéshez és a diós desszertekhez, az édes, erőteljes zamatú vörösek pedig a csokoládés finomságokhoz illenek leginkább. Vörös húsokhoz – marha, sertés, juh – elsősorban vörösbort, míg a szárnyasokhoz, a nyúlhoz, halakhoz fehérbort adjunk. A sherry vagy a portói remekül illik a vadhúsokhoz.

A rizling vagy a fűszeres tramini alkalmas lehet egy krémesebb szósz elkészítéséhez, ám a legváltozatosabb formában a nem túl tanninos, vörös merlot-t, vagy a nem hordós jellegű, száraz fehérborokat használhatjuk fel, mint a szürkebarát.

Forrás: Shutterstock

Nehéz vörösborral óvatosan bánjunk, hiszen könnyen elfedi az ízeket. Csak akkor használjuk, ha a recept konkrétan ezt írja elő.

A bort az ételhez a főzés első harmadában adjuk hozzá, hogy az alkohol egy részének legyen ideje elpárologni. Ha a végén löttyintjük rá a fogásra, előfordulhat, hogy alkoholgőzös, keserű ízű ebéd lesz a végeredmény egy ínycsiklandó, aromás fogás helyett.

Azért kell előbb megszabadulni az alkoholtartalomtól, mert utána jobban előjönnek az ital gyümölcsös jegyei.

A legjobb tehát, ha előforraljuk némi fűszerrel megspékelve, hogy még finomabb legyen a végeredmény.

A bort mindig lassú tűzön kell felforralni.

Ha van a kamrában egy üveg kékfrankos, akkor érdemes kipróbálni a borban párolt körtét (receptje a következő oldalon), amelyet húsételek mellé választhat köretként. Ha kevésbé kedveljük a savas borokat, a főzéshez se használjuk. Hevítés során ugyanis a domináns jegyek még hangsúlyosabbá válnak: az édes bor még édesebb, a savas pedig még savasabb lesz.

Persze azt sem árt tudnia, hogy az italból nem fog elfőni az összes alkohol, ezért ha vezetünk, számoljunk a borral készült étellel is.

Lapozzon a borban párolt körte receptjéért!